Még felmondani is alig tudnak a tatabányai kórházban, ahol eluralkodott a káosz

Egyedül a katonák tűnnek nyugodtnak a tatabányai Szent Borbála Kórházban. Az épület előtt forgalmat irányítanak, a bejáratnál ők végzik a belépés előtti lázmérést és már azt is pontosan tudják, melyik osztály hol van. Mintha az egészségügyi szolgálat az alapfeladataik közé tartozott volna mindig is. A kórházi dolgozók, akiknek valóban az ellátás a feladata, ezzel szemben érezhetően feszültek.

A sürgősségi osztály szokásos bejárata zárva, egy ideje egy udvari konténerben végzik a triázst, onnan irányítják a betegeket az épületbe, és itt szólít meg egy mentőtiszt, aki a beérkezők első vizsgálatát végzi. Nagy meglepetésemre nem küld el, ahogy mások szoktak, amikor megtudja, hogy újságíró vagyok. Öten mondtak fel az osztályon - mondja.

Az éjszaka valóban nem volt dedikált sürgősségi ellátás, így a más osztályokon ügyeletet teljesítő orvosokat hívták le. Nagy szerencse, hogy alig volt beteg. A nappali műszak is kifeszített, sokakat hazaküld, akiknek olyan a panasza, ami várhat még. A sürgősségi betegellátó osztály dolgozóinak pedig még ma sem szóltak arról, hogy hogyan alakul át a műszak, nincs információ arról, hogy például a ma éjszakai ügyelet hogyan lesz megoldva, miközben az osztály tele van. Épp egy covidgyanús esetről tájékoztatják rádión, amin ez a beszélgetés zajlik le:

„- Nincs helyünk, de lássuk el, ugye?
- Igen, ez lenne a kérés”.

A sürgősségi osztályon dolgozók eddig különböző pótlékokat kaptak, így jött ki a fizetésük végösszege. Az új szerződésekben ezek a pótlékok teljesen új rendszerben lesznek bevezetve, és egyelőre nincs garancia arra, hogy automatikusan megkaphatják az osztály dolgozói. Mielőtt a hamarosan érkező covidos beteghez rohanna, a mentőtiszt azt mondja, ő is úgy írta alá az új szerződését, hogy ha akár 5000 forinttal kevesebb lesz a következő fizetése, azonnal felmond, hiszen „nagyon szar a helyzet”.

Az új szerződést amúgy neki is az igazgatói irodában kellett aláírnia, onnan nem hozhatta ki, még a családjával sem konzultálhatott róla, pedig egy ügyvéd ismerősének is szívesen megmutatta volna, ám erre sem volt lehetőség.

A tatabányai kórház sürgősségi osztálya 2015 októberében nyílt, uniós pályázatból biztosították rá a keretet. Addig - ahogy ma éjszaka újra - a kórház többi osztályán ügyeletet teljesítő orvosok láttak el ügyeletet. A nyitáskor 30-35 embert láttak el naponta, mostanra a háziorvosok a kevésbé fontos eseteket is az osztályra irányítják, így a napi esetszám 110 körülire emelkedett, mindezt úgy, hogy a feltöltöttség március 1. előtt is mindössze 70 százalékos volt - mondja egy, a kórház ügyeit ismerő forrás.

Több esetben előfordult, hogy más, akár budapesti kórházak orvosai jöttek el vállalkozóként Tatabányára egy-egy ügyeletet vinni, nemcsak az SBO-n, hanem más osztályokon is. Az új rendszer szerint ezt sem tehetik meg automatikusan. Sőt

a Szent Borbálában vállalkozóként dolgozó orvosok úgy tudják, a kórházvezetés az ő óradíjukat is csökkenteni készül, hogy az ugyanannyi legyen, mint az alkalmazottként dolgozó orvosok díja.

Emiatt a jövőben még kevesebb orvosra számíthatnak majd. A sürgősségi osztály kialakítására használt uniós forrás szabályai szerint öt évig volt szükséges feltétel az üzemeltetés, ezen túlvagyunk, így az sem elképzelhetetlen, hogy egyszerűen bezárják a sürgősségit, és ahogy 2015 előtt, más osztályok orvosai látják el majd a sürgős betegeket.

Azok, akiknek tegnap szűnt meg a szerződésük, és úgy döntöttek, hogy nem kötnek újat, reggel 9-kor nagyjából 30 fős csoportban állnak a pénzügy irodája előtt.

Papírokat érkeztek intézni, részletes elszámolást tartatnak velük. Mindezt tegnap kellett volna megtenniük, de a munkaügy informatikai rendszere összeomlott, és amúgy ma reggel sem működött még. Ezek nélkül viszont nem tudnak továbblépni, ami a legtöbbjüknek a munkanélküli segély kérelmét jelenti.

Itt tudok beszélni többükkel, kiderül, hogy sokféle helyzetből, több osztályról érkeztek, az azonban közös, hogy az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződés nem feltétlenül a fő oka a távozásuknak, inkább az utolsó csepp a pohárban. Egy nyugdíj előtt álló ápoló, aki a kórház tatai részlegén az egyik rehabilitációs osztályon dolgozik, még lehetőségnek is látja a helyzetet, hisz így valamennyi végkielégítést is ígértek neki. A többiek nem ilyen szerencsések.

Az általános sebészet egyik takarítónője azt mondja, minimálbért keresett eddig is, ám a már korábban elvett pótlékokkal és a most elvesztett lehetőséggel a másodállásra, eddig jól érezte magát. Így viszont nem éri meg neki itt dolgozni. Egy 40 körüli betegszállító férfi azt mondja, fiatalon kezdett itt, mert azt érezte, jót tesz a munkájával. Eddig is volt másodállása, számára egyértelmű volt, hogy azt választja ebben a helyzetben, hisz összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek a feltételei.

Három ápolónő félrehúzódva beszélget, ők is azt mondják, hogy betelt a pohár. Teljesen érthetetlen, hogy ebben a helyzetben járnak el így - mondják. Hosszan azonban nem tudunk beszélgetni, mert a portaszolgálat kitessékel a kórházból. Ugyanabban a pillanatban, amikor a sorban álló távozni készülő dolgozóktól végül elveszik a papírukat, szóval lehet, hogy végül ma legalább felmondhatnak majd.