Nehéz volt elhinni, hogy Orbán Viktor tényleg nem lesz ott Münchenben a magyar válogatott elmúlt évtizedeinek legfontosabb meccsén. Amin ráadásul a magyar válogatott fantasztikusan játszott.

Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy amióta tavaly novemberben eldőlt, hogy kint vagyunk az Európa-bajnokságon, 2021. június 23-ának estéje ki van húzva Orbán Viktor munkanaptárjából.

Arról a miniszterelnökről beszélünk, aki 2018-ban az állammal is üzletelő milliárdos magángépén repült a Ludogorec-Videoton BL-selejtezőre (!), és a parlamentben azzal védte meg ezt az utat, hogy „amit ön kifogásol, az 30 éve így van. 30 éve mindig is így mentem. Jövő héten is így fogok menni, és az azutáni hetekben is így fogok menni. Meggyőződésem, hogy a magyar miniszterelnök, ha olyan nemzetközi esemény van, amely Magyarországot érinti, legyen szó sportról, kultúráról vagy gazdaságról, akkor igenis legyen ott, a sport nekünk fontos. Eddig is ott voltam, ezután is ott leszek, és hiába támadnak akár minden héten, a következő alkalommal is, ha a munkám meg az időm engedi, akkor el fogok menni”.

És arról a miniszterelnökről, aki egy 2011-es, amszterdami Eb-selejtező előtt bement a válogatott öltözőjébe, mert úgy érezte, hogy neki kell lelkierőt adnia a válogatottnak.

Orbán egy sima, teljesen érdektelen Eb-meccset sem szívesen hagy ki, nemhogy azt, amin a franciák elleni bravúrnak köszönhetően eldől, hogy a világ csodájára a magyar válogatott továbbjut-e a halálcsoportból.

Az öltözőbe talán most nem ment volna be - bár a válogatottat irányító Marco Rossinak azért beszólt korábban, hogy a sérült Szoboszlait nem vitte ki, amiért morózus és rosszkedvű lett -, de hogy ezt a meccset a helyszínen akarta megnézni, azt Rényi Dániel remek könyve alapján egészen biztosra lehet venni. (Ennél jelentéktelenebb meccseket sem hagy ki, tavaly rekkenő hőségben szombat délelőtt az NB II-es Vasas és a szintén másodosztályú Csákvár felkészülési (!) meccsét sem hagyta ki, sőt magával vitte Gulyás Gergelyt is.)

Szánalmas volt nézni, hogy „Európa erős embere” azt akarja elhitetni, hogy neki most fontos dolga van Brüsszelben a csak csütörtökön kezdődő EU-csúcs előtt. Aztán kiderült, hogy mi volt a halaszthatatlan tárgyalás: egy találkozó a szélsőjobbos Giorgia Melonival. (Az olasz politikus ezt annyira nem tartotta fontosnak, hogy ő maga ugyan használta a Twittert tegnap, de Orbánról nem posztolt semmit, ahogy a pártja sem.)

Német lapértesülésekből tudni, hogy Orbán az utolsó pillanatban, szerdán délelőtt mondta le a müncheni meccsnézést. Amikorra már kiderült, hogy az Európa-bajnokság ráirányította a figyelmet a homofóbiával átitatott magyar pedofilellenes törvényre. Az Orbán által belföldi haszonszerzés érdekében kavart nemzetközi botrány pedig - az amúgy nem makulátlanul tiszta, ebben az ügyben pedig sunnyogó - UEFA-n csattan, és az egyébként remekül teljesítő magyar válogatottat hozza rendkívül kellemetlen helyzetbe.

Jellemző, hogy a meccs előtt a válogatott kapusa, Gulácsi Péter csak németül mondta el, hogy az ő nézeteit mindenki ismeri a világról, magyarul nem. Ő volt az, aki februárban kiállt a szivárványos családokért, amivel kiváltotta Orbán haragját. A miniszterelnök a tavaly BL-elődöntőn pályára lépő kapust azzal vádolta meg, hogy a Facebook-posztjával - amiben Gulácsi kiállt az elfogadás és a tolerancia mellett, és a gyűlölet ellen - megbontotta a csapategységet. Merthogy Orbán szerint „a válogatott sportolóinkra nem egyszerűen sportolóként tekintünk, hanem mint a lányainkra meg a fiainkra, így is szoktunk róluk beszélni. Ők mi vagyunk. Ezért nem lényegtelen, hogy milyen állapotok vannak egy-egy válogatottnak a háza táján. Minden ilyen vita megbontja az egységet. Márpedig a sikeres, csapatként sikeres föllépésnek az első számú előfeltétele az egység. Most ez az egység megbomlott”.

Orbán azzal, hogy az általa kavart botrány kellős közepén nem utazott ki Münchenbe, saját magát mentette. És a játékosokat tette ki annak, hogy a tiltakozások rajtuk csattanjanak, akár a Himnusz éneklése közben.

Orbánt itthon is fütyülték már ki stadionban, ráadásul váratlanul éppen stadionavatókon: a Fradinál és az MTK-nál is. Ezután nem járt stadionavatókra. Viszont mostanra az ultráknak kedveskedik, akik időnként - ha népszavazási kezdeményezést kellett a csírájában elfojtani - jól jöttek a Fidesznek is.

Gulácsi szivárványcsaládok melletti gesztusát Orbán például azért is támadta, mert az a csapat és a szurkolók közötti egységet is megbonthatja, vagyis a szurkolók nem tolerálják a toleranciát.

A miniszterelnök Európában példátlan módon állt ki amellett is, hogy jogos volt kifütyülni az Európa-bajnokság előtt Magyarországon felkészülési meccset játszó ír focistákat, mert a rasszizmus elleni tiltakozásként letérdeltek a meccs előtt, ezzel pedig Orbán szerint provokálták a magyarokat.

Szijjártó Péter pedig a Facebookon jelentkezett be, miután szerinte példátlan rendőri inzultusok érték a magyar szurkolókat Münchenben, és olyan posztot osztott meg, mintha ledobták volna őket az ellenséges vonalak mögé, és bármikor belecsavarhatnak valakit egy szivárványos zászlóba. Ehhez képest a német jelentésekből az derült ki, hogy néhány szurkolótól pirotechnikai eszközöket koboztak el, többeket előállították, és elvették a jegyeiket is. Volt, akit náci karlendítés vagy náci jelképek miatt vittek be. A Süddeutsche Zeitung szerint az egyik előállított magyar Vér és Becsület témájú tetoválása miatt került fogdába. Homofób transzparenseket is elkoboztak.

Azokról a szurkolókról van szó, akik valóban képesek a csapatot végig buzdítani egy meccsen, akár idegenben is, de akiknek egy részét a szervező Carpathian Brigade-nak figyelmeztetni kellett, hogy takarják el Németországban a tetoválásaikat, mert azokat a kinti törvény szerint büntetik (értsd: náci jelképek). Akik szivárványos zászlót téptek le a IX. kerületi városházáról. És olyanok, akik szlovák szurkolókat rugdosnak meg.

Akiknek egy része miatt az elmúlt években kétszer is kitiltotta az UEFA az összes magyar szurkolót a válogatott meccsekről, és akik miatt így kérlelte az MLSZ a nézőket: a „cigányok, cigányok”, a „szar Szlovákia”, vagy a „ki nem ugrál, büdös román” rigmusok miatt még súlyosabb büntetéseket is kiszabhat az európai szövetség. A szarszlovákiázás és a büdösrománozás a mostani szurkolói vonulásokon is gyakran elhangzott. És az igazoltatások mellett olyan súlyos provokációk érték őket, hogy szivárványos zászlóval volt feldíszítve a busz, amivel a stadionba vitték őket.

Ehhez képest Orbán Viktor ezt posztolta a német-magyar után:

„És eljöttek azok az idők, amikor a magyarok többé nem féltek. Büszkék vagyunk rátok!”

A pályán lévőkre ez teljesen igaz volt. A pályán kívül aligha volt mitől félni, legalábbis azoknak, aki ott voltak Münchenben, de Orbán pont nem volt ott.

A magyar kormány által hangosan ünnepelt döntés, hogy az UEFA letiltotta a müncheni stadion szivárványos kivilágítását a magyar homofóbtörvény miatt, pedig aligha a véleménynyilvánítás szabadságának a nagy ünnepe. Ezzel párba állítani, hogy itthon ki lehet világítani épületeket nemzeti színekkel, erős képzavar.

Orbán mostanra az európai mértékadó politika focihuligánja lett, kellemetlen figura, aki hangosan hőbörög, rátámad a gyengébbre. Viszont már maga is érzi, hogy kellemetlen a társasága. Félni leginkább attól kell, ha itthon valóban az lesz a norma, amit a kormány most már a focihuligánokon keresztül is képvisel.