Bár Hszi Csin-ping elnök ki se mozdult a koronavírus-járvány kezdete óta, külügyminisztere Vang Ji szorgalmasan gyűjtötte a kilométereket. Idén is több mint harminc országban járt: csendes-óceáni szigeteken, Közép-Ázsiában, Kína nyugati részein és sok-sok afrikai országban - gondosan elkerülve Európát, amely nem nézi jó szemmel az oroszokkal igencsak megengedő kínai vezetést.

Ha harc, hát

A kétezertízes évekre Kína hangvétele a globális politikában egyre agresszívabbá vált, Vang Ji is harcias hangvételének köszönheti pozícióját. Bár eredetileg a Japánban nagykövetként dolgozó Vangot 2013 előtt máshogy ismerték: „Úriember volt, nem egy harcos” - nyilatkozta a külügyminiszterről a New York Timesnak Yun Sun, a washingtoni székhelyű Stimson Center kutatócsoport kínai programjának igazgatója. „Aztán külügyminiszter lett, és teljesen megváltozott.”

A levert hongkongi tömegtüntetések idején állt harci üzemmódba a kínai diplomácia. Vang a minisztérium 70. évfordulóján, 2019-ben beszédében a „harci szellem” szükségességéről beszélt. Nagy sikert aratott diplomata körökben.

Lavrovval kéz a kézben

A külügyminiszter eleinte ellenezte Hszi közeledését az orosz vezetés irányába, mára már támogatója a kínai-orosz együttműködésnek: augusztus elején az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov találkozott Vang Jivel, ahol az oroszok támogatásukról biztosították a kínai vezetést, miszerint Tajvant továbbra is Kína részének tekintik. Cserébe a kínai fél az oroszokkal való együttműködésről beszélt a nemzetközi színtéren. Hogy hogyan létezhet egyszerre két Kína, vagy hogy létezik-e egyáltalán, arról múlt héten írtunk hosszabban.