Berkesi Zsuzsa egy budapesti gimnáziumban franciatanár. Anoni Mara álnéven, 2013-ban jelentette meg első könyvét, amelyben azt írta le, hogyan bántalmazta hatéves korától kezdve nála hat évvel idősebb unokatestvére, majd hogyan dolgozta fel a traumát. A Bűn vagy bűnhődés megjelenése után kilenc évvel úgy döntött, hogy ír még egy könyvet, egy regényt. A Jó leszek témája szintén a gyerekkori szexuális abúzus, de ez a könyv már nem álnéven íródott.

A Joshua könyvek gondozásában megjelent Jó leszek bár fikció, a szerző tapasztalataiból adódóan is nagyon valósághű. A történetet három szereplő szemszögéből látjuk:

• a 15 éves Zsuzsiéból, akit az édesapja bántalmazott szexuálisan ötéves korától kezdve;
• Zsuzsi édesanyja, Flóra szemszögéből, aki a bántalmazásból semmit sem vett észre, és több év házasság után is halálosan szerelmes a férjébe;
• és Rékáéból, a szomszédban lakó tanárnőjéből, akihez Zsuzsi segítségért szalad, és akiről kiderül, hogy szintén bántalmazták.

A cselekmény onnan indul, hogy Zsuzsi felfújja a garázsajtóra, hogy Jó leszek, és megszökik otthonról. Végül Rékánál köt ki, akinek bevallja, hogy mi történt vele. Zsuzsi és Réka lelki folyamatait kísérjük végig, ahogy a saját démonaikkal és múltjukkal küzdenek. Végül eljutnak addig, hogy Zsuzsi anyjának, Flórának is elmondják, mi történt, és a három nő összefog Feri, az erőszakos apa ellen.

A szerzővel beszélgettünk az első és a második könyvéről.

Az első könyvedet még álnéven jelentetted meg. Miért?

Akkor még nagyon az elején jártam az egész traumafeldolgozásnak. Már négy és fél év terápia után voltam, de azt gondolom, hogy ez még nagyon az eleje volt, nagyon friss volt az egész feltárási folyamat. Féltett is egyébként az akkori pszichológusom attól, hogy megírtam ezt a könyvet, de mégis szükségét éreztem, csak nem álltam még arra készen, hogy névvel jelentessem meg. Eléggé kitárulkoztam abban a könyvben, nem akartam valóságshow-t csinálni. Védeni akartam magamat és a lányaimat is, mert akkor még elég kicsik voltak, és nem is tudtak még az egészről. Nem akartam őket ezzel terhelni, nem akartam fájdalmat okozni a szüleimnek se. És legfőképpen az elkövetővel nem akartam semmilyen módon szembesülni.

Miért döntöttél úgy, hogy a Jó leszek-et a saját neveden írod?

Mert az egész abúzus egy őrlődés abban, hogy van egy hatalmas titkom, és nem bírom elmondani senkinek. Úgy éreztem, azzal, hogy az első könyvet álnéven írtam, egy újabb titkot vettem a nyakamba, és teljesen skizofrén helyzetekbe kerültem, már magam sem tudtam, hogy engem hogy hívnak. Jött egy újabb bujkálás ahelyett, hogy végre leraktam volna ennek a terhét. Ennek ellenére azt gondolom, hogy akkor ez volt a jó döntés. Most viszont már készen állok arra, hogy ezt saját névvel felvállaljam, a lányaim is megnőttek időközben.

De konkrétan a Jó leszek-kel fedted fel magad először, hogy te vagy Anoni Mara is?

Abszolút. Ezt az egészet eddig nagyon kevesen tudták, egy nagyon szűk baráti körben tudták csak rólam. Szóval igen, ez egy nagy lépés volt, hogy kiléptem az árnyékból.

Mik voltak a reakciók?

Eléggé megdöbbentek az emberek. Az abúzus egy olyan jelenség, amire nem igazán tudnak mit mondani, és inkább félrenéznek és nem kérdeznek. Holott szerintem egy egykori áldozat semmire sem vágyik jobban, mint arra, hogy meséljen, ha már ő megtette ezt a lépést.

A középiskolában, ahol dolgozol, mit szóltak?