Egy karantén alatt elvetélt fiatal nő esete mutatja meg, mit tesz az ellátással, ha a betegnél a fertőzöttségnek akár csak a gyanúja felmerül

Szeptember első napjaiban tudta meg a nyíregyházi Hegyi Enikő Anna, hogy évek várakozása után végre sikerült teherbe esnie. Az első izgatottan telt két hét után szeptember 22-én az orvosi ultrahangos vizsgálaton meg is pillanthatta a magzatot, a szívverése is hallható volt, úgy tűnt, minden rendben van Enikő terhességével.

A fiatal nő ekkor még nem sejtette, hogy a következő bő három hete élete eddigi egyik legrosszabb időszaka lesz: egyszerre kell átélnie a vetélés fájdalmait és átesnie egy koronavírus-fertőzésen, majd megtapasztalnia, hogy a körzetileg az ellátására köteles egészségügyi intézményben, hiába szorulna sürgősen orvosi ellátásra, korábbi igazolt fertőzése miatt megvizsgálni is alig hajlandók. Akkor is, ha addigra már hivatalosan kiszabadult a karanténból, és tünetmentes is volt.

Hegyi Enikő Anna nyilvános posztban a Facebook-on osztotta meg, mi történt vele október 9. és 13. között a nyíregyházi Jósa András Oktatókórházban, két nappal azután, hogy az intézmény szülészeti-nőgyógyászati osztályán végül megkapta a szükséges ellátást, és eltávolították méhéből az elhalt magzatot.

„Ez nem egy lejáratókampány, senkit sem akarok degradálni, de úgy gondolom, valakinek el kellett mondania, hogy is mennek most a dolgok” - indokolta a 444-nek, miért döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza tapasztalatait.

„A pénteki problémás kismama”

A bevezetőben említett ultrahangos terhességvizsgálat után egy nappal, szeptember 23-án éjjel Enikő hidegrázásra és 38 fok feletti lázra ébredt. Egész éjjeli ébrenlét, paracetamol-kúra és vizes borogatás után gyanakodni kezdett rá, hogy elkapta a koronavírust.

Enikő elmondása alapján külön tortúra volt elérni, hogy a háziorvosa a lázas, izomgörcsös tünetekre koronavírus-tesztet kérjen, főleg, hogy állapota két napon belül valamicskét javult is. De a szeptember 30-án végül elvégzett, október 2-ára kiértékelt pcr-teszt kimutatta, hogy Enikő valóban koronavírus-fertőzött.

Viszont akadt időközben más problémája is: időről időre görcsök léptek fel nála alhasi tájékon. Október 9-ére oda jutott a helyzet, hogy Enikő „kellemetlen, 30 perces görcsökkel, hidegrázással” keresett orvosi segítséget. Magánorvosa nem tudta egyből fogadni, így a nyíregyházi, megyei Jósa András Oktatókórház sürgősségi osztályára ment. (A kórház neve az eredeti posztban még megjelent, a mostanra már kikerült a szövegből.) Hiába szabadult ekkorra már hivatalosan is ki a hatósági karanténból, és volt állítása szerint már három napja tünetmentes,

mivel negatív covid-tesztje, ami bizonyította volna, hogy biztosan felgyógyult a fertőzésből, nem volt, a kórház dolgozói nem akarták ellátni.

„Közöltem, hogy addig nem megyek el, míg meg nem vizsgál, mert rohadtul aggódok, alhasi fájdalmam volt, éreztem, hogy baj van...” -írja. A kórházi személyzet végül „nagy nehezen rábólintott a vizsgálatra”.

Ez megállapította, hogy a magzat nem él, és erős hüvelygyulladás látszik Enikőnél.

A fiatal nő azt állítja, a vizsgálat után hazaküldték, azzal, hogy hétfő reggel térjen vissza a kórházba, és ha addig nem vetél el spontán, akkor műtéttel távolítják el testéből az elhalt magzatot. Enikő azonban nem értette, miért küldik haza, ha egyszer fájdalmai vannak, ahogy azt is nehezményezte, miért nem közöltek vele semmilyen információt arról, mivel kezelhetné a hüvelygyulladását.

A visszarendelés napján, október 12-én minden esetre megjelent a kórházban, a nőgyógyászaton dolgozó asszisztens azonban csak annyit kérdezett, mit akar az osztályon, és amikor Enikő elmondta, miért jött, sértően közbevágta:

„Ja, maga a pénteki problémás kismama.”

Mikor bekerült az éppen rendelő orvoshoz, ő állítása szerint visszautasította, hogy negatív teszt híján akár csak megvizsgálja Enikőt, csak az osztályvezető engedélyével vizsgálta meg végül, és ő is megerősítette, hogy a magzatnak nincs szívhangja. Ahelyett azonban, hogy felvette volna az osztályra a várandós nőt,

ismét hazaküldte,

mondván, „nem voltak berendezkedve egy covidos kismama érkezésére”.

Enikő posztjában hangsúlyozza: annak ellenére, hogy valóban nem volt negatív koronavírus-tesztje, ekkor már hivatalosan szabadult a karanténból, és tünetmentes is volt.

Másnap, október 13-án 9-re visszament a kórházba, de egy harmadik orvosi vizsgálat után először aznap sem akarták felvenni az osztályra, megint azért, mert nincs negatív koronavírus-tesztje. (Eddigre Enikő háziorvosán keresztül már kért tesztet a gyógyulása igazolására, és a mintát le is vették tőle, de még eredményre várt.)

11 óra után végül mégis felvették az osztályra, de „végig úgy kezeltek, mint egy leprást” - írja. Állítása szerint egy elkülönített, fertőző szobában kapott egy feltehetően használt, gyűrött műanyag zubbonyt, mondván, elfogyott a kismama hálóing. A szoba pedig koszos volt, az ágynemű használt, a wc pedig „gusztustalan” - írja.

Enikő úgy emlékszik, a kórházban arra kérték,

a szobát ne hagyja el,

pedig eddigre már „elkezdtem vérezni és erősen görcsölni, rázott a hideg” - írja le akkori állapotát.

Enikő a várakozás közben egyre idegesebb lett attól, hogy nem tudja, mikor műtik végre meg, és állandó fájdalmai miatt már a saját egészségéért is komolyan aggódott.

Állítása szerint végül csak kórházi kapcsolatai révén, hosszas telefonálgatással tudta elintézni, hogy délután 3 órakor megműtsék, de a műtét körülményeire is panaszkodott.

„A műtőben, a két lábam között a földön az egész napi műtéti termés egy műanyag kukában... mindent, mindent látni lehetett benne.... borzalmas élmény volt úgy lefeküdni és várni, hogy elaltassanak, hogy közben a lábam között a földön ott volt egy koszos, használt szemetes.... úgy éreztem magam, mint egy hentes asztalán”

- emlékszik vissza. A műtét után este 9 órakor hagyhatta el a kórházat, állítása szerint anélkül, hogy az őt műtő orvossal akár egy szót is tudott volna váltani, Így azt sem tudta kideríteni, hogy sikerült a műtétje, és továbbra is kérdés volt, mit kezdjen az állítólag komoly hüvelygyulladásával.

Enikő koronavírus-tesztjének másnap, október 14-én érkezett meg az eredménye: ahogy az várható volt,

negatív lett.

TASZ: A tájékoztatás hiánya már eleve betegjog sértés

„Óriási probléma, hogy átláthatatlan, jelenleg milyen egészségügyi ellátásokat és hol végeznek el. A magyar egészségügyben eleve is jellemző, hogy átláthatatlanok a betegutak, vagyis a beteg nem lehet biztos benne, hogy milyen problémával hova kell fordulnia, vagy hova fogják továbbutalni. A koronavírus miatt azonban még ez az eleve rossz helyzet is képes volt tovább romlani”

- magyarázta Enikő történetének olvasása után Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) betegjogi szakértője, aki szerint az átláthatóságon nem javít az sem, hogy az egészségügyért a kormányban felelős miniszter: Kásler Miklós nem nyilvános utasításokban rendelkezik az egészségügy átszervezéséről. „Ezek vagy kiszivárognak, vagy nem, de hivatalosan biztosan nem megismerhetők” - magyarázta a 444-nek.

Kásler Miklós legutoljára nyilvánosságra került miniszteri utasítása október 12-én kelt, és épp fontos Enikő története szempontjából. Ez az utasítás mondja ki ugyanis, hogy egyes ellátási területeket biztosító intézményekbe semmiképp nem kerülhetnek koronavírusos vagy fertőzésgyanús betegek. A felsorolásban pedig a szülészetek is szerepelnek.

Az utasítást nyilvánosságra hozó sajtóhírekre reagálva az Emberi Erőforrások Minisztériuma azonban közölte, a dokumentumban semmi újdonság nincsen, csak a korábban már alkalmazott eljárásrendet foglalták össze, hogy segítsenek az intézményeknek.

Asbóth Márton szerint ugyan lehetséges, hogy az október 12-it megelőzően is életben volt olyan utasítás, ami a szülészetek esetében tiltotta fertőzött vagy fertőzésgyanús emberek felvételét,

de mivel ezek az rendelkezések nem nyilvánosak, nem tudható, hogy mikortól, és pontosan milyen tartalommal volt érvényben ilyen szabály.

Így az sem mondható meg kívülről pontosan, hogy a Jósa András Oktató Kórház a protokoll szerint járt-e el, amikor első körben megpróbálta megtagadni az egyértelműen fertőzött-gyanúsként kezelt Enikő ellátását.

A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) oldalán ráadásul található egy lista azokról az intézményekről, amelyekben elvégzik a COVID-19 gyanús, illetve igazolt fertőzött szülő nők, illetve anyák, valamint újszülöttjük ellátását és izolálását a szülés során és a postnatalis szakban, ideértve a koraszülött intenzív ellátást is. De ez a lista áprilisi, és nem tudható, hogy csak fennmaradt az oldalon, vagy a mai napig hatályos - magyarázta Asbóth.

Ezen a listán minden esetre szerepel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház, azaz az intézmény, ahová Enikő fordult ellátásért.

Asbóth szerint a másik probléma, hogy a nyilvánosság előtt is ismert utasításból nem derül ki, hogy az érintett intézményekből hova kell utalni a covid-gyanús, de más területen ellátásra szoruló betegeket. Az pedig önmagában alkotmányellenes és alapjogsértő, hogy az egészségügyi ellátórendszer működése jelenleg teljesen átláthatatlan, és ez állandó bizonytalanságban tartja az ellátást igénybe vevőket. (A TASZ ezt igyekezett már részletes jogi érveléssel is alátámasztani).

Kinek a feladata?

A másik kérdés, ami felmerül az Enikővel történtekkel kapcsolatban, hogy az igazolt fertőzött, de a karanténból hivatalosan már szabadult, napok óta tünetmentes nő ellátásához valóban szükség lett volna-e negatív koronavírus-tesztre. És ha igen, kinek a feladata volt gondoskodni erről: a betegé, vagy a kórházé?

Az NNK érvényes Covid-protokollja szerint akkor kötelező hatóságilag PCR-tesztet végezni, ha az érintettnek tünetei vannak, és egészségügyi ellátás előtt áll. Eszerint tehát a tünetmentes Enikő, aki ráadásul 10 nap karantén és 3 nap tünetmentesség után, tehát a protokollnak teljesen megfelelve szabadult a járványügyi megfigyelés alól, nem lett volna tesztelendő.

Asbóth szerint az eljárásrendben ugyanakkor van egy megengedőbb feltétel is: ha az orvos azt gyanítja, hogy az érintett fertőzött és egészségügyi ellátás előtt áll, elrendelheti a tesztelést, ami ilyen esetben mindenképpen ingyenes a betegnek. A probléma a szakértő szerint azzal van, hogy az intézmény ahelyett, hogy gondoskodott volna a teszt elvégzéséről vagy elvégeztetéséről, hogy a visszarendelésre már meglegyen az eredménye, az édesanyát állítása szerint többször elküldték.

Annak megállapítása, hogy a konkrét helyzetben szükség volt-e sürgős beavatkozásra, azt „orvosi szakkérdés” eldönteni - mondta Asbóth, de tény, folytatta, „ha az édesanya állapota beavatkozást igényelt, akkor a covid-érintettség nem lehet akadály”.

„Ha az intézmény azt észlelte, hogy az édesanya ellátásra szorul, de náluk nincsenek meg az ellátás feltételei, akkor az édesanyát nem hazaküldeni, hanem más, megfelelő felkészültséggel rendelkező intézménybe kellett volna irányítaniuk”

- tette hozzá.

Kórház: Nem az ellátás, hanem a kommunikáció okozott „konfliktust”

Hegyi Enikő Anna posztja kapcsán megkerestük a Jósa András Oktatókórházat is, akik közölték, kérdésünk nyomán kivizsgálták a szóban forgó esetet. Azt írják, az érintett munkatársak meghallgatása után a kórház „határozottan visszautasítja”, hogy orvosai nem a kellő gondossággal jártak el.

Olvasatukban így nézett ki a történet:

„A várandós páciensnél panaszok léptek fel, majd a terhesség elhalása következett be. Az ellátás során a szakmai elveket követve két szakorvos véleménye kell ahhoz, hogy a biztos «missed abortusz» diagnózisát kimondják, ami nem sürgős életmentő műtét, az esetek 70 százalékában spontán vetélés zajlik le, így akár a műtét is elkerülhető. A műtéti trauma és a lehetséges szövődmények ugyanis tovább nehezíthetik az újabb terhességet, ezért Angliában akár 14-21 napig várnak a spontán vetélésre, Magyarországon ez akár egy hét is lehet. A beteg részletes felvilágosítást kapott arról, hogy spontán vetélés is bekövetkezhet, és így a műtét is elkerülhető. A tájékoztatást
látszólag megértette és elfogadta.

Arról azonban nem adott tájékoztatást, hogy 2020.09.29-én COVID-tesztet végeztek nála és az eredmény pozitív lett, ami karantént vont maga után. Rákérdezésre ugyan nem tagadta, de a karantén alól feloldó hatósági határozatot nem tudta megmutatni,
annak megérkezéséig várni kellett. Hazaküldése a hétvégére indokolt volt, állapota nem tette szükségessé a kórházi ellátást. Az általa említett hüvelyi fertőzés kezelésére a vérzés fennállása alatt nem lehet adekvát terápiát elindítani.

A COVID-előzmény miatt a műtétet a hétfői újabb vizsgálat után, másnap végezték el fokozott óvatossággal és elkülönítéssel. Azért délutánig kellett várnia a betegnek, mert a műtéti programban a fertőzött vagy Covid-gyanús betegek a végére kerülnek, ha életveszély nem áll fenn, ugyanis több órás teljes fertőtlenítést kell végezni a Covidos beteg operációja után. A műtét zavartalanul lezajlott, a beteg azóta is panaszmentes. A Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály működtetése, a személyzet védelme és a betegek megóvása érdekében fokozott óvatosságra van szükség minden Covid-gyanús beteg esetében. A beteg a posztjában arra is kitér, hogy a műtőben minden eltávolított, az ő szavaival "műtéti termés" a műtőasztal előtt volt. Ez egyszerűen nem igaz, a műtő személyzete határozottan visszautasítja ezeket a vádakat, a műtőasztal előtti badelában mosófolyadékot láthatott a beteg.”

„Az érintettek meghallgatása után egyértelmű, hogy a konfliktus nem az ellátásból alakult ki, hanem a kommunikációból, megértve és átérezve a beteg veszteség miatti érzékenységét, a helyzet esendőségét”

- fogalmaztak.