Tesz rá, hogy Washingtonban mi illik és mi nem, éppen ezért lett világmém

január 26., kedd 9:52

Az utóbbi egy-két évben kevés fotó tarolta le olyan erővel az internetet, mint a Bernie Sandersről az elnöki beiktatási ünnepségen készült kép. Több ezer verzióban láthattuk azóta a szenátort: Forrest Gump mellett a padon és a Trónok harca vastrónján, barokk zsánerfestményekbe és legendás riportfotókba photoshopolva, vagy épp Totoro mellé rajzolva a buszmegállóba. Egy app-pal beültethetjük Google Street View-n akárhova és a kabátos-kesztyűs Instagram filterrel mi is Bernie-vé változhatunk. Készült a fénykép alapján horgolt figura, falfestmény, műköröm és tetoválás. De mi az, ami ennyire megragadta Bernie fotójában nemcsak az Egyesült Államokat, de túlzás nélkül az egész világot?

A népi hős visszatér

„Az eredeti képnek két komponense van, amelyek különösen alkalmassá teszik arra, hogy ilyen gyorsan világmémmé váljon. Az egyik az, hogy Sanders megjelenése az elnöki beiktatás ceremónián – így az öltözete és a testbeszéde – akaratlanul is azt sugallja, hogy egy erős belső integritású ember, aki tesz arra, hogy Washingtonban mi illik és mi nem illik. Gyakorlatilag kontextuson kívül helyezi magát azzal, hogy nem vesz tudomást arról, hogy ilyen kiemelt helyszínen és alkalommal mi az elvárás” – mondta el kérdésünkre Bán Zsófia, az ELTE BTK Amerikanisztika tanszékének docense, aki kritikusként gyakran foglalkozik amerikai vizuális kultúrával.

Mit érdekli őt a puccos parádézás? Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI/AFP

„Ettől hirtelen valamiféle „népi hős” válik belőle (ez a szerep amúgy sem áll távol tőle), akit mindenki szeret. Mert a mémek érezhetően szeretetteljesek, nem kifigurázás céljából születtek, hanem inkább azt sugallják, hogy ő „a mi emberünk, egy közülünk”, aki a jó öreg amerikai „common sense”-t testesíti meg, és aki azt kommunikálja (még elzárkózó – valójában fázó – testtartásával is), hogy „fuck the establishment”.” És tényleg - Sanders szürkésbarna, szigorúan funkcionális kabátja és bezárkózó testbeszéde éles ellentétben állt az ünnepségen mosolygó, integető politikusokkal, a nők tetőtől talpig élénk színű, elegáns szettjeivel, a hírességek grandiózus fellépőruháival pedig végképp.

„Ez az elkülönülése térben, öltözékben és testbeszédben eleve könnyen adja magát arra, hogy mások is kontextuson kívül helyezzék, és a világ legkülönbözőbb helyszíneire helyezzék el Bernie széken ülő, kvázi „ellenálló” alakját - folytatja Bán Zsófia. - A mémgesztus azt kommunikálja, hogy ő a mi emberünk, mindenütt ott van, és nevetésre késztet.”

A Wired szerkesztője, Angela Watercutter szerint a fotó egyúttal egyfajta kulturális újraindítás is volt, egy feszültséglevezető szelep, ami a kollektív hangulat éles váltását jelzi a Trump-éra után. Bár világjárvány dúl, mégis megkönnyebbülhetünk egy kicsit – és ezt nem a vidáman integető Joe Biden érte el, hanem a széken begubózó Bernie.

Forradalom, lelkiismeret, szolidaritás

Persze a másik komponensről, a hatalmas méretű, egyujjas kötött kesztyűről sem feledkezhetünk meg. „Ennek nem is annyira a mérete, hanem a komikusan feltűnő mintázata az, ami bárhol, bármilyen környezetben azonnal felismerhetővé teszi, azaz könnyen válik ikonná - akár Bernie alakja nélkül is. Ha Bernie csak egy egyszerű, sötétkékszínű kesztyűben ülne ott, az nyilvánvalóan nem tudna ilyen erősen ikonikussá válni. Vizuális kód lett belőle” - magyarázza Bán Zsófia.

Még az általában sokkal aggasztóbb témákkal foglalkozó Naomi Klein író és társadalmi aktivista sem tudott ellenállni annak, hogy megpróbálja megfejteni a kesztyűk üzenetét. Klein úgy látja, a kesztyű már-már a liberálisok lelkiismereteként üzemel, ami félreérthetetlenül kifejezi a szociáldemokrata Sanders fenntartásait az Egyesült Államok új vezetésével kapcsolatban, az erkölcsi ellenállását a hatalom és a pénz koncentrációjával szemben, és egyúttal szavak nélküli intő jel, hogy nem marad következmények nélkül, ha a politikai elit figyelmen kívül hagyja azokat a progresszív javaslatokat, amelyeket a demokrata szavazók nagy része támogat.

Bernie fotója Birdie Hall képzőművész szerint a pompával ellentétben álló rögvalóság jelképe is. „Ez az ember tudatában van annak, hogy közalkalmazott, és nem szórakoztatóipari híresség (...) túlzó fellépőruhában. Ugyanazt az olcsó, ronda sebészeti maszkot viseli, amit mindannyiunknak viselni kell. Úgy tűnik, érti, hogy milyen abszurdnak és valóságtól elrugaszkodottnak tűnhet a popos nagyzolás egy járvány közepette, amiben a lakosság nagy részének nincs 400 dollárja sem, egészségbiztosítása, vagy annyi pénze, hogy biztonságban otthon maradhasson. Valódi erkölcsi szolidaritást mutat a munkásokkal és az ország összes jogfosztott polgárával” - írta posztjában.

Véletlen stílusikon

Ha ez még nem lenne elég, a 79 éves vermonti szenátorból divatikon lett, jobban mondva antidivat-ikon: Jen Ellis, a tanárnő, aki ajándékba készítette neki a kesztyűket, már a beiktatás napján több mint ötezer emailt kapott olyanoktól, akik vásárolni szerettek volna tőle. De Bernie Burton márkájú téli dzsekije iránt is megnőtt a kereslet, ebben a színben ki is fogyott.

Sokan egyenesen a fenntarthatóság zászlóvivőjeként ünnepelték Sanderst, amiért ugyanazt a kabátot viselte, amit tavaly márciusban is láttunk rajta az elnökjelöltségért folyó kampánya alatt Utahban, és a kesztyű is több mint kétéves.

Abban az egyben biztosak lehetünk, hogy mindegy, hányféle értelmezést találunk Bernie Sanders emlékezetes szettjére, ő maga egy gondolat nem sok, annyit sem szentelt az egésznek: „Minket (Vermontban) nem foglalkoztat a divat, csak melegen akarjuk tartani magunkat” - mondta egy riporternek később. De ha már így alakult, gyorsan kihasználta a hype-ot némi jótékonykodásra.