Szerdán az MTVA Laár Andrásnak ítélte a Karinthy-gyűrűt, csütörtökön viszont Laár azt írta egy hosszú Facebook-bejegyzésben, hogy megosztja a gyűrűt Galla Miklóssal. Hivatalosan ugyanis nem lehet elajándékozni.

„Arra jutottam, hogy a magam részéről megmondom a Mikinek, hogyha akarja akkor én megosztom vele ezt a Gyűrűt, nem azért, mert azt gondolom, hogy Neki jobban járna, mint nekem, hanem pusztán csak azért, mert Neki jobban Kell, mint nekem. Ő láthatóan szenved attól a ténytől, hogy a Neki ítélt Gyűrűt egyszer csak visszavonták. Képes volt a Legmagasabb Helyekre panaszlevelet írni... Tehát Neki nagyon kell…A megosztást pedig olyanformán képzeltem, hogy hordjuk felváltva a Gyűrűt! Most decemberben még hordom én, de január elsején átadom Neki, hordja Ő február 1-ig, ezután megint nálam lenne március 1-ig....és így tovább. Kíváncsi vagyok, mit fog ehhez szólni!”

Februárban még Galla Miklóst értesítették arról, hogy ő fogja kapni, de aztán júniusban visszavonták tőle, arra hivatkozva, hogy „közelmúltbéli tevékenysége nem egyeztethető össze a közmédia, valamint a Karinthy-gyűrű-díj értékrendjével, szellemiségével”. Ezután Galla kampányba fogott, még Orbán Viktornak is nyílt levelet írt, aki kommentelt is neki, de azt mondta, segíteni nem tud. Galla ezután is folyamatosan írogatta különböző embereknek a nyílt leveleket, a díjat magának követelve.

Laár András és Galla Miklós együtt alapította a L'art pour l'art Társulatot, de később „szakmai és emberi szinten” is úgy összevesztek, hogy 19 évig szóba sem álltak egymással.

Frissítés 21:40

Galla Miklós saját Facebook oldalán reagált:

„Nagyvonalú felajánlásodat köszönettel elfogadom. (...) Egy kis igazítást azonban kérek: a gyűrűt végleg add nekem. Egyrészt öt hónapig hitegettek azzal, hogy megkapom, le is mérték hozzá az ujjamat, másrészt a gyűrű alapításakor azt fektették le az Alapító Atyák, hogy annak jár a Karinthy-gyűrű, aki a Rádiókabaré műsorában jól teljesít. Én az utóbbi négy évben szorgalmasan, tisztességesen és precízen dolgoztam a Rádiókabaréban. Ja, és folyamatosan. Veled ott - sajnálatomra - nem találkoztam. Andriskám, soha, sehol nem meztelenkedtem nyilvánosan. Egy rágalmazó színészecske akar engem mindenáron lejáratni, vélhetően hamisított bizonyítékokkal. A tehetségtelenség bosszúja a tehetség ellen. De Andriskám, mi tehetségesek vagyunk! Mi, mind a ketten! Te meg én! Boruljunk egymás nyakába, és szépen add ide a Karinthy-gyűrűmet!”

FIN.