• Hétfőn folytatódott a tanárok határozatlan idejű sztrájkja.

• A pedagógusok igyekeznek kitartani, de komoly probléma az elhúzódó sztrájk miatti bevételkiesés.

• Két gimnázium és egy általános iskola sztrájkoló tanárait kérdeztük ma.

A héten tovább zajlik a március 16-tól meghirdetett, határozatlan idejű pedagógussztrájk. A bérek rendezéséért és a munkaterhek csökkentéséért sztrájkolnak, miután a kormány több hónapos tárgyalás után sem adott érdemi választ és javaslatot a szakszervezetek követeléseire.

A helyzetet bonyolítja a kormány február 11-i rendelete, amely megköveteli, hogy a sztrájk alatt minden gyereknek a saját osztályában biztosítsanak felügyeletet, az érettségizőknek minden érettségire felkészítő órát, a többi tanulónak az órák felét tartsák meg. A sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozók számára még ennél is szigorúbbak a feltételek, minden feladatot ugyanúgy el kell látniuk, mintha nem sztrájkolnának épp.

A rendelet szabályainak betartását minden iskolában máshogy oldják meg: van, ahol a sztrájkoló pedagógusok csak az érettségiző osztályok óráit tartják meg, a többi diák oktatását a nem sztrájkoló kollégák végzik, van ahol a nap első felében sztrájkolnak, a második felében tanítanak, és van, ahol a sztrájkolók 3 napig egyáltalán nem tanítanak, majd 3, szintén sztrájknak hirdetett napon dolgoznak, hogy meg legyen tartva a rendelet által előírt óramennyiség.

Kohut Judit, a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium tanára szerint változó, kire hogyan hat, hogy a negyedik napja tartó sztrájkra eddig semmilyen érdemi kormányzati válasz nem érkezett. Sokan egyre mérgesebbek emiatt, és olyanok is vannak, akik úgy érzik, értelmetlen így küzdeni, és a felmondásukat fontolgatják.

„Ez nekünk sem jó, a tanárok sem örülnek ennek a helyzetnek. Ha valaki azt gondolja, hogy mi most örülünk neki, hogy többet kávézhattunk, mint eddig, az nagyot téved. Fáradtak vagyunk, szeretnénk tanítani, a fele csapat lebetegedett már a feszültség és a stressz miatt.”

Egy neve elhallgatását kérő általános iskolai tanár azt mesélte, lelkileg ők is nagyon nehezen viselik a helyzetet. Az igazgatójuk többször ment már be ordibálva a tanáriba, az elmaradt órák nyári bepótlásával, illetve – a már nem létező – fegyelmik osztogatásával fenyegetve.

„Én ilyenkor kántálom magamban a »nincs hatalmad felettem« mantrát, mert tényleg acélosan edzettnek kell lenni ahhoz, hogy bemenj, és nagyot nyeljél, és normális hangnemben válaszolj.”

A pedagógus úgy érzi, az igazgatói fenyegetés eddig inkább ellentétes hatást váltott ki, „amikor kijött és megszólalt, utána mindig csatlakozott még valaki a sztrájkhoz”.

„Kint voltunk jó sokan a szombati tüntetésen, az egy eufória volt, jó volt látni, hogy sokan vagyunk, és nagyon jó felszólalók voltak” – mesélte Pócsné Berkesi Zsuzsanna, az Óbudai Gimnázium tanára. „Aztán szétszéledtünk, hazamentünk, és ott maradtunk egyedül a kétségeinkkel.”

Az intézményben nagyjából harmincan sztrájkolnak, változó óraszámban, mert sokan az anyagi körülményeik miatt nem tudnak egész napos sztrájkot vállalni. Hétfőn a legtöbben 1-1 órákat sztrájkolnak, és egyeztetik, hogyan tudják folytatni, de a tanárnő szerint mindenképpen kitartanak.

Az elhúzódó sztrájk nagy érvágás anyagilag a pedagógusok számára, mind a három megkérdezett iskolában volt, aki azért állt vissza a munkába hétfőn, mert több kieső bért már nem bírt volna el a pénztárcája.

„Volt aki azt mondta, hogy egy napot tud bevállalni, mert nem tud elesni több pénztől” – mesélte Kohut Judit.

„De van, aki annyira elszánt, hogy azt mondta, őt nem érdekli, megpróbálja végigcsinálni, de tudjuk, hogy olyan anyagi helyzetben van, hogy a hónap utolsó hetében beosztottuk, hogy melyik nap ki fog neki ebédet hozni.”

Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányi tagja elmondta, a szakszervezethez, illetve a szakszervezet alapítványához beérkező támogatásokból fognak kompenzációt nyújtani a sztrájkoló pedagógusoknak. A szakszervezet tagjai a PDSZ-hez érkező alapból kaphatnak segélyt, aki nem tag, azt pedig az Oktatással a Demokráciáért Alapítványához befolyt összegből támogatják. Utóbbi alapba a PDSZ, a Tanítanék és a Humán Platform Egyesület közösen gyűjt, a sztrájk idején támogatásra szoruló, vagy a polgári engedetlenségért bármilyen hátrányt szenvedő kollégákat segítik vele. Adományozni a Tanítanék mozgalom gyűjtőoldalán lehet, illetve a PDSZ sztrájksegély oldalt indított, a sztrájkoló pedagógusok ezeknél a szervezeteknél igényelhetik a segélyt.

Kohut Judit azt mondta, szerdáig vagy csütörtökig megpróbálják folytatni a sztrájkot, és várják a szakszervezetek következő lépését. Remélik, hogy sikerül rávenni a kormányt, hogy végre érdemi tárgyalásokat kezdjen.

„Előbb-utóbb valamit lépni kell, ilyen nincs. Az, hogy egy takarító néni lassan már többet keres, mint én, az nem oké. Nem azért, hogy ő ne keressen többet, hanem hogy én is keressek tisztességesen.”

Pócsné Berkesi Zsuzsanna szerint minimum harminc százalékos, azonnali fizetésemelésre lenne szükség, hogy valamennyire javítsák a tanárok helyzetét. „Olyan kicsi a fizetésünk, hogy ilyen tíz százalékokat az ember észre se vesz, egy vásárlás nem jön ki belőle. Egyébként az ötven százalékos fizetésemelés lenne az, ami a szakmának a presztízsét valamennyire is vissza tudná hozni. Itt nemcsak a megélhetési gondokról van szó, hanem a megbecsültségünkről is.”

Kohut Judit szerint az lenne a minimum, hogy a kormányzat változtassa meg a vetítési alapot, amihez képest a pedagógusbéreket számítják. Ez jelenleg 101 500 forint, a 2014-es minimálbér összege. A pedagógus-életpályamodellt 2013-ban vezették be, az akkor kidolgozott számítási rendszer szerint a mindenkori minimálbérhez képest határozták meg a pedagógusok fizetését. A 2015-ös költségvetésről szóló törvény viszont egész egyszerűen „bebetonozta a vetítési alapot”, tehát a kormány úgy döntött, hogy nem a mindenkori minimálbérhez igazítja a pedagógusok bérét, hanem továbbra is a 2014-es, 101 500 forintos minimálbérhez. (Összehasonlításképp: a 2022-ben érvényes minimálbér 200 000 forint, a legalább középiskolai végzettséget követelő munkakörökben a garantált bérminimum 260 000 forint.) A szakszervezetek pedig azóta is hiába kérik a kormányt, hogy térjenek vissza a korábbi számítási módhoz.

„Tudnánk még száz dolgot is említeni, de ez a minimum” – mondta a tanárnő. “Itt most már a tanárokat kell megmenteni szerintem, egyelőre mást nem tudunk. Utána jön az, hogyha tanár jól van, a gyerek is jól lesz.”