A járvány is megmutatta, miért kell korlátozni az airbnb-zést Budapesten

444 Hírlevelek
Hírleveleink házhoz visznek mindent, amit tudni kell.
  • A koronavírus megjelenése óta meredeken zuhant vissza a budapesti Airbnb-k forgalma, és emiatt évek után először csökkentek az albérletárak is. Ez pont az egyik legfőbb összefüggés, amire hivatkozva világszerte sokan az Airbnb-k korlátozását követelik. 
  • Most a világ sok nagyvárosához hasonlóan Budapesten is eljöhet ez a korlátozás: egy friss törvény lehetőséget ad az önkormányzatoknak, hogy megszabják, egy lakást évi hány hónapra lehessen kiadni turistáknak. 
  • Bár a kérdésről a kerületek vezetői dönthetnek, a Fővárosi Önkormányzat egységes szabályozást és érdemi korlátozást szeretne. Interjú Misetics Bálinttal, Karácsony Gergely főpolgármester lakáspolitikai főtanácsadójával. 

A 2010-es évek végére a világ számos nagyvárosában végleg egyértelművé vált, hogy az Airbnb-k terjedésével valamit kezdeni kell. A turisták által kedvelt városokban ugyanis annyira meredeken nőtt a külföldi vendégeknek kiadott lakások aránya, hogy emiatt érezhetően visszaesett az elérhető albérletek száma, miközben komolyan emelkedtek a kiadó lakások árai

Az Airbnb és hasonló turisztikai szállásközvetítő oldalak terjedése Budapestet sem kímélte, az elmúlt években több tanulmány is megmutatta, hogy a turistáknak kiadott lakások miatt folyamatosan szűkül az elérhető és megfizethető albérletek köre a fővárosban. Az ingatlan.com egy tavalyi becslése szerint a budapesti belső kerületekben egy 50 négyzetméteres lakás bérleti díját havonta átlagosan 13-27 ezer forinttal drágította az Airbnb térnyerése.

Ezt a helyzetet kezelheti az az augusztus elején hatályba lépett törvény, ami lehetővé teszi az önkormányzatok számára, hogy meghatározzák, a lakástulajdonosok egy évben összesen hány napra adhatják ki a lakásukat szálláshelyként turistáknak. Ugyan a törvény Budapesten ezt a döntési lehetőséget a kerületi önkormányzatokra ruházta, ennek ellenére a fővárosi önkormányzat is aktívan részt vesz a részletek kidolgozásában. A tervezett szabályozásról Karácsony Gergely főpolgármester lakás- és szociálpolitikai főtanácsadójával, Misetics Bálinttal beszélgettünk.

Misetics Bálint az ELTE TáTK szociálpolitika doktori programjának a hallgatója, és több mint egy évtizeden át volt A Város Mindenkié nevű lakhatási mozgalom aktivistája, jelenleg a fővárosi önkormányzat lakhatási programjának kidolgozásában vesz részt. Az Airbnb-k szabályozásával kapcsolatban ő képviseli legegyértelműbben a főváros álláspontját, a törvény elfogadása után a 24.hu-n megjelent véleménycikkben állt ki a korlátozás szükségessége mellett. 

Mint Misetics a 444-nek elmondta, a törvény megjelenése után az első reakciók általában a jogszabály hibáira koncentráltak, például voltak szakértők, akik szerint a rendelkezés nem ad lehetőséget az elég szofisztikált szabályozásra. Szerinte viszont, hacsak a kormány nem fogja a jelenleg még kidolgozás alatt álló részletszabályokkal szándékosan elszabotálni a törvényt, ez a jogszabály alkalmas lehet arra a célra, hogy 

a lakások turisztikai célú használatával szemben a lakások lakásként való hasznosítására ösztönözze a tulajdonosokat. 

A lakásturizmus korlátozásáról Budapesten a kerületek vezetői dönthetnek, a Fővárosi Önkormányzatnak nincs szabályozási jogköre, de mint Misetics elmondta, a főpolgármesternek, aki a választási programjában is foglalkozott az Airbnb-problémával, határozott álláspontja van a kérdésben: a kerületeknek élniük kell a szabályozás lehetőségével, és egy olyan, egységes szabályozásra van szükség, ami csak az év kisebbik részében, kiegészítő jelleggel ad lehetőséget lakások turisztikai célú hasznosítására.

Hogy ez pontosan hány napot jelent majd, arról a kerületek döntenek majd, de a főváros igyekszik összefogni és egységes mederben tartani ezt a folyamatot. A törvény elfogadása után volt már egy kerületközi-fővárosi egyeztetés, és Misetics elmondása szerint a legtöbb kerületnek akkor még nem volt kiforrott álláspontja, ugyanakkor szerinte a kerületek is tudják, hogy érdekeltek a koordinációban, hiszen ha nagyon eltérő szabályozások születnek, akkor beindulhat a fővárosban egy átrendeződés, és még inkább egyes területekre koncentrálódhatna az Airbnb-piac. 

Az időbeli korlát, amiről most dönthetnek az önkormányzatok, világszerte bevett eszköznek számít a lakások turisztikai célú használatának szabályozásában, és  empirikus kutatások szerint jól használva lehet vele eredményeket elérni. Ami persze Misetics szerint nem meglepő: ha egy lakástulajdonos aközött választhat, hogy vagy hosszútávú bérleményként hasznosítja a lakását, vagy pedig elsősorban turistáknak adja ki szálláshelyként, és ez utóbbi sokkal jövedelmezőbb, akkor értelemszerűen ezt fogja választani. A korlát viszont alkalmas eszköz lehet arra, hogy megfordítsa a lakástulajdonosok költség-haszon elemzését, megérje nekik egész évre kevesebbért, de hosszú távú bérleményként hasznosítani a lakást. 

Mint Misetics elmondta, a lakások turisztikai célú hasznosításával elérhető nyereség részben abból fakad, hogy a magán- és egyéb szálláshelyekre a hagyományos szállodáknál lazább előírások, másrészt kedvező adózási szabályok vonatkoznak. A bérlemények és a lakásszállodák, illetve a bérlők és a turisták közötti egyenlőtlen versenynek van azonban egy mélyebb, strukturális oka is, ami a társadalmi egyenlőtlenségek globális rendszeréből fakad. 

A beszélgetésünk óta Misetics Bálint a Partizán vendége volt, ahol Schumicky Balázzsal, a Magyar Apartmankiadók Egyesületének elnökével vitázott, és a műsorban a korlátozás melletti egyik érve éppen az volt, hogy a lakások turisztikai célú hasznosítása és a hosszútávú bérbeadás jövedelmezősége közötti különbség mértéke jelentős részben attól függ, hogy mekkora a különbség az adott városban a városlakók és a városba érkező turisták vásárlóereje között. 

Budapesten ez a különbség nagy, mivel az Airbnb ügyfélkörét szinte kizárólag külföldiek, és ezen belül is nyugat-európai és észak-amerikai turisták adják. Ez azt jelenti, hogy a lakásvagyon nélküli budapestieknek nemcsak egymással, hanem a globális középosztály náluk tehetősebb tagjaival kell versenyezniük a rövid távon adott, de hosszabb távon is rugalmatlan lakáskínálatért.  

A korlát bevezetésétől Misetics azt várja, hogy az Airbnb és a hasonló vállalkozások működése ismét jobban emlékeztet majd arra az eredeti koncepcióra, ami a sharing economy szolgáltatások kezdeti időszakában volt meghatározó: ezek a szolgáltatások ugyanis eredetileg az átmenetileg alulhasznált erőforrások megosztását ígérték, és ez az új szabályozás után is megvalósulhat majd, például ha valaki év közben diákoknak adja ki a lakását, de a nyári hónapokban turistákat fogad, vagy ha valaki elutazik otthonról 1-2 hónapra, és ekkor dönt a turisták fogadása mellett. 

Arról, hogy Budapesten mekkora mértékben vannak jelen a lakásokat turistáknak kínáló szolgáltatások, kétféle adat érhető el: egyrészt azok, akik legálisan használják a lakásukat erre a célra, be kell ezt jelentsék az önkormányzat felé, és ezeket a bejelentéseket a KSH is összesíti. Másrészt pedig ott van a kutatók által világszerte alkalmazott eszköz, amikor módszeresen leszívják az adatokat az Airbnb-ről. Mint Misetics fogalmazott, hasonlóan sok más város esetéhez, a második módszerrel jóval több szálláshelyet látni Budapesten is: 

a KSH 2019-es adatai szerint például 10800 magánszálláshely működött a fővárosban, míg az Airbnb-től leszedett adatok szerint 14625.

És míg a KSH adataiban nem jelennek meg az illegálisan üzemeltetett magán- és egyéb szálláshelyek, a másik adat azért becsüli alul a lakásszállodák kiterjedését, mert az Airbnb ugyan a legnagyobb, de nem az egyetlen szállásközvetítő platform. 

És Misetics elmondása szerint ezeket a számokat hallva elsőre lehet azt mondani, hogy ez nem is olyan magas szám a teljes budapesti lakásállományhoz képest, de más képet kapunk, ha kerületi szinten nézzük meg az Airbnb-k terjedését. A jelenség által leginkább érintett V., VI. és VII. kerületekben az Airbnb szálláshelyek lakott lakásokhoz viszonyított aránya 13-17 százalék, és mára az Airbnb-n kiadott lakások száma a magánbérleti szektor 50-60 százalékával megegyező nagyságrendet jelent. A legfelkapottabb kerületek mellett pedig már látni lehetett az elmúlt években, ahogy gombamód szaporodtak a turisztikai célra kiadott lakások az I., a VIII. és a IX. kerületben is. 

Ez pedig Misetics szerint egyértelmű árfelhajtó hatással van a maradék kiadó lakásra is, hiszen az egy elég régi közgazdaságtani alapigazság, hogy ha valamiből egyre kevesebb lesz, de közben a kereslet nem csökken iránta, akkor annak az ára bizony növekedni fog. 

Az Airbnb eredeti koncepciójából alig maradt valami

Az Airbnb-ként használt lakások esetében három alapvetően eltérő típust szokás megkülönböztetni: 

  • van, amikor a tulajdonos által amúgy életvitelszerűen lakott lakás egy részét, mondjuk egy szobát adnak ki a turistáknak,
  • van, amikor a tulajdonos által amúgy lakott lakás egészét adják ki ideiglenesen turistáknak,
  • és van, amikor a lakást teljes egészében erre a célra használják, a tulajdonosa nem is lakik ott egyáltalán.

És hasonlóan a világ számos más városához, Budapesten is döntően a harmadik modell vált meghatározóvá. Az elérhető adatok alapján Misetics elmondása szerint azt látni, hogy a budapesti Airbnb szálláshelyek mintegy 90 százaléka teljes lakás, és a maradék sem feltétlenül a tulajdonos által egyébként lakott lakást takar. Helyette a kereskedelmi alapú, csak erre a célra fenntartott és kiadott lakások terjedtek el.

„Nem azt látni, ami a megosztáson alapuló gazdaságnak az ideológiája, hogy befogadunk valakit a saját otthonunkba, autentikus élményt kínálva nekik, amiből indult az egész, és amit a coachsurfing még mindig kínál” – mondja Misetics, aki beszélt arról is, hogy a Budapestről hozzáférhető adatokból azt is látni, hogy üzemeltetői szinten létezik egy erős koncentrációja a fővárosi Airbnb-knek: a Közgazdasági Szemlében megjelent hazai kutatás szerint a professzionális működés elterjedtségére utal, hogy az Airbnb-szálláshelyekből származó összes jövedelem mintegy 44 százalékát az üzemeltetők egytizede realizálja. Misetics saját elemzése szerint a hivatalos önkormányzati adatok azt mutatják, hogy a magán- és egyéb szálláshelyek piacának a 20 legnagyobb szereplője több mint 1000 lakást üzemeltet ilyen módon.

Ez ugyanakkor nem azonos a tulajdonosok szintjén lévő koncentrációval, mert sokan hasznosítják úgy a lakásokat, hogy az üzemeltetéssel megbíznak egy céget, ami aztán a foglalásoktól a vendégek fogadásán át a takarításig mindent intéz. A tulajdonosi koncentráció is minden bizonnyal jelentős, azt viszont nehéz pontosan megállapítani, hogy a lakások hány százaléka hajt hasznot aránylag kevés embernek. Ez nem csak nálunk van így, részben erről szól a New York vs. Airbnb jogi-politikai konfliktus is, mely során az Airbnb bírósági idézés ellenére sem volt hajlandó elárulni ezt az adatot. 

„A lakásturizmus érdekviszonyai szempontjából fontos, hogy az a profit, amit a jelenlegi szabályozás, illetve annak megkerülése lehetővé tesz, mennyire koncentrálódik kevesek kezében, de összességében is aránylag kevés aránylag vagyonos lakástulajdonos és néhány tucat vállalkozás profitelvárása áll szemben egy aránylag népes társadalmi réteggel, akik pedig a kárvallottjai a lakások turisztikai célú hasznosításának. És persze, sok szempontból nem mindegy, hogy száz tulajdonos hasznosít szálláshelyként egy-egy lakást, vagy egy tulajdonos százat, de lakáspolitikai szempontból ez mindegy, hiszen mindkét esetben pont száz lakás válik elérhetetlenné a budapestiek számára” – mondja Misetics, aki beszélt arról is, hogy a szabályozás kapcsán felmerült az is, hogy érdemes lenne-e differenciálni az engedélyezett napok számát, attól függően, hogy egyébként életvitelszerűen lakott ingatlanról van-e szó, melynek csak egy részét adják ki turistáknak.

Misetics szerint ezek abszolút indokolt felvetések, ugyanakkor ő személy szerint úgy gondolja, hogy ha a piac egy részének megengedőbb szabályozást teremtenének, az utána egy jelentős kiskaput nyithatna ki, ami ellenőrzési nehézségekhez vezethet. De szerinte a kérdés, hogy van-e helye differenciált szabályoknak, leginkább azután lesz megválaszolható, hogy megismerhették a kormány által hozott részletszabályokat, melyek a betarthatóság, az adatszolgáltatás és a szankciók mikéntjéről rendelkeznek.

Az Airbnb szabályozásával kapcsolatos vitákban rendre fel szokott merülni, hogy az önkormányzatok a korlátozó intézkedések mellett gazdasági ösztönzőkkel, például kedvező adózási lehetőségekkel is próbálhatnák növelni az albérletként kiadott lakások mennyiségét. Erre Misetics elmondása szerint léteznek is konkrét példák, több belvárosi kerületben is eltérő építményadó szabályok vonatkoznak a szálláshelyként működő lakások esetében. De ez a mozgástér rendkívül szűk Misetics szerint, ezért a kerületek nem tudnak annyi pénzügyi ösztönzőt beleépíteni, ami megfordíthatná a tulajdonosok költséghaszon-elemzését. 

Szintén önkormányzati lehetőség a társasházi hozzájáruláshoz kötni a lakásszállók üzemeltetését, ezzel élnek is a kerületek, de ennek nincs visszaható hatálya, azaz csak az új Airbnb-s lakások esetében lehet alkalmazni. És egyes belvárosi utcákban az Airbnb-k térnyerése annyira előrehaladott, hogy simán vannak társasházak, ahol már az Airbnb-tulajok vannak többségben, így ezekben értelemszerűen ez az eszköz már nem sokat ér. 

Az Airbnb-k szabályozásáról szóló vitákban fel szokott merülni az az érv is, hogy a korlátozás helyett hatékonyabb lenne különadókat kivetni a lakásszállók üzemeltetőire, és a befolyt pénzt aztán a kerületek lakhatási célokra fordíthatnák. Misetics szerint ez egy alapvetően jó ötlet, csak a megvalósíthatóságával kapcsolatban vannak kételyei: egyrészt szerinte nehezen volna biztosítható, hogy ezeket a bevételeket ténylegesen lakáscélra fordítsák az önkormányzatok. 

Mint meséli, hasonló volt a terv a lakásprivatizációk idején is, amikor a befolyt összegeket az önkormányzatoknak elvileg külön számlán kellett volna tárolniuk és lakáscélra kellett volna fordítanunk, de egy korabeli ÁSZ-jelentés azt állapította meg, hogy az önkormányzatok jelentős része még csak külön számlán sem tárolta a pénzt, nemhogy a lakhatási körülmények javítására fordították volna. 

Másrészt azt sem látja, hogy az önkormányzatok az Airbnb-k után jelenleg is érkező bevételeket, például a parkolóhely-megváltásokból származó összegeket, az idegenforgalmi adóbevételeket vagy az építményadó-bevételeket célzottan lakhatási projektekre, mondjuk lakbér-támogatásra vagy lakások felújítására fordítanák. 

A főpolgármester tanácsadója szerint ugyan szűk az önkormányzati mozgástér, de azért vannak területek, ahol léphetnének előre: az Airbnb azért is tudott ennyire elterjedni, mert a technológiai újítások révén sokkal egyszerűbbé, olcsóbbá és kényelmesebbé tette a lakások turisztikai célú hasznosítását. Az önkormányzatok pedig tanulhatnának ebből, és a korlátozás mellett tehetnének azért, hogy egyszerűbb és kevésbé kockázatos legyen a lakások hosszútávú bérbeadása. 

„Amikor azt mondja az airbnb-s érdekvédelmi szervezet képviselője, hogy nagyon rosszul szabályzott, és emiatt kockázatos a lakásbérbeadás Magyarországon, akkor ebben bizony igaza van” – mondja Misetics, majd hozzáteszi, hogy ezt jelentős részben kormányzati hatáskörben lehetne megoldani, hiszen a lakástörvény módosítására lenne szükség, de azért az önkormányzatoknak is van lehetősége javítani a helyzeten.

Az egyik felmerült ötlet a több nyugati országban is működő lakásügynökség megteremtése, melynek kialakításán jelenleg a fővárosi és több kerületi önkormányzat is dolgozik. Ennek lényege, hogy a kiadandó lakásokat az önkormányzat által felügyelt ügynökség fogná össze, és intézné a bérbeadásukat, a tulajdonos így mentesülne szinte minden feladattól és kockázattól, csak a lakbért kapná meg a lakás után. Mint Misetics elmondta, ennek a modellnek a bevezetését egy hatályos, de nem nagyon használt adójogi rendelkezés is segíti: ugyanis ha valaki hosszútávon az önkormányzatnak adja bérbe a lakását, hogy az önkormányzat azt továbbadhassa, akkor a tulajdonos ebből származó jövedelme adómentes. 

Emellett a lakásügynökségi rendszer lehetne a motorja Misetics szerint az üresen álló önkormányzati lakások kiadásának is. Szerinte a rendszer alkalmas lenne arra is, hogy a kerületek jelenlegi legégetőbb problémáján segítsen: Budapest több kerületében már annyira elszálltak a lakhatás költségei, hogy az önkormányzatok nehezen tudják a helyi közszolgáltatások működéséhez szükséges munkavállalókat akár megtartani, akár leszerződtetni. Egy fővárosi-kerületi együttműködésben felálló ügynökségi rendszerben viszont lehetőség lenne arra is, hogy mondjuk az ápolóknak, az óvodai dolgozóknak a munkahelyükhöz közeli, kiszámítható és biztonságos lakhatást biztosítsanak. 

Misetics elmondása szerint az Airbnb-ket képviselő érdekvédelmi szervezetek egy másik gyakori érve, hogy azért se szabad a hosszútávú bérlemények felé terelni a jelenleg airbnb-zésre használt lakásokat, mert a magánbérleti szektorban nagyon jelentős az adóelkerülés mértéke. Ez utóbbi ugyan Misetics szerint is igaz, de ebből a szempontból a turisztikai céllal hasznosított lakások esetében sem sokkal jobb a helyzet. Mint elmondta, erre utal a regisztrált és a ténylegesen működő szálláshelyek száma közötti jelentős különbség is, a NAV pedig néhány évvel ezelőtt 80 százalék felettire becsülte az olyan Airbnb-szállásadók számát, akik többet kerestek ezen a biszniszen, mint amennyit bevallottak. Nemzetközi példákból pedig lehet tudni, hogy Airbnb gyakran valóságos „gerilla-háborút” folytat a helyi szabályozások betartatásáért és az adók beszedéséért fellépő önkormányzatok ellen.

Fel kell vállalni ezt a konfliktust 

Misetics arra számít, hogy az Airbnb-k korlátozásának kérdése október végén, esetleg novemberben kerülhet majd a kerületi képviselő-testületek elé, és egy az új szabályokhoz való alkalmazkodásra is lehetőséget adó átmeneti időszakot követően, valamikor a jövő év közepén már hatályba léphetnek a korlátozások. Sejthető az is, hogy a tervezett korlátozások ellen megpróbálnak majd addig is mozgósítani a turisztikai lakáskiadásban érdekelt szereplők. Már említett véleménycikkében Misetics arról is írt, hogy az érdekkonfliktusok és érdeksérelmek felvállalása elkerülhetetlen része a közpolitika-alkotásnak, és ez pont egy olyan kérdés, ahol e konfliktusok felvállalására lesz szükség.

A főpolgármester tanácsadója nekünk is arról beszélt, hogy az egész Airbnb-helyzetet egy paradoxon határozza meg: a tervezett korlátozásnak a potenciális haszonélvezői, azaz akik számára a törvény értelmében megfizethetőbbé és elérhetőbbé válhatnak az albérletek, jóval többen vannak, mint a potenciális kárvallottak, azaz azok, akik jelenleg turisztikai célra adják ki a lakásaikat, de e kisebb csoport jobban szervezett és hangosabb tud lenni, ráadásul az ő veszteségük azonnal jelentkezne, koncentráltan, míg a másik, nagyobb csoport haszna sokkal többek között megosztva és csak időben később válna nyilvánvalóvá.

Budapest belvárosaFotó: Oscar Gonzalez/NurPhoto via AFP

Ez pedig szerinte elbizonytalaníthat polgármestereket, különösen a jelenlegi politikai klímában, amikor az önkormányzatok eleve rossz helyzetben vannak, és ezért senki nem csinál semmi olyasmit, amit hallható ellenkezés kísér. Misetics szerint részben ezzel magyarázható, hogy az ellenzéki polgármesterek részéről a kampányban még többször lehetett erősen kritikus állításokat hallani az Airbnb-vel kapcsolatban, mint azóta, hogy tényleges lehetőségük lett a jelenség korlátozására. 

Emellett pedig tudni azt is, hogy más európai országokhoz képest Magyarországon kiemelkedően magas a tulajdonosok által lakott lakások aránya, és a lakások magántulajdonlásával kapcsolatos érzékenység erős a társadalomban. De Misetics szerint fontos megérteni, hogy az még nem jelenti a magántulajdonhoz való jog megsértését, ha a tulajdonos a jövőben nem adhatja ki kedve szerint a lakását turistáknak. Hasonló viták a magántulajdon kérdésével kapcsolatban nagyon kényes Egyesült Államokban is zajlottak, ahol a korlátlan airbnb-zéstől eltiltott tulajdonosoknak nem sikerült meggyőznie a Legfelsőbb Bíróságot, hogy sérült a joguk attól, hogy a lakástulajdonuk egyik gazdaságilag nyereséges funkciójától megfosztották őket.

Bár ezzel senki nem számolt előre, de az Airbnb-k budapesti korlátozásának ügyét segítheti a koronavírus-járvány is, hiszen Misetics szerint elfogadhatóbbá teszi ezeket a változtatásokat, hogy egy olyan időszakban merültek fel, amikor egyébként is leállt a szektor. Ez sem csak budapesti jelenség: Dublinban vagy Lisszabonban szintén napirenden van, hogy a járvány hátrányos következményei milyen lehetőségeket rejtenek magukban az Airbnb visszaszorítására és a lakhatási válság enyhítésére: 

„Ez a jelenség, hogy a turizmus visszaszorulása miatt az Airbnb-k kihasználtsága is lecsökkent, egyúttal azt is demonstrálta a valóságban, ami a szabályozás legfontosabb indoka: amint arra az MNB lakáspiaci jelentése is felhívta a figyelmet, hirtelen jelentős számban jelentek meg a magánbérleti szektorban a korábban turisztikai céllal hasznosított lakások, aminek érezhető lakbér-mérséklő hatása volt.”

Címlapkép: Emilie Chaix/Photononstop via AFP