Az állásukat kockáztatják, hogy tükörbe tudjanak nézni

oktatás
2022 február 15., 15:49
comments 22

Húsz tanár tagadta meg a munkát kedden a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Így tiltakoznak a kormány múlt pénteki rendelete ellen, amely gyakorlatilag ellehetetleníti, hogy sztrájkolhassanak a pedagógusok. Tegnap a Kőbányai Szent László Gimnázium tizenkét tanára hirdetett hasonló polgári engedetlenségi akciót, szerdán pedig a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum követi a példájukat, ott negyvenegy tanár fogja letenni egy napra a munkát.

A polgári engedetlenség kockázatos lépés, a résztvevők az állásukat is kockáztatják vele. Ők mégis úgy érezték, nincs más választásuk. Három kérdést tettünk fel a Kölcsey tiltakozó pedagógusainak: miért választották ezt a szakmát, mi vitte rá őket, hogy részt vegyenek egy akcióban, ami az állásukba is kerülhet, és mi a tervük, ha valóban kirúgás lesz a retorzió.

photo_camera Palya Tamás. Fotó: Szász Zsófi

Palya Tamás vagyok, matematikát és kémiát tanítok, ez a huszonkilencedik tanévem.

Miért választotta ezt a szakmát?

Hatodikos korom óta tanár akarok lenni. Nem bántam meg, bár mostanában azért már vannak kételyeim, hogy jó döntés volt-e, de nagyon szeretek tanítani.

Miért állt bele az akcióba?

Azért, hogy a tükörbe is bele tudjak nézni. Meg arra is gondolok, hogy amikor majd az unokám megkérdezi tizennyolc év múlva, hogy hol voltam, amikor ezek a dolgok történtek, el tudjam mondani, hogy én megtettem azt, amit meg tudtam tenni.

Mi a B-terv, ha kirúgják érte?

Biciklis futár leszek.

photo_camera Simor-Hadrik Zita. Fotó: Szász Zsófi

Simor-Hadrik Zita vagyok, 2009 óta tanítok, olasz-dráma szakos vagyok, itt az iskolában pedig olaszt tanítok.

Miért választotta ezt a szakmát?

Nagyon szerettem volna egy pici mikrokörnyezetben hatni a diákokra, és általában jobban érdekel a tanításnak a pedagógiai része, mint a szakmai. A folyamat érdekel, ami végigmegy, és nem az eredmény.

Miért állt bele az akcióba?

Én egy olyan kultúrát meg egy olyan országot képviselek itt az iskolában, ahol minden héten, vagy minden hónapban kimennek az utcára sztrájkolni, és igenis érnek el eredményeket ezzel. Mi pedig ennek teljesen a másik oldalán vagyunk. Mérhetetlenül igazságtalannak érzem, hogy elvették ezt a jogunkat, amivel kifejezhetjük a nemtetszésünket.

Mi a B-terv, ha kirúgják érte?

Nagyon-nagyon fájna, ha kirúgnának, mert nagyon szeretek tanítani, és tényleg ebben érzem flow-ban magam, és ebben érzem magam ügyesnek. Próbáltam már multinál dolgozni, próbáltam külföldön élni másfél évig, de végül visszajöttem a közoktatásba, annak ellenére, hogy mindenki rajtam nevetett, hogy miért jövök vissza egy jól működő, kedves országból. Nagyon hiányzott. Viszont az a helyzet, hogy ha a közoktatásból kirúgnak azért, mert sztrájkolok egy nap, vagy pár órát, akkor egyszerűen nem marad más választás. Akkor egyszerűen nem tudok már mit kezdeni ebben az országban, kénytelen leszek elmenni. Nagyon fog hiányozni, de valószínűleg sok pénzt fogok keresni, mert három nyelven beszélek.

Törley Katalin.
photo_camera Törley Katalin. Fotó: Szász Zsófi

Törley Katalin vagyok, huszonhat éve tanítok francia nyelvet és francia civilizációt.

Miért választotta ezt a szakmát?

Az elején ez egy véletlen volt, sokáig nem tanárként dolgoztam, és aztán a régi iskolámba visszahívtak, hogy valakit helyettesítsek. Ugyanakkor voltak olyan tanárok az életemben, akik nagy hatással voltak rám, illetve amikor itt elkezdtem a munkát, akkor rájöttem, hogy nagyon szeretek tanítani. Nem elsősorban a szaktárgyamat, hanem ezt a világot szerettem meg. Érdekelnek azok a fiatalok, akik itt vannak tizennégytől húsz éves korukig.

Miért állt bele az akcióba?

Egyrészt azt gondolom, hogy a polgári engedetlenség egy nagyon erős és nagyon morális alapokon álló eszköz, és van olyan helyzet, amikor egész egyszerűen muszáj szabályt szegni, hogyha azok a szabályok immorálisak. És felhívni ezzel a társadalom figyelmét is arra, hogy valami olyan történik, ami elfogadhatatlan. És az, hogy egy alapvető munkavállalói jogot ilyen szinten korlátoznak az országunkban, számomra elfogadhatatlan.

Mi a B-terv, ha kirúgják érte?

Hát, ötvenhárom éves vagyok, olyan nagyon sok tervem nincs. Elmegyek pultozni, például, azt úgy elképzeltem, mindenhol olyan szép fiatal pultoslányok vannak, és lehet, hogy jó oda egy ilyen mama is. Nem tudom.

Nagy László.
photo_camera Nagy László. Fotó: Szász Zsófi

Nagy László vagyok, huszonkét éve tanítok történelmet és médiát.

Miért választotta ezt a szakmát?

Voltak olyan tanáregyéniségek az életemben, akik mondjuk úgy, hogy befolyásolták az én pályaválasztásomat. Ez az egyik fontos ok, mintákat követtem.

Miért állt bele az akcióba?

Azért, mert úgy látom, hogy nincs más útja a kommunikációnak, elzárultak azok a csatornák, amelyen meg lehetne vitatni bizonyos kérdéseket, és az az érzésem, különösen a pénteki rendelet után, hogy ez a módja van még annak, hogy valamennyire az álláspontunkat megjeleníthessük.

Mi a B-terv, ha kirúgják érte?

Ezen még nem gondolkoztam, remélem nem rúgnak ki emiatt. Még nincs B-tervem, majd meglátjuk.

photo_camera Erőss Orsolya. Fotó: Szász Zsófi

Erőss Orsolya vagyok, tizenhét éve tanítok a közoktatásban, korábban nyelviskoláztam. Francia-portugál szakos vagyok, és ezen kívül még francia civilizációt szoktam tanítani itt az iskolában.

Miért választotta ezt a szakmát?

Nagyon szeretek tanítani. Nagyon szeretek ezekkel a fiatalokkal foglalkozni, nagyon szeretem látni a fejlődést és a felnőtté válást. Úgy érzem, hogy ez egy értékteremtő foglalkozás, és erre büszkének lehet lenni, még ilyen körülmények között is.

Miért állt bele az akcióba?

Azért veszek részt a mai polgári engedetlenségben, mert a sztrájkban is szeretnék részt venni, és úgy érzem, hogy ellehetetlenítik a sztrájkhoz való jogunkat. Ezt elfogadhatatlannak találom. Nagyon hosszan küzdöttünk az utóbbi években, 2016 óta, sőt, korábban is. Oktatásügyi változásokat szerettünk volna elérni, nem értünk el semmit, úgy érzem, hogy nincs más eszköz, csak ez a tiltakozás.

Mi a B-terv, ha kirúgják érte?

Nincs B-tervem őszintén szólva, nem tudom elképzelni, hogy mit fogok csinálni, hogy ha kirúgnak. Nem vagyok már fiatal, úgyhogy nem fogok nagyon új életet kezdeni. Fogalmam nincs, hogy mit fogok csinálni, benzinkutasnak talán jó leszek, vagy átképzem magam Lidl pénztárosnak.

photo_camera Broszman György. Fotó: Szász Zsófi

Broszman Györgynek hívnak, történelmet tanítok franciául a francia kéttannyelvű tagozaton. Ez a harminckettedik tanévem, amikor ezt a szép szakmát művelem.

Miért választotta ezt a szakmát?

Tizenegy éves kisfiú voltam, amikor az apámat kirúgták a Felvidékről mint magyart, mert a nagyapám Horthy katonatisztje volt. Az anyám református pap lánya. Ahogy a Kádár-korban ezt emlegették, az én esetemben a Horthy-fasizmus és a klerikális reakció lépett frigyre, amelynek az egyik szép terméke az én vagyok. Nekem az egész gyerekkorom a történelemben telt el, magától értetődően természetes volt, hogy egy napon majd megpróbálom a gyerekeknek, az én tanítványaimnak mindazt elmagyarázni, amit én szépnek, érdekesnek, tanulságosnak és számukra fontosnak tartok a történelemből, a múltból.

Miért állt bele az akcióba?

Elsősorban a saját két gyerekem miatt álltam bele ebbe a polgári engedetlenségbe. Azt látom, hogy amikor egy kezdő pedagógus öt év egyetem után 160 ezer forint nettót keres, és fel kell kerekítenie a fizetését azért, hogy a garantált bérminimumot elérje, ez azt jelenti, hogy nem lesz ebben az országban tanár. És én nagyon-nagyon szeretném, ha az én két gyerekem is kompetens, felkészült pedagógusoktól tanulhatna. Ha nem azon kellene annak a szerencsétlen tanárnak vacakolnia, hogy éppen melyik számlával sakkozzon, amit még nem fizetett ki. És ha a hatalom legális, legitim módon nem teszi lehetővé, hogy én erről beszéljek, hogy ez így tarthatatlan állapot, hát akkor meg kell próbálni engedetlen módon. És ebben nagyon-nagyon inspirál engem egy fiatal, gyakorlatilag velem egykorú, néhány évvel idősebb fiúnak a képe, akit 1989-ben a Hősök terén láttam Nagy Imréék újratemetésekor fehér ingben és kicsit borostásan. Miközben elég elmismásolós beszédek hangoztak el előtte szegény Rácz Sanyi bácsi részéről, ez a fiú arról beszélt, hogy márpedig az oroszok menjenek innen haza, arról beszélt, hogy a hatodik koporsóban az ő generációjának, az én generációmnak a jövője, egy kicsit a gyermekeim jövője is benne van. És hogyha ez a fiú ki mert oda állni akkor, amikor még létezett a munkásőrség, és Magyarországon még itt volt az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport, engem ez a bátor fiú arra inspirál, hogy én is kiálljak, igaz, nem a Hősök terén, hanem csak itt a Kölcsey kerítése előtt, és azt mondjam, hogy csináljunk valamit, emberek, mert ez így nem jó, ami a magyar oktatásban történik.

Mi a B-terv, ha kirúgják érte?

Nem gondolkoztam el a B-terven különösebben, nem gondolnám, hogy ezért nyilvános kivégzés és ellehetetlenítés lesz. Azt gondolom, hogy azért nem buta fiú ez a régi, ‘89-es fiú, nyilvánvalóan látnia kell, hogy muszklizni lehet, persze, példát statuálni lehet, majd mindenféle ejnye-bejnye bizonyára lesz, de megmondom őszintén, azért olyan nagyon-nagyon nagy drámákra nem számítok. Legyen igazam!

photo_camera Farkas Enikő. Fotó: Szász Zsófi

Farkas Enikő vagyok, tizenöt éve tanítok, franciát, és francia nyelven civilizációt.

Miért választotta ezt a szakmát?

Nem akartam mindig tanár lenni, de gyakorlatilag minden erre mutatott. Erdélyben nagyon sok ismerősünk volt, akinek gyereke volt, illetve árva gyerekekkel is sokat jártam kirándulni, és tulajdonképpen csak ezt szeretem csinálni.

Miért állt bele az akcióba?

Nálunk családi hagyomány az, hogy beleállunk a dolgokba. A szüleim is mindig ilyenek voltak, és azt gondolom, hogy meg kell tennünk ezt, azért, hogy tükörbe tudjak nézni, és azért, hogy talán a következő generációnak már egy olyan országa legyen, ahol van joguk sztrájkolni. És azért is, mert évekig éltem Franciaországban, ahol az első nap, amikor beléptem az egyetemre, az volt kiírva, hogy en grève, vagyis hogy sztrájk, és azt gondolom, hogy ez alapjogunk, ahogy itt a felirat is mutatja.

Mi a B-terv, ha kirúgják érte?

Nem gondolkoztam a B-terven, illetve hát mostanában sokszor eszembe jutott, hogy itt ebben az országban még van-e lehetőség maradni. Hát, a B-terv leginkább akkor az, hogy elmegyek. Negyvenévesen már ez nem biztos, hogy jó ötlet, de még lehet, hogy belefér.

Sallai Katalin.
photo_camera Sallai Katalin. Fotó: Szász Zsófi

Sallai Katalin vagyok, harmincnyolc éve tanítok magyar nyelvet és irodalmat.

Miért választotta ezt a szakmát?

Egyfelől családi tradíció, édesapám és édesanyám is tanár volt, és a tanáraim hatására is választottam ezt a pályát.

Miért állt bele az akcióba?

Úgy érzem, nincs vesztenivalóm. Csak a láncainkat veszíthetjük. A tizenkét év alatt felgyülemlett elégedetlenséget szeretném demonstrálni.

Mi a B-terv, ha kirúgják érte?

A B-tervem? Egy portási pozíció elnyerése.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.