Van egy pont, amikor a magyar és lengyel kormány is meghátrál: a pénzbüntetés

eu
augusztus 10., kedd 4:19

Hosszú évek óta súlyos konfliktusok terhelik az EU-s intézmények és két tagállam kapcsolatát: Magyarország és Lengyelország ellen is eljárás folyik a jogállamiság rendszerszintű veszélyeztetése miatt, és a két ország egyre autoriterebb berendezkedése nyomán merült fel, hogy feltételekhez kössék az EU-s támogatások kifizetését.

A viták sokszor igen élesek voltak eddig is, a legutóbbi tanácsülésen már két miniszterelnök is felvetette például Orbán Viktornak, hogy léptesse ki országát az EU-ból, ha ennyire elfogadhatatlanok számára az értékei, de a nagy összefeszüléseknek sok pénzbe kerülő fejleményei eddig nem voltak: a két renitens fizette a tagdíjat, és kapták az annál sokkal több pénzt jelentő támogatásokat. 2020 decemberében a két kormány még azt is kizsarolta, hogy egyelőre az EU-s intézmények ne tudják visszatartani a kifizetéseket antidemokratikus tendenciákra hivatkozva.

Az Európai Bizottság ugyanakkor egyelőre visszatartja az újjáépítési alapból (RRF) a két tagállamnak járó pénzeket, hivatalosan azért, mert nem teljesen elégedettek a pénz elköltésére leadott magyar és lengyel tervekkel. A két kormány szerint politikai okok miatt késleltetik a kifizetéseket, és magabiztosak abban, hogy hamarosan hozzáférhetnek a pénzükhöz. Úgy tűnik, hogy a feszültség ezeken a szálakon egyre fokozódik, élesek a nyilatkozatokat, a magyar kormány plakátokon kérdezi a lakosságot, hogy ugye bosszantja őket Brüsszel.

De van két történet idén nyárról, amelyek arra utalnak, hogy mégis van egy határ, ami után készek gesztust tenni Varsóban és Budapesten is Brüsszelnek: amikor már nem pénzek megvonásával, hanem pénzbüntetés fizettetésével fenyegetik őket.

A lengyel bíróbüntető bíróságok esete

Lengyelország ellen kifejezetten a bírósági reformok miatt megy az úgynevezett hetes cikkely szerinti, jogállamisági eljárás. Az Európai Bizottság (több más kifogása mellett) elfogadhatatlannak tartotta, hogy létrehoztak egy bírók regulázására hivatott különbíróságot, amelynek tagjait egy olyan testület nevezte ki, amelyet kormánypárti politikusok választottak meg. Az EU-s intézmények, de sok lengyel bíró is úgy vélte, hogy a fegyelmi tanácsnak nevezett testület azért alakult, hogy politikai nyomást helyezzenek az ítélkezésre. A fegyelmi tanács a "rossz ítéletet" hozó bírák ellen is felléphet, és büntettek meg például bírót azért, mert az EU Bíróságától kért állásfoglalást egy ítélet előtt (hasonló helyzetből Magyarországon is volt már botrány).

2018-ban indult kötelességszegési eljárás a fegyelmi tanács felállítása miatt a lengyel kormány ellen. A Bizottság és a varsói kormány nem bírtak megegyezni, úgyhogy 2019-ben az EU Bírósága elé került az ügy. 2020-ban a bíróság hozott egy úgynevezett ideiglenes határozatot, felszólítva a lengyel kormányt, hogy a fegyelmi tanács működését függessze fel a tényleges ítélet meghozataláig. Erre a lengyel kormány megkérdezte a lengyel Alkotmánybíróságot, hogy ezt a határozatot muszáj lesz-e betartania, és a lengyel alkotmánybírák idén nyáron úgy döntöttek, hogy nem kell.

Itt már kezdett válságosra fordulni a helyzet, ha ugyanis egy tagállam nem tartja be az EU-s bíróság határozatait, akkor az az egész EU jogi szerkezetét fenyegeti. Annyi segített a helyzet kezelésében, hogy itt nem egy végleges luxembourgi ítéletről volt szó, csak egy ideiglenesről. Ugyanakkor mindenki arra számított, hogy a végleges határozat is a lengyel kormány ellen szól majd, és akkor tényleg nagy baj lesz.

Hamarosan újabb szintet lépett a vita: a lengyel miniszterelnök állásfoglalást kért a lengyel alkotmánybíróságtól arról is, hogy a végleges ítéleteket is mindenképpen végre kell-e hajtania a kormánynak. Az Európai Bizottság válaszul kötelezettségszegési eljárást indított Németország ellen.

Azért Németország ellen, mert 2020-ban a német alkotmánybíróság hibásnak ítélt meg egy EU Bíróságon hozott döntést - ami még úgy is veszélyes precedensnek tűnt, hogy később nem lett következménye a konkrét ügynek, (mert a német alkotmánybírák egy kormányzati jelentés nyomán később elfogadták azt a pénzügyi lépést, aminek a jogszerűségéről az egész vita kerekedett). Mégis, a Bizottság nyomatékosítani akarta, hogy semmilyen alkotmánybíróság sem mondhatja azt, hogy az adott tagállam nemzeti jogrendszere az EU-s jog felett áll, hiszen akkor minden ország kiválogathatná, hogy melyik szabályt akarja betartani, és melyiket nem.

Közben az EU Bírósága meghozta a végleges ítéletet a lengyel fegyelmi tanács ügyében: kimondta, hogy a testületet fel kell oszlatni. Döntésüket segíthette, hogy a lengyel legfelsőbb bíróság is úgy határozott, hogy a bírók megbüntetésére létrehozott testület jogellenesen alakult. (Ezt a testületet is megpróbálta korábban átalakítani a lengyel kormány a bírák egy részének a kényszernyugdíjazásával, de az a terv is elbukott az EU Bíróságának egy korábbi ítéletével.)

A vita ezen a ponton vált teljesen kiélezetté: ha a lengyel kormány nem hajtja végre az EU Bíróságának az ítéletét, és ehhez a lengyel alkotmánybíróság ad jogalapot a miniszterelnök kérésének megfelelően, akkor feloldhatatlan patthelyzet alakul ki. Közben a Bizottság kilátásba helyezte, hogy ha augusztus 16-ig nem oszlatja fel a lengyel kormány a fegyelmi tanácsot, akkor pénzbüntetést vet ki Lengyelországra.

A feszültséget a múlt hétvégén csillapította Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt elnöke, az ország legbefolyásosabb politikusa. Azt mondta, hogy a fegyelmi tanácsot jelenlegi formájában megszüntetik. Hogy ez konkrétan mit jelent, és mi lesz helyette, az egyáltalán nem világos, de az biztos, hogy az eddigi nagyon kemény lengyel álláspont felpuhult. Közben a lengyel alkotmánybíróság elhalasztotta a második döntését az EU bírósági ítéletek végrehajtásával kapcsolatban.

Úgy tűnik, hogy a két jogrendszer végső összefeszülésekor, a pénzbüntetés közvetlen fenyegetettsége idején Varsó időt akart nyerni, és egy gesztust tett a kompromisszum felé.

Párhuzamos történet Magyarországon

Hasonlónak tűnik egy magyar eset is, szintén idén nyárról. Június elején jelent meg egy kormányhatározat arról, hogy többé nem lehet civil szervezeteknek névtelenül pénzt adományozni. Aztán két hét múlva a határozatot indoklás nélkül visszavonták.

A történet előzménye itt is egy EU Bírósága által hozott határozat. Az Európai Bizottság 2017-ben indított kötelezettségszegési eljárást, mert Magyarországon megkülönböztető címke viselésére, és az adományozók neveinek nyilvánosságra hozatalára kötelezték a külföldről pénzt elfogadó civil szervezeteket. Itt sem született kompromisszum a kormány és a Bizottság között, úgyhogy az EU Bírósága elé került a magyar törvény, ahol 2020 júniusában kimondták, a jogszabály szembemegy az uniós joggal.

A magyar kormány nem mondta, hogy ránk nem vonatkozik az EU-s bíróság, csak éppen nem csinált semmit, majdnem egy éven keresztül. A 444 információi szerint a Bizottság megüzente, hogy az ítélet végre nem hajtása miatt újabb eljárás, és az ebből fakadó pénzbüntetés következik.

Idén májusban végül visszavonta a magyar parlament a a 2017-es törvényt, és ezzel úgy tűnt, hogy megoldódott az ügy. A pénzbüntetés élesítésére mozgósított brüsszeli erőfeszítéseket leállították. De jött ezután még egy kör.

Június végén a magyar kormány úgy határozott, hogy nemcsak a külföldi adományozók neveit kell nyilvánosságra hozni, hanem minden adományozóét, sőt, a céges adományok esetében a tulajdonosokat kell megnevezni. Ez szembement az eredeti törvény ügyében hozott EU-s bírósági ítélettel, mert abban többek között az is szerepelt, hogy a személyes adatok védelmét indokolatlanul korlátozta a külföldi magánszemélyek adományainak listázása. Ugyanez a magyar adományozókra is vonatkozik, jött a figyelmeztetés állítólag Brüsszelből, ahol nem hivatalos információink szerint újra elővették a pénzbüntetés kivetését előkészítő papírokat a magyar kormányrendelet megjelenése nyomán. Sok jel szerint ez a fenyegetés komolyan számíthatott, amikor a magyar kormány másodszorra is visszavonta az adományokról szóló szabályozást.

Hasonlóan a lengyel példához, akkor lépett hátra a magyar kormány, amikor a pénzbüntetés már közvetlen fenyegetéssé vált. A következő nagy ütközet mindkét kormány részéről az újjáépítési alapból (RRF) járó pénzek lehívása lesz, amihez egyezségre kell jutniuk az Európai Bizottsággal.