Az Indexet nemcsak az indexesektől vették el, hanem egész Magyarországtól

Reggel 4 hírlevél
Amit tudni kell, minden reggel.

2020. július 21-én korszak zárult le a magyar történelemben. A rendszerváltás után kiépülő szabad nyilvánosság már évek óta csak árnyéka volt önmagának, de eddig legalább egy kicsit hasonlított egy normális ország nyilvánosságához. Ezt a korszakot zárta le az, hogy az Origo és a Népszabadság után az Indexet is bezúzta a hatalom. Péntek este több ezren tüntettek emiatt a Momentum és más ellenzéki pártok által szervezett eseményen, de az, hogy a nyár közepén ilyen sok ember mozdult meg, nem a magyar ellenzék érdeme, hanem az Index újságíróié.

Fotó: Bankó Gábor

Dull Szabolcs főszerkesztő távozásakor azt mondta kollégáinak:

„Ne hallgassunk!”

Az indexesek pedig nem hallgattak: egy nappal a főszerkesztő menesztése után csaknem a teljes szerkesztőség beadta a felmondását. Ha ez nem így történik, ha Dull nem jelzi nyilvánosan, hogy az Index függetlensége veszélyben van, ha nem megy el a falig, és ha a szerkesztőség nem követi egységesen a főszerkesztőt, akkor csak elenyészően kevesen értették volna meg, hogy az Indexet két vállra fektették a Fidesz intézői. Az, hogy erről az ügyről tudomást szerzett az ország, az indexesek bátorsága miatt van, amiatt, hogy hajlandóak voltak a megélhetésüket kockáztatni a koronavírus és a világgazdasági összeomlás árnyékában azért, hogy megmutassák a valóságot annak, aki figyel.

Amennyire szövevényes és bonyolult ez a történet, annál meglepőbb, milyen sokan értették meg. A pénteki tüntetésen a nem túl tüntetésbarát időjárás, a vakációidőszak és a koronavírus-veszély ellenére tüntetésen rég nem látott méretű tömeg jött össze, és többen oda is mentek az indexesekhez megköszönni a bátorságukat.

Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI/MTVA

„A legnagyobbak voltatok!” - kiabálta egy biciklit toló, huszonéves férfi a Karmelita kolostorhoz érkezve, és minden szempontból igaza volt: a legnagyobb magyar újság munkatársai erkölcsi példát is mutattak.

Éppen ezért égbekiáltó bűn, amit tettek a szerkesztőséggel, és a szerkesztőségen keresztül Magyarország egészével. A tüntetés szónokai és a tüntetők maguk is rengeteget beszéltek arról, hogy az Index nélkül el sem tudják képzelni az életüket, annyira hozzájuk nőtt a lap az utóbbi 20 évben.

„Az Origót meg a Népszabadságot annyira mi nem olvastuk, de az Indexet minden nap. Ha híreket akartam olvasni, akkor az Indexre mentem. Most hova fogok menni?” - kérdezte a 27 éves Sára, aki barátjával jött ki a tüntetésre. Sára pontosan látja a problémát, tudja, mennyire igaz az Index évekkel ezelőtt bevezetett mottója:

„Nincs másik.”

Tényleg nincs másik Index, és még jó darabig nem is lesz. Ezt az űrt senki nem fogja tudni betölteni a magyar médiában, ez a cipő mindenkire nagy. Persze sokan fogják megpróbálni, de olyan nagy, olyan ismert, olyan jól felszerelt és olyan emberekből álló szerkesztőség, amilyen az Index volt, tényleg nem lesz soha többé. Ezt Magyarországtól vették el.

Fotó: Bankó Gábor

„Dühös vagyok, basszameg” – ezt írta az egyik idősebb tüntető az arcmaszkjára piros filccel. „Csak azért, hogy ne kelljen kiabálni, mert maszkban úgyse látszik, hogy én kiabálok” – mondta. „De valamit kell, mert ezek itt megnyomorítanak bennünket.” Sokan éreztek hasonlóan, de a tüntetés végig visszafogott maradt, a több ezer fős gyászmenet egészen csendesen vonult fel az Index szerkesztőségétől a Várig, ahol még arra is vigyáztak, nehogy a virágágyásra lépjenek. Egy családapa így indokolt:

„Ha nem lépsz rá a virágokra, az valahol a morális fölény, nem?”

Fotó: Sarkadi Zsolt

Az biztos, hogy a kormány nem így gondolkodik, hiszen ha így gondolkodna, még mindig létezne az Index.