Meghalt Törőcsik Mari

április 16., péntek 5:58

Péntek hajnalban, hosszú betegeskedés után, életének 86. évében elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, közölte a Nemzeti Színház. Cannes-ban 1976-ban elnyerte a legjobb női alakítás díját (Déryné, hol van?), magyar színésznőként eddig egyedül.

Törőcsik Marit a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.

Törőcsik Mari 2016-ban Fotó: Bruzák Noémi/MTI/MTVA

„Engem az Isten a tenyerén hordozott. Nekem szép és gazdag életem volt” - nyilatkozta Törőcsik Mari az MTI-nek a 80. születésnapján. Ekkor már öt évvel túl volt súlyos betegségén, amikor egy kivizsgáláson a keringése összeomlott, a klinikai halál állapotába került, és két hónapig az intenzív osztályon feküdt. Orvosi csoda volt, hogy felépült, és újra képes volt színpadon és filmen is játszani.

„Hatalmas színészek között nőttem föl, szerencsém volt filmen és színpadon egyaránt” - mondta a karrierjéről. A színésznő 1935-ben született, Törőcsik Marián néven anyakönyvezték Pélyen, Heves megyében. Közel a Tiszához, ahogy ő fogalmazott, a világ végén nőtt fel. „Talán nem szép falu, de nekem kedves, olyan szép gyerekkorom volt” - emlékezett vissza. Nagyapja egy kis mozit működtetett, álmodozhatott a színészetről, de apácának készült gyerekkorában. Egerben járt az angolkisassznyokhoz, de államosították az egyházi iskolát. Közgazdasági gimnáziumba már Budapesten járt, még nem érettségizett, amikor jelentkezett a filmművészetire. Azzal tanácsolták el, hogy előbb fejezze be a gimnáziumot. Országos ifjúsági gépíróbajnoki címet nyert, majd jelesre érettségizett. Egy ismerőse vitte el újra a filmművészetire, másodszorra felvették.

A Körhintában Soós Imrével

Elsőéves volt, amikor Fábri Zoltán kiválasztotta a Körhinta női főszerepére. A film óriási siker volt Cannes-ban, Törőcsik játéka is lenyűgözte a szakmát. Némi vívódás után Törőcsik Marit ki is engedték volna a fesztiválra, de nemet mondott: „Oda estélyi ruha és táska is kellett volna. Ilyesmire nekem egyáltalán nem futotta. Apáméknak sem volt pénzük. Akkoriban anyám háború előtt átalakított kabátjában jártam.”

A Körhinta Franciaország bemutatójára viszont már elment, egy nappal az 56-os forradalom előtt jött haza. „Ha én akkor egy ilyen siker után visszamentem volna, és azt mondom, szeretném, ha egy évig taníttatnának franciául, tárt karokkal vártak volna. De nem véletlenül áll a végrendeletemben az, hogy a hamvaimat szórják a Tiszába.”

A Szerelem című filmben Fotó: Mafilm Studio/Ajay/Collection Christophel

Húsz évvel később, a Déryné, hol van? című filmért végül megkapta Cannes-ban a legjobb női alakítás díját 1976-ban. „Ezt Magyarországon kishírben közölték, a Film Színház Muzsikában egy fél sort kapott, de a rendező, Maár Gyula nevét már le sem írták” - jegyezte meg.

Törőcsik olyan sokat forgatott főiskolásként, hogy több vizsgaelőadást és vizsgát is kénytelen volt kihagyni, ezért diplomát sem kapott. (22 évvel később kapta meg a diplomáját, amikor a Művész Színház igazgatója lett, és kérték a végzettségét igazoló papírt. A főiskola kiadta, nem kellett a hiányzó vizsgákat - például a marxizmust - pótolnia.)

A filmes sikerei ellenére a színházi szakma hűvösen fogadta. A főiskoláról a Nemzeti Színházba került, saját maga szerint is idegenül mozgott a színpadon, de Gellért Endre és Major Tamás megvédte. Utóbbi így: „Én nem tudok mit kezdeni magával. A szakmából szinte semmit sem tud, de annyira pontosan érez és érzékel, és az ízlése is egészen kivételes, csak a kifejezési formák hiányoznak. Maga képtelen ezeket az általános színészi eszközöket használni. … Maga legyen nyugodt, és maradjon ilyen pontos és érzékeny – folytatta –, majd egy idő után megtalálja saját formáit. Addig persze le fogják írni nemegyszer magáról, hogy nem jön át a rivaldán, de nem baj. Ne jöjjön! Majd akkor törjön át, amikor meglesznek a saját eszközei.”

Ahhoz képest, hogy Törőcsik első nagy sikereit filmszínészként érte el, egész karrierje során 120 filmben szerepelt, elsősorban színházi színészként tartotta számon saját magát:

„Nekem a színpad a minden”.Színházban elég sokáig várt a nagy áttörésre, csak az 1968-ban bemutatott Varsói melódiában játszott szerepéért kapott egyöntetűen pozitív kritikát. 55 darabban játszott jelentősebb szerepet.

A Szerelem című filmben Fotó: Mafilm Studio/Ajay/Collection Christophel

Filmes és színházi karrierjét maga úgy értékelte: sokáig nem volt megfizetve, ezért rengeteg rossz filmben, darabban, rendezővel is kellett dolgoznia, de legalább 13-14 zsenivel is dolgozhatott együtt. „Másnak - olyan zseniknek, mint Psota Irén vagy Kozák András - egy rendező jutott egész életében. Nekem színpadon nagyon nagy szerencsém volt”.

Harmadik férje, élete nagy szerelme, Maár Gyula rendező 2013-ban hunyt el. 41 évig éltek együtt, férje halálát nehezen dolgozta fel. Egy lányuk és egy örökbefogadott vietnami fiuk volt, aki - számos Magyarországon kapott rasszista sértés miatt is - visszaköltözött Vietnamba.

A Magyar Filmgálán 2016-ban Fotó: Bruzák Noémi

Nyolcvanadik születésnapját nagy gálával ünnepelték a Nemzetiben. Az ország első színházában 2002 óta volt társulati tag, Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila igazgatói működése alatt egyaránt emlékezetes szerepei voltak, és jelenlétével demonstrálta, hogy ő fölötte áll a napi politikai ellentéteknek.

Az elmúlt évek nagy részét - és a karanténidőszakot is - velemi házában töltötte. A Best tavaly novemberben idézte nyilatkozatát:

„A gyerekeimért élek, ők tartanak életben. A színháztól már elbúcsúztam. Sokáig reménykedtem abban, hogy játszani fogok még a Nemzetiben. Hát nem. Vége. Befejeztem. Ez is elmúlt, mint sok minden más. De ami volt, annak így vagy úgy nyoma marad. Szerettem nagyon, ha megtapsoltak. De vigyáznom kell, nehogy hörghurutot kapjak. A tüdőgyulladás nekem a véget jelentené. Filmben és színpadon sokszor meghaltam. Azt eljátszottam. Klinikai halott a valóságban voltam, de visszajöttem. Még itt vagyok, mert még mindig azt mondom: élni jó! Még akkor is, ha olykor szörnyű nehéz. Van egy óriási dolog az életben, ami mindig, a legrosszabb helyzetből is kimentett. Az, hogy szeretnek, és az, hogy én is szerethetek. Ehhez tartom magam. Élni kell, amíg Isten engedi. És örülni minden percnek.”