Olvasom az újságomban, hogy „Orbán Viktor kibaszott jól befolyásolja a szellemileg elmaradott embereket”. Azt is olvasom, hogy a választást elcsalták, meg hogy Hitler is kétharmadot kapott volna 1945-ben. Egy másik lap népszerű publicistát szemléz, aki szerint „2-3 millió hülyével nincs mit kezdeni, ez az ő országuk”. Budapesten egyéniben győztes ellenzéki politikus ilyet mond: ez tragédia, újfajta ellenzéki politizálásra van szükség, mielőbb ki kell dolgozni a közös ellenállás új formáit. Ha jól értem, amit állít: úgy látja, a 2022-es parlamenti választások veszteseinek radikálisabban kell fellépniük, mint eddig.

Azt gondolom, ezek a megszólalók vakon vannak. Semmit sem értenek abból, ami Magyarországon jó ideje történik, és abból különösen nem, ami vasárnap történt konkrétan. A példák kiragadottak, ezzel együtt nagyon jellemzőek. Azt sem mondhatni, hogy az elkeseredettség szülte őket, az ilyen vélemények általánosak és visszatérőek. Hogy most elborítják a különböző felületeket, érthető: az ellenzék katasztrofális vereséget szenvedett, ezt nem könnyű értelmezni és megemészteni.

Különösen azok után, hogy a közvélemény – annak sem csak az orbáni univerzumot elutasító része – szorosabb eredményt várt. A csalódás egyetlen korábbi választás utánihoz sem fogható. Nagyon úgy néz ki, a Fidesznek negyedszer is sikerült összehoznia a kétharmadot, és bár ez még nem fix, érdemi jelentősége nincs. Azért sincs, mert az ellenzék mandátumai közül 7-et a Mi Hazánk, egyet a német nemzetiségi képviselő vihet el, így a sokpárti baloldali-liberális koalíció messze egyharmad alatt marad az új Országgyűlésben.

Nincs mit szépíteni, a nagy-nagy összefogósdi brutális kudarcot hozott. A formát lehetetlen volt feltölteni tartalommal, a Demokratikus Koalíciótól a Jobbik világáig terjedő spektrum árnyalatokat csak elvileg kínálhatott, a gyakorlatban az emberek jelentős részének nem volt képes üzenni semmit.

Igaz, sok mindenről lehet ezen a ponton beszélni a kormányoldal híveinek hülyézésén túl is. Arról, hogy forrásokban, propagandában, a média uralásában, elérésben, a választási szabályrendszer Fideszre szabásában és még egyben-másban is az Orbán-pártnak lejtett a pálya. Ám ez mind okoskodás, önámítás, magyarázkodás. Nézzetek a táblára, ennyi a válasz: országos listán 53:35-re veri a Fidesz az összefogást. A különbség 18 százalék. Innentől nincs miről beszélni. Már az a régebben visszatérő igazságfacsargatás sem maradt, miszerint kevesebb szavazattal nyert nagyot a Fidesz, mint amennyit ellenfelei kaptak összességében.

Érdemesebb ezek helyett végigmenni a lehetséges okokon, amelyek a baloldali-liberális ellenzék totális csődjéhez vezettek.