Sokkal nagyobb szerepet kapnak az algoritmusok a kínai bíróságokon, de idővel a többi országban is érdemes lesz erre számítani

2021 március 14., vasárnap 18:10

A legutóbb bejelentett kínai ötéves terv része egy igazságügyi reform is: a cél az, hogy az igazságszolgáltatást minél inkább algoritmikus alapokra, mesterséges intelligencia alá tereljék. És a héten bejelentett tervek alapján a kínai lehet az első bírósági rendszer, melyben fontos szerep juthat az algoritmusoknak, de nem érdemes arra számítani, hogy ezek a változások megállnak majd Kína határainál.

Hétfőn jelent meg a kínai törvényhozás éves jelentése a Legfelsőbb Népbíróság (SPC) működéséről, és ebben szerepelt hangsúlyos elemként, hogy úgynevezett „okos bíróságokat” kell létrehozni. A kezdeményezés régóta vágyott célja Csou Csiang népbírósági elnöknek, aki a bíróságok fölötti állami kontroll erősödését reméli ettől a lépéstől.

Mint a hongkongi székhelyű South China Morning Post írja, az „okos bíróság” egy meglehetősen lazán értett fogalom, melybe kisebb léptékű, papírt spóroló technológiai fejlesztések mellett olyan nagyívű, high-tech projektek is beletartoznak, minthogy algoritmusok vennék át részben a bíróságok munkáját, és AI-alapú döntési mechanizmusok adnának tanácsokat a bíráknak.

Egy ekkora átalakításhoz fontos, hogy meglegyen a megfelelő adatbázis, amiből az algoritmusok dolgoznak, és Kínában évek óta tudatosan készülnek erre: 2014 óta több mint 120 millió bírósági tárgyalás dokumentumát töltötték fel a központi adatbázisba, 2016 és 2020 között a kínai bírságok 220 millió keresetet osztottak meg egy központi bigdata-adatbázissal, és több mint 11 millió tárgyalást közvetítettek online.

Az online közvetíthetőség egyben azt is jelenti, hogy az ország akár távoli részén dolgozó bíróságok bírái is tudják, hogy munkájukat folyamatosan ellenőrizhetik, ami akár a döntéseiket is befolyásolhatja. Az SPC jelentése kitért arra is, hogy 2016 óta a legfelsőbb népbíróság 870 esetben élt azzal, hogy egy tárgyalás során bigdata-alapú elemzést használjon.

A jelentésből kiderül az is, hogy a bíróság blockchain-technológiát is használ az adatok tárolására, több mint 640 millió adategységet vittek már be így a rendszerbe. A blockchain-technológia különösen a bizonyítékok biztosítására lehet alkalmas, hiszen gyakorlatilag lehetetlen utólag manipulálni, ami főleg a különféle digitális, szellemi jogi peres ügyekben tűnik hatékony eszköznek.

Az új ötéves terv alapján a kínai bíróságok 2025-re fognak komolyabb lépéseket tenni az okosbíróságok megteremtése felé, azaz ekkorra lesz minden bíróság számára hozzáférhető a központi adatbázis, és ekkor lesz teljesen működőképes a minden kisebb bíróság munkáját ellenőrzés alatt tartó központi megfigyelőrendszer is. A lépés összhangban van Hszi Csin-ping céljaival, aki évek óta a kínai közigazgatás és államműködés teljes átalakítását ígéri a mesterséges intelligencia révén. A bírósági reform hivatalos állami narratívája persze az, hogy a központosított megfigyelő rendszerrel lehet majd biztosítani, hogy az országban mindenhol ugyanolyan mérce szerint ítélkezzenek, és ettől a kínai igazságszolgáltatás igazságosabbá válik majd.

Messze nem csak Kínában kérdés ez

A kínai megfigyelőállam kiépülésének sebessége és léptéke ugyan meglehetősen ijesztőnek tűnhet, de e hírek olvasása közben érdemes mindig emlékezni arra, hogy hasonló folyamatok már bőven elindultak a nyugati országokban is. Arról, hogy a kínai megfigyelőállam egyes elemei hogyan köszönnek vissza már más országokból is, korábban részletesen is írtunk, de arról is sok példát tudni, hogy az algoritmus-vezérelte módszerek hogyan terjednek már világszerte a bíróságokon.

Épp ezért szokás arról is beszélni, hogy a jelenleg még bőven felfelé futó szakaszában lévő ipari forradalom ezúttal nemcsak a kékgalléros, termelői-fizikai munkahelyeket veszélyezteti, hanem jó eséllyel számos irodai munkahelyet is fel fog számolni. Évek óta megfigyelhető trend például, hogy egyre több amerikai és brit ügyvédi iroda használ algoritmusokat a gyakornokok és ügyvédjelöltek helyett, és semmi nem utal arra, hogy ez az egyre költséghatékonyabbá váló trend megtörne a jövőben.

És már nemcsak az előkészítői munkában vagy a jogi szakvélemények összeállításában támaszkodnak egyre inkább az algoritmusokra, hanem a bírósági ítélkezés során is egyre nagyobb szerep jut a különféle AI-technológiáknak, még ha lehet is tudni, hogy ezzel számos probléma akad. Tudni például, hogy ma már Amerikában egyes bíróságokon súlyosabb büntetést kaphat, akiről egy algoritmus azt állítja, hogy újra bűnözni fog, és a közelmúltban több cikk is bemutatta, hogy szó nincs arról, hogy az algoritmusok tökéletesen objektív elemzői lennének a valóságnak, hanem nagyon sokat számít, hogy kinek az adatbázisából, kinek a kérdésfeltevései és szempontjai szerint végzik az elemzéseiket.

Azzal kapcsolatban, hogy rá lehet-e bízni az ítélkezést a robotokra, évek óta heves elméleti vita zajlik jogászok között, de közben fénysebességgel fejlődik az a technológia, ami valósággá tudja tenni az algoritmikus ítélkezést, ahogy a rendőrségek is egyre nagyobb mértékben használnak fel mesterséges intelligencia alapú eszközöket a nyomozások során, melyek pontossággal és megbízhatóságával szemben sok a kérdőjel.

2019-ben Észtországból lehetett arról hallani, hogy az akkori kormány mesterséges intelligencia alapú bíráskodási rendszer kiépítését szorgalmazta a 7000 euró értékhatár alatti vitás polgári perekben, hogy ezzel csökkenjen a bírók és a bírósági hivatalnokok terheltsége, és a komolyabb súlyú ügyekkel foglalkozhassanak.

A bíróságok túlterheltsége sok helyen (így Magyarországon) is létező probléma, és persze értékelhetőek azok az innovációk, melyek ezeken segítenek, de a hasonló projektek kritikusai szerint fennáll a veszélye, hogy ahol egyszer beengedik az AI-alapú bíráskodást a rendszerbe, ott úgyis nőni fog a jelentősége. Azokban a nyugati országokban, ahol már megjelentek a bírók munkáját segítendő szoftverek, például a már említett Egyesült Államokban, ott az algoritmusok maximum javaslatot fogalmaznak meg a bíró számára, és az emberé maradt a végső szó, de persze kérdés, hogy egy bíró milyen gyakran érzi szükségét annak, hogy ellentmondjon a szoftver által felvetett szempontoknak.

A hirtelen élessé vált kínai példa így leginkább arra emlékeztetheti az európai országok lakóit, hogy sokkal jelentősebb társadalmi párbeszéd és kontroll kéne kísérje e technológiák bevezetését, de egyelőre ebből nem sokat látni.