• Áder János kiírta a parlamenti választásokat a lehető legkorábbi időpontra, április 3-ára.
• A Fidesz turbofolkra és pénzosztásra kapcsolt.
• Az ellenzéki kampánygépezet döcögve-hörögve ugyan, de beindult.

A sokféle közvélemény-kutatás legalább egy szempontból hasonlít egymásra: várhatóan igen magas lesz a részvétel a 2022. április 3-án tartandó parlamenti választáson. Teljesen reális, hogy 70 százaléknál is többen mennek majd szavazni, meghaladva a 2018-as, szintén igen magasnak számító, éppen 70 százalékos érdeklődést.

Az is látszik a felmérésekből, hogy nagyon sokan már eldöntötték, melyik oldalra szavaznak, és az elmúlt évek tapasztalatai szerint nincs érdemi átjárás a táborok között. A kormánypártiak tömegeit várhatóan nem állítja maga mellé az ellenzék; az ellenzéki szavazók pedig annyira elkötelezettek, hogy egymás ellen alakult pártok jelöltjeire is gond nélkül átszavaznak, csak kormányváltás legyen.

Ebben a helyzetben mindkét oldal arra törekszik, hogy a szimpatizánsaikat mindenképpen elvigyék szavazni. A felmérések többsége szerint a fideszesek elkötelezettebbek, míg az ellenzék felé húzók között többen vannak, akik nem biztosak abban, hogy részt vesznek a választáson. Emiatt fontosak azok a mérések, amelyek arról szólnak, hogy melyik oldal győzelmét várják általában az emberek. Most a kormányoldal sikerében bízik a többség, és ez a Fidesz győzelmét segítheti, mert a részvételükben bizonytalan szimpatizánsok könnyebben elmennek szavazni, ha úgy érzik, hogy a győztes csapathoz tartozhatnak.

A pártok azonkívül, hogy nyertes típusnak mutatják magukat, két dolgot tehetnek: olyan rettenetesnek állítják be a riválisukat, hogy a túloldal híveit eltántorítsák a szavazástól; illetve addig járhatnak a saját szimpatizánsaik nyakára, amíg azok be nem adják a derekukat, hogy szavazzanak.

Ennek megfelelően a fideszes reklámok legfontosabb üzenete, hogy a szépen gyarapodó országot a régi idők kártékony emberei tönkre akarják tenni; míg az ellenzék fő üzenete, hogy bűnözők irányítják az országot, akiktől meg kell szabadulni.

Elkezdték

Az egyesült ellenzék a 2021 végi, bő két hónapnyi visszafogottság után januárra összeszedte magát.

Aláírásgyűjtést már tavaly ősszel tervezgettek, hogy legyen még valamilyen utcai esemény, láthatóak maradjanak, az aktivisták lendületét továbbvigyék az előválasztás után, és lehessen még több adatot gyűjteni a potenciális szimpatizánsoktól.

Az első, még november eleji ötlet az volt, hogy a „tiszta választásért” gyűjtsenek, általában tiltakozva a kormányoldal erőforrásbeli fölénye, a gyanús átjelentkezések, a határ menti utaztatások ellen. Az ötletet végül azért vetették el, mert ahogy – többek között – a jobbikos Szabó Gábor és a párbeszédes Karácsony Gergely érveltek, inkább valamilyen szociális téma kellene, ami sokkal jobban megmozgatja az embereket, mint egy jogállamisági érvelés.

A vita közben a Kúria átengedett két népszavazási kérdést, amit még nyáron vettek elő Karácsonyék, és az egyik közülük (a munkanélkülieknek járó támogatás meghosszabbítása) már szociális jellegű volt, így alkalmasnak látszott egy aláírásgyűjtő kampány indítására. A másik, a Fudan egyetemről szóló törvény visszavonását követelő már kockázatosabbnak tűnt, mert budapesti téma, de végül az ellenzéki pártok megegyeztek, hogy akkor ezekről szóljon az aláírásgyűjtés, a nagy sztori, amivel visszatérnek az utcára és a választók tudatába.

Nem ment könnyen az indulás. Az ellenzéki oldal egy része minél gyorsabban kezdeni akart, egyrészt, hogy végre történjen valami, másrészt mert abban bíztak, ha nagyon hamar összejön 200 ezer aláírás, akkor elvi esély marad arra, hogy a választással egy időben tarthatják meg ezt a népszavazást is, akárcsak a kormány szexuális propagandás referendumát. Ezekre hivatkozva már karácsony előtt elkezdődött itt-ott az aláírásgyűjtés, de érdemi kampány nélkül.

A szkeptikusok ugyanis azt mondták, december második felében értelmetlen kitelepülni, se aktivista, se érdeklődő nem lesz, míg félbeszakítani egy kampányt néhány nap után az erőforrások pazarlása. Ráadásul többen arra figyelmeztettek az ellenzéki blokkon belül, hogy a Fidesznek bőven van módja megakadályozni, hogy az ellenzéki kérdésekről a szavazást a parlamenti választással egyszerre tartsák, úgyhogy felesleges emiatt sietni. Ebből lett az a fura helyzet, hogy néhány ellenzéki politikus határidőkről – például január 10-éről – beszélt, ameddig mindenképpen össze kell gyűjteni az íveket, míg mások megnyugtatták az aktivistáikat, hogy ráérnek csak 2022-ben nekiveselkedni.

Végül január 20-án jelentették be, hogy megvan a szükséges 200 ezer aláírás, bár ezek információink szerint valójában már 18-ára összegyűltek, de szerettek volna látványos akciót szervezni a leadásukra, amit 21-e reggelre időzítettek a Kossuth térre.

Az aláírásgyűjtésnek a pultozók szerint óriási lendületet adott, hogy a pártok vezetői és Márki-Zay Péter közösen kiálltak a Nyugati térre január 5-én, majd először használva az új, nagynehezen elfogadott türkizes kampánydizájnt, posztolni is kezdtek róla.

Az aláírásgyűjtés sok beszámoló szerint sok helyen újra összehozta az előválasztáskor már együttműködő különböző politikai hátterű aktivistákat, életet lehelt az október végétől lankadt hangulatba. Ugyanakkor a pártok között és néha még a pártokon belül is volt rivalizálás, hogy ki veszi komolyabban a gyűjtést. A központi kampánystáb mindenütt a helyi jelöltekre, az előválasztás választókerületi győztesére bízta a gyűjtés szervezését, ők osztották ki az íveket is.

Az utolsó hétre a legtöbb párt győztesnek hirdette magát, és azt mondták háttérbeszélgetéseken, hogy az ő politikusaik, azaz egyéni jelöltjeik gyűjtötték a legtöbbet. Mindenki másképpen számolt: az egy jelöltre jutó aláírások átlagától a legjobban teljesítő körzetek sorrendjéig, vagy éppen a megszerzett aláírások nettó számáig sokféle számítás adott okot dicsekvésre, illetve a többiek kritizálására. Visszatérő megállapítás volt például, hogy „a DK-sok nem voltak elég aktívak, egyébként is fél szívvel kampányoltak”, de olyan véleményt is hallottunk, hogy „a DK messze többet gyűjtött mindenki másnál, viszont a Márki-Zayt az előválasztáson győzelemhez segítő fiatalok ezúttal nem voltak sehol”. A beszólások ellenére is úgy tűnik, a vetélkedés inkább jót tett a pártoknak, mert volt ügy, cél, és lett eredmény is. A következő nagy kör az ajánlások gyűjtése lesz február 12-étől.

Szintén sokat számított, hogy felosztották, melyik párt intézi baráti cégeivel a nyomdai munkákat, az IT-hátteret, a telefonautomatákat, az online hirdetéseket. Plakátok jelentek meg, szórólapok mentek ki a héten a jelöltekhez, videós hirdetések készültek, e-mailen és telefonon kezdték noszogatni a választókat.

De az üzenetek megfogalmazása nem megy ádáz viták nélkül. Leginkább abban van egyetértés, hogy a „Fidesz vagy nem Fidesz a választás tétje”, erről beszél Márki-Zay Péter is a telefonos kampányban. Hogy ezen túl mi az ellenzék ajánlata, azt már nehezebb eldönteni.

Márki-Zay Péterék elemzése szerint a harminc billegő körzet megnyerése a legfontosabb, úgyhogy az ott élő bizonytalanokat kell elsősorban megfogni. A miniszterelnök-jelölt azoknak akar üzenni, akik tartanak a baloldaltól, de erkölcsi aggályaik vannak a Fidesszel szemben. Hogy ők hányan lehetnek, és érdemes-e kifejezetten őket megszólítani, arról már vannak viták a pártok között.

Márki-Zay Péter és stábja szerint nagyon fontos, hogy az ilyen emberek megnyugodjanak, hogy nem lesz radikális baloldai fordulat, csak igazságossági, és a Fidesz népszerű eredményei – rezsicsökkentés, kerítés – nincsenek veszélyben. Ennek megfelelően indították el például az „Orbán megy – a rezsicsökkentés / a kerítés marad” plakátkampányt.

A logika nem mindenkinek meggyőző az ellenzéki oldalon. „Minek kell mennie Orbánnak, ha a saját kedvenc dolgait reklámozzuk?” – tették fel a kérdést az összefogáson belül többen is, akik inkább az ellenzéki identitást építő üzenetekkel jönnének elő. Ez nem éles vita most az ellenzéki oldalon belül, az említése inkább azért fontos, mert jó példája az összefogás legnagyobb problémájának: „mit mondjunk az embereknek, amit mindannyian el is hiszünk, azonkívül, hogy elég volt Orbánból?”

A probléma nem azért nyomasztó, mert nem lennének ötletek, hanem azért, mert a rendkívül sokszínű és sokféle szervezeti háttérrel megáldott ellenzék nehezen jut dűlőre ezek megfogalmazásakor. Különösen nehéz egy hirtelen jött hírre, fejleményre egységesen reagálniuk, és gyorsan kitalnániuk a közös üzenetet, kulcsmondatot. Ezért nehéz a helyzet, ha napközben történik valami (a kormány befagyasztja a cukor árát, megírja a sajtó, hogy egyetemi vizsgákat zsíroztak le, stb.), és nincs gyorsan elfogadott közös üzenet. Ettől a választók néha erőtlennek érezhetik az ellenzéket, a politikusok pedig egyensúlyoznak, hogy mondjanak is valamit, ha kérdezik őket, de ne állítsanak olyat, ami után az összefogás más pártjai leszúrhatják őket. A fideszeseknek ebből a szempontból is könnyebb kampányolni: a központ előírja, hogy mit mondjanak, mit posztoljanak, és mindenki azonnal teszi a dolgát.

Január eleje óta minden reggel tartanak egy értekezletet, amikor Simon András, az MZP-féle kampánystáb kommunikációs vezetője az összes párt kommunikációs felelősével megbeszélést tart az üzenetekről, de így is sokszor csak egy-két nap csúszással sikerül reagálni a nem várt fejleményekre.

Márki-Zay Péter ebből a szempontból kicsit könnyebb helyzetben van a többieknél, önjáróbb lehet valamivel, de közben neki is a lelkére kötötték, hogy lehetőség szerint egyedül ne élőzzön már, hanem moderátorral beszélgetve fejtse ki gondolatait a világ dolgairól, és inkább előre felvett anyagokat közöljön ilyenkor is. Ugyanakkor a miniszterelnök-jelölt egyik legfontosabb képessége, hogy keresetlen szavakkal gyorsan reagál bármire, ahogy ez Szily László kampányriportjából is kiderül.

Közben komoly energiákat fordítanak különböző bizottságokban a pártok delegáltjai, hogy a közös programot végre lezárják, ezekben nem egy esetben hosszú viták folynak, amik sokszor elvonják az erőt és a figyelmet a kampánytól – panaszkodtak néhányan, akik szerint ezek a viták nem olyan fontosak, mint amilyen a határozott üzenetek kitalálása lenne.

A főnökök tanácsa

Az igazán érzékeny vitákban a hetente ülésező pártelnöki értekezlet illetékes dönteni (ezen jellemzően Márki-Zay is részt vesz), de ott sem sikerül mindig minden konfliktust lezárni.

A pártelnöki értekezletek hangulatát ráadásul kicsit elrontja, hogy Jakab Péter és Márki-Zay Péter beszélő viszonyban sincsenek már egymással. Már az előválasztás előtt megromlott a kapcsolatuk, miután Márki-Zay nyilvánvalóvá tette, hogy önállóan, az MMM színeiben indul az előválasztáson, mert a kérdés innentől az lett, hogy az ellenzéken belül melyikük képviseli a hiteles jobboldalt. A vita mostanra személyessé vált. Nem véletlen, hogy Jakab nem szokott részt venni a pártelnökök közös rendezvényein, maga helyett Z. Kárpát Dániel alelnököt küldi nyilvános eseményekre.

Gyurcsány Ferenccel sem teljesen kiegyensúlyozott Márki-Zay viszonya, főleg miután december elején többen is úgy értették a DK elnökének egyes mondatait, hogy teszteli a többi pártelnököt, látnak-e módot a miniszterelnök-jelölt lecserélésére. Azóta ezt az ügyet tisztázták, és az új évet már úgy kezdte mindenki, hogy ilyesmikről senki se spekuláljon.

Pártelnöki körben kellene dönteni az országos listáról is. Január legelején többen is úgy vélték a pártok vezető politikusai közül, hogy napokon belül megszülethet a megállapodás, miután Márki-Zay Péter elfogadta: nem lehet frakciója, nem tehet a listára saját jelölteket. Ehhez képest továbbra sincs megállapodás.

Többen is úgy látják, a DK és a Jobbik blokkolja az alkut, állítólag azért, hogy minél hosszabb ideig maguk mellett tartsák az LMP-t. Az LMP-nek annyira kevés egyéni jelöltje lesz – pláne győzelemre esélyes körzetekben –, hogy méretéhez képest bőven kellene kompenzálni listás helyekkel. Elvi ígéret ugyan van arra, hogy lesz mind a hat pártnak frakciója, de ahhoz, hogy az LMP teljesen biztosra mehessen, még hiányzik a DK és a Jobbik határozott támogatása. Az MSZP és a Momentum politikusai úgy látják, a DK és a Jobbik amúgy is előre egyeztet a fontos döntések előtt, és amíg az LMP helyei nincsenek leütve, addig a zöldpárt is velük szavaz, és ezzel már elég erősek, hogy átvigyék az akarukat.

„Feri, Szaszi és Peti előre megállapodnak az ülések előtt” – vélekedtek többen is az ellenzéki politikusok közül, utalva ezzel Gyurcsány Ferencre (DK-elnök), Szabó Gáborra (a Jobbik választmányi elnöke) és Ungár Péterre (az LMP titkára). A DK-s politikusok ezt az elméletet visszautasítják, sőt, a Jobbikkal folytatott különegyeztetéseket is koholmánynak nevezték.

Nincs még egységes vélemény arról sem, hogy jelöljön-e az összellenzék köztársasági elnököt. Márki-Zay szerint felesleges ezzel sokat foglalkozni, mert a Fidesz úgyis megválasztja Novák Katalint. Mások viszont jó ötletnek tartják, hogy legyen az ellenzéknek is jelöltje, és Karácsony Gergelyt fel is kérték, hogy keressen meg néhány párton kívüli, köztiszteletben álló személyt, hogy vállalná-e a felkérést. Az első körben megkeresettek nem akartak élni a lehetőséggel.

Minden nehézség ellenére az ellenzék sokkal láthatóbb, mint eddig volt, torzsalkodásaik ellenére az együttműködés egyre több ügyben működik, a kibeszélés is halkul.

A következő hetekben Márki-Zay mind a 106 választókörzetet végigjárja, és a legfontosabb – billegőnek tartott – 30 körzetbe kétszer is elmegy. Mozgalmának aktivistái néhány választókerületben pedig kopogtató kampányba kezdtek már január közepén, személyesen becsöngetve a választókhoz.

Turbofolk

A Fidesz közben egyszerű rigmusokkal, lakodalmas zenével, rengeteg online hirdetéssel és néhány plakáttal vetette bele magát a kampányba. A választás utáni terveikről annyit sem beszélnek, mint az ellenzék, viszont már a választás előtt egészen sok pénzt kiosztanak.

A karácsony előtt minden nyugdíjasnak kiutalt 80 ezer forint után hamarosan egy teljes havi nyugdíjat utalnak el soron kívül. A gyermekesek visszakapják a tavaly befizetett személyi jövedelmadójukat, a 25 éven aluliak nemsokára hozzájutnak az első olyan fizetésükhöz, amiből ezt az adót már nem vonják le. A lakossági gáz és áram árát alacsonyan tartják, ami szintén óriási terhet ró az államra.

A kormány leginkább abban reménykedhet, hogy a kampányosztogatás költségeit előbb-utóbb az EU kifizeti, amikor hozzáférhet az ország az újjáépítési alapból érkező pénzhez – ezt egyelőre a túl magas korrupciós kockázatok miatt nem adja oda az Európai Bizottság, de Brüsszelben és Budapesten is arra számít a szakértők többsége, hogy 2022 második felére megegyezik az új kormány és az EU a pénz egy részének az elindításáról.

A kormány nemcsak a saját pénzéből kampányol, hanem a bankokéból, az olajtársaságokéból és az áruházakéból is, hiszen befagyasztotta a lakáshitelesek törlesztőrészleteit, a benzin és néhány élelmiszer árát. Az árbefagyasztások inkább szimbolikus jelentőségűek egyelőre, de arra megfelelők lehetnek, hogy a lakosság erre fogékony része azt érezze, Orbánék törődnek velük, küzdenek értük.

Mindezek mellett a Fidesz egyelőre kicsit szelídebb, mint 2018-ban volt. Van persze brüsszelezés most is, meg genderveszély, migránsveszély, Gyurcsány-veszély, rezsiveszély, de ezek részben sokat koptak az utóbbi években, másrészt a sulykolásuk mellett a kedélyesség is helyet kapott a hergelés mellett. Ennek egyes elemzések szerint az lehet az oka, hogy nincs ötlet új ellenségek kijelölésére, de számíthat az is, hogy járvány és infláció van. Ilyen helyzetben az agresszivitás kevésbé lehet vonzó azoknak, akik szoronganak.

Orbán Viktor személyes kampányában a gyerekek, az állatok és a vidám találkozások különös hangsúlyt kaptak az elmúlt hetekben. Karácsony előtt selypítő gyerekhang kérdéseire válaszolt többször is, kutyamenhelyre vitt eledelt, a múlt héten disznőölésen pálinkázott, 100 éves nénit köszöntött. Szinte többször szerepelt kedves emberként, mint kemény vezérként. A szokatlanul nagyvonalú osztogatásról szóló beszámolók és a kedélyesség felzárkózni látszik a harcos, militarista imidzs mellé, amit 2015 óta alakított ki magáról.

Ettől még minden jel szerint a 2022-es kampány durva lesz, emberszámba aligha veszik majd egymást a riválisok, de a járvány alakulására tekintettel kell lennie mindkét oldalnak. Úgy kell a szavazásra buzdító feszültséget gerjeszteni, hogy közben oldani is érdemes a létbizonytalanság okozta, a hétköznapokból jövő feszültséget, mert ebben a rendkívüli helyzetben sokaknak ez a nyugodtság adhatja az erő illúzióját.