Biden 3000 milliárd dollárból minden problémát megoldana, ha hagynák

március 24., szerda 9:14

Joe Biden és a kongresszusi demokraták csak néhány hete szenvedték át a kongresszuson a választási kampány óta ígért, 1900 milliárd dolláros mentőcsomagot, de az amerikai sajtó információi szerint az elnök stábjában már készül a következő, 3000 milliárdos gazdasági csomag. Ez már nem a koronavírus-járvány okozta válság közvetlen enyhítését célozza, ennél sokkal nagyobb szabású céljai vannak:

hosszú távon akar új lendületet adni az amerikai gazdaságnak, miközben csökkenti a szegénységet, az egyenlőtlenségeket és lassítja a klímaváltozást. Ehhez viszont a republikánusoknak és a kongresszusban a választások óta királycsinálónak számító mérsékelt demokratáknak is lesz még egy-két szava.

Addig költünk, amíg jó nem lesz minden

Joe Biden már a kampányában is óriási gazdaságélénkítő/gazdaságzöldítő programot ígért, és most, három hónappal a kormányalakítás után úgy tűnik, az amerikai elnök csapata elérkezettnek látta az időt a terv kidolgozására. Az amerikai sajtó alapján a következőt kell tudni a tervekről:

  • A csomag részeként a szövetségi kormány összesen 3000 milliárd dollárt költene el, amivel minden idők egyik legdrágább gazdasági programja lenne.
  • Az összeg harmadát infrastruktúra-fejlesztésre költené a kormány, utakat, vasútvonalakat, hidakat, csatornarendszereket, kikötőket, elektromos autókhoz szükséges töltőállomásokat építene.

  • Nagy összeggel támogatná a megújuló energiát termelő erőművek építését és az 5G hálózat fejlesztését.

  • Fölépítene egymillió megfizethető és energiatakarékos lakhatást biztosító lakást.

  • Az ezek után maradó összegből pedig ingyenessé tenné a népfőiskolákat, ingyenes bölcsődei hálózatot hozna létre, és országos szinten bevezetné a fizetett szabadságot.

  • A szegényebb családok számára pedig adókedvezményeket adna a gyerekgondozás és az energiagazdaságos lakhatás támogatására.

  • Mindezt pedig legalább részben a leggazdagabbak és a vállalatok adójának emeléséből finanszíroznák, visszavonva a Donald Trump és a republikánusok által 2016-ban bevezetett adócsökkentéseket.

A költésekkel és az adókedvezményekkel együtt a csomag végső összege közelebb lenne a 4000 milliárd dollárhoz.Ha ez ebben a formájában megvalósulna, akkor Biden csapata szerint a program több millió amerikainak nyújtana jól fizető munkalehetőséget, lakhatást, olcsóbb és fenntarthatóbb energiát, miközben nagy lökést adna az egész amerikai gazdaságnak, és még a környezetszennyezést is csökkentené, mindezt a gazdaságok pénzéből.

Valami hasonló, átfogó élénkítő/zöldítő beruházási programról már évek óta beszélnek a demokraták, sőt, amikor a párt politikusai elkezdtek bejelentkezni az elnökjelöltségre, szinte kötelezőnek érezték, hogy valami ilyesmit beleírjanak a programjukba. Neve is volt az ilyen programoknak, úgy hívták, hogy Green New Deal. Erre Biden egy évvel az elnökválasztás előtt még 5000 milliárd dollárt ígért, a választáshoz közelítve 2000 milliárdról beszélt, ebből lett aztán most ez a 3-4000 milliárdos csomag.

Bernie Sanders és Alexandria Ocasio-Cortez is követelte a Green New Dealt Fotó: CHIP SOMODEVILLA/AFP

Az ötletre viszont lecsapott a republikánus párt és az amerikai sajtó, és igyekeztek úgy beállítani, hogy a Green New Deal valamiféle szocialista hatalomátvétel, amellyel a demokrata párt Bernie Sanders és Alexandria Occasio-Cortez vezette balszárnya Venezuelává akarja változtatni az Egyesült Államokat. Így talán nem véletlen, hogy Bidenék, egyelőre legalábbis, csak nagy csomagként vagy infrastruktúra-fejlesztésként hivatkoznak az ennél nyilván sokkal tágabb programra. Viszont várhatóan így sem lesz könnyű dolguk a republikánusokkal és a mérsékelt demokratákkal.

Mint arról nem sokkal Joe Biden beiktatása után írtunk, hiába lett ő az elnök, és hiába kerültek a demokraták többségbe a képviselőházban és a szenátusban is, ettől még minden, a kampányban megígért reformot nagy küzdelmek és várhatóan nagy kompromisszumok árán lehet csak végigvinni a törvényhozáson. Ez látszott az 1900 milliárd dolláros segélycsomagon is, amelyhez különböző törvényhozási trükköket és kiskapukat kellett használni, mire mindkét házban rá tudtak bólintani a demokraták, és még így is sokat változott a program az első vitáktól a végszavazásig. A 3000 milliárdos nemzöld nemnewdeal esetén pedig még inkább számítani lehet a republikánusok kekeckedésére és pár nagy hatalmú demokrata fintorgására.

Pedig a program bizonyos elemeit igazából a republikánusok is támogatják. Arról például már régóta szó van mindkét pártban, hogy komolyabb összeget kellene infrastruktúra-fejlesztésre költeni, hiszen az utolsó ilyen átfogó program még Dwight Eisenhower elnök idején futott az 1950-es években. Olyannyira kétpárti az ötlet, hogy Donald Trump a mexikói határfal és a muszlimok kitiltása mellett ezzel is kampányolt, sőt, ez volt Trump legnépszerűbb ígérete, az amerikaiak kétharmada értett egyet vele. Az előző elnök 200 milliárd dollár közpénzt szánt volna erre, amit az államok és a magánszféra egészíthetett volna ki még 1500 milliárddal. Trump viszont elnökként már nem vette ezt annyira komolyan, viszont megpróbálta felhasználni arra, hogy zsarolja a demokratákat, mondván, amíg nem állítják le az ellene indított nyomozásokat, addig ő sem tud az utak és hidak fejlesztésével foglalkozni.

Demokrata dilemmák

Ennek ellenére nem várható, hogy a republikánusok támogatnák majd Biden tervét. Egyrészt azért, mert az Biden és a demokraták terve, másrészt azért, mert abban adóemelésről van szó. És ahogy Mitch McConnell, a republikánusok szenátusi vezetője fogalmazott, “nem hiszem, hogy a mi oldalunk lelkesedne az adóemelés iránt”.

Ez két okból is probléma: egyrészt azért, mert a republikánusok elég hatékonyan meg tudják akadályozni, hogy bármi, amiért nem lelkesednek, átjusson a szenátuson, másrészt pedig azért, mert a demokrata királycsinálók azt szeretnék, ha Bidenék egyezkednének a republikánusokkal.Az amerikai törvényalkotási folyamat egyik legfontosabb, egyben legfurcsább intézménye a filibuster, vagyis az obstrukció, amellyel majdnem minden törvényjavaslat elfogadását viszonylag könnyen minősített többséghez lehet kötni. Ennek a lényege az, hogy bár egy javaslat elfogadásához elég az egyszerű többség, a szenátorok háromötödének kell egyetértenie azzal, hogy eleget vitatkoztak az adott javaslatról, és szavazhatnak róla. Ezt csak bizonyos esetekben lehet megkerülni, például évente pár alkalommal alkalmazható a budget reconciliation nevű eszköz, hogy a költségvetéssel kapcsolatos javaslatokat filibuster nélkül is el lehessen fogadni. Ezzel a módszerrel tudták a demokraták elfogadni az 1900 milliárdos segélycsomagot is. (Hogy hogyan alakult ki a filibuster, és hogyan vált kivételesből hétköznapivá a szenátusban, ezzel szinte teljesen megbénítva ezt az intézményt, arról itt írtunk részletesebben)

Ezt a kiskaput viszont tényleg csak párszor lehet alkalmazni, ráadásul a New York Times szerint több mérsékelt demokrata szenátor ragaszkodik hozzá, hogy a következő nagy gazdasági törvénycsomagnál az elnök működjön együtt a republikánusokkal. Az egyik, és talán legfontosabb mérsékelt demokrata szenátor a Nyugat-Virginia államot képviselő Joe Manchin, akiről már Biden megválasztásakor azt írták, hogy az új szenátus legnagyobb hatalommal bíró tagja lesz, és az elnök klímapolitikájának sikere is nagyrészt rajta áll vagy bukik. Ezzel ő is tisztában van, és pontosan ennek megfelelően viselkedik, a covid-segélyprogramot például miatta kellett átírni a szenátusban. Márpedig az állami költekezést eléggé ellenző, konzervatív nyugat-virgíniai választók kedvében járó Manchinnek várhatóan még több problémája lesz a 3000 milliárd dolláros költekezéssel. Az elnök embereinek így komoly dilemmát okoz, hogy hogyan is vigyék át a tervet a kongresszuson.

Joe Manchin nyugat-virginiai szenátor kulcsszereplő lehet a következő hónapokban. Fotó: TASOS KATOPODIS/AFP

Egyelőre úgy tűnik, hogy két részletben, két külön javaslatban próbálják majd meg benyújtani a programot, és először az instrastruktúráról szóló, papíron mindenkinek tetsző javaslatot próbálják elfogadtatni, utána pedig az ingyenes népfőiskolákról, bölcsődékről, fizetett szabadságról szólót. Emellett szól az, hogy, mint már említettük, az utak, vasutak és hasonlók fejlesztése nagyon népszerű, nemcsak a választók, de a vállalatok között is. A világ talán két legerősebb lobbiszervezetének számító amerikai kereskedelmi kamara és az amerikai gyáriparosok szövetsége is jelezte, hogy nagyon tetszik nekik ez a terv, sőt, még a Biden programjában erre szánt összeg dupláját is el lehetne költeni az infrastruktúrára. És ha a republikánusok valakire hallgatnak, akkor azok a cégek és a lobbistáik. A terv feldarabolása viszont azzal is járhat, hogy a program bizonyos elemeit - főleg azokat, amelyeknek inkább a szegénység és egyenlőtlenség csökkentéséhez van köze, nem dolgok építéséhez - be kell áldozni azért, hogy a többiben kompromisszumot lehessen kötni.

És bár a kereskedelmi kamara lelkes a beruházások iránt, a társasági adó emeléséért valószínűleg a cégek sem rajonganának, ha viszont az adóemelésen akarnak kompromisszumokat kötni a demokraták, akkor azokkal kerülnek szembe, akik szerint már így is túl nagy a költségvetés hiánya. Igaz ugyan, hogy a járvány alatti legújabb gazdaságpolitikai trend alapján szinte mindegy, hogy mekkora a költségvetés hiánya és az állam adóssága, mert a jegybank, ez esetben a FED finanszírozza az államot.

A Fehér ház még a héten be akarja mutatni a javaslatcsomagját, de az említett dilemmák és megoldandó politikai problémák miatt még biztos, hogy nagyon hosszú ideig tart, mire bármi is megvalósul Biden és csapata terveiből. És ami a végén törvény formájában kikerül a Kongresszus épületéből, az lehet, hogy csak nagy vonalaiban emlékeztet majd arra, amit benyújtanak.