„Az orosz erők folytatják értelmetlen támadó műveleteiket Donyeck városa és Bahmut körül, ahelyett, hogy a folyamatosan előrenyomuló ukrán ellentámadás ellen védekeznének” – fogalmazott a műfajban szokatlan maró gúnnyal szombat éjszaka publikált elemzésében az Institute for the Study of War (ISW). Úgy tűnik ugyanis, hogy a még mozgósítható tartalékaikat az ISW érzékletes megfogalmazásában „érzelmileg fontos” Donyeck környéki falvak elfoglalására dobták be ahelyett, hogy megerősítenék védvonalaikat az Oszkil folyó mentén a harkivi front összeomlása után.
Márpedig egyrészt Donyeck és Bahmut körül aligha van lehetőségük olyan szintű áttörésre, amely feltartóztathatná az ukrán ellentámadásokat Herszonban és Harkivban, másrészt a front legészakibb szegmensében jelenleg az Oszkil folyó tartja csak vissza a hetven kilométernyi előretörés után ellátási útvonalait rendező, a rohamban kifáradt csapatait pihentető ukrán hadsereget. Sőt, hétfő délutáni hírek szerint az ukrán csapatok már átlépték az Oszkilt is.
A megfutamodott orosz alakulatok hevenyészett védvonalai mögött nincs semmilyen bevethető stratégiai tartalék. Vagyis ha az ukránok megint áttörik itt a védelmet – és hétfő délután úgy tűnik, hogy már vagy áttörték vagy hamarosan áttörik – , megnyílik előttük az út Luhanszk megye északi, jellemzően mezőgazdasági, vagyis kisebb falvakkal teli részén, ahol ismét nagy tempót diktálva szabadíthatnának fel jelentős területeket.
Ezen a frontszakaszon lényegében egyedül Limannál fejtenek ki komolyabb ellenállást az oroszok, de helyzetüket nehezíti, hogy az ukrán erők a várostól nyugatra és délre is átkeltek a Donyec folyón, valamint Kupjanszknál és Borovánál az Oszkilon is, elvágva a Limant védő alakulatok utánpótlási vonalait. Márpedig ha Liman elesik, Szeverodoneck felé is megnyílik az út, és Ukrajna még azt a luhanszki várost is felszabadíthatja, amit az oroszok a nyáron mindent egy lapra feltéve másfél hónapos ostrom árán tudtak csak bevenni. Az a csata, bár végül orosz győzelemmel zárult, stratégiai szempontból egyre nyilvánvalóbban ukrán siker volt. Sikerült feltartóztatni az orosz erőket, hogy beérkezhessenek azok a nyugati fegyverszállítmányok, amelyeknek aztán döntő jelentőségük volt a mostani kétirányú ukrán ellentámadásban.
Kövesd velünk a kampány hajráját, fizess elő most 50% kedvezménnyel!
Már előfizetőnk vagy?
De azért nem adják könnyen magukat, nem harc nélkül adják fel a várost. Csak el akarják kerülni a bekerítést, amire egyre nagyobb az esély. Ezzel Luhanszk egésze orosz kézre kerülhet.
A herszoni front az ukrán parancsnokság hallgatásának ködjébe burkolózik, közben az oroszok Donyeck városánál vonnak össze csapatokat annak reményében, hogy így teljesítsék Vlagyimir Putyin irreális célkitűzését.
A siker értéke stratégiailag megkérdőjelezhető, pláne úgy, hogy az ukránok szervezetten tudnak visszavonulni, megkímélve erőiket, amiket fontosabb célok elérésére vethetnek be.
Moszkvában és Kijevben egyaránt azzal számolnak, hogy a háború bele fog nyúlni 2023-ba. Hadászati szinten továbbra is Oroszország dominál, a Nyugat éppen azzal sodorná veszélybe Ukrajnát, ha a mostani sikerekre hivatkozva csökkentené a támogatásokat, és valamifajta békekötést próbálna most forszírozni.
Ez egyre nagyobb gondokat okoz a szétvert alakulatokból összetákolt zászlóaljak vezetésében, tovább korlátozva azok harcértékét.
Az ukrán hadsereg harkivi áttörésének az egész frontra komoly hatása lehet. Ráadásul a nyílt forrásból hozzáférhető adatok alapján még jelentős tartalékaik is lehetnek, amiket bevetve tartósan magukhoz ragadhatják a kezdeményezést.
Az ukránok azt állítják, hogy ők ellenőrzik már az Oszkil folyó mindkét partvidékét. Ha ez így is marad, az lendületet adhat az oroszok elleni hadműveletekhez.