Az 1989-es, Tienanmen téri tüntetések óta nem látott tiltakozási hullám söpört végig Kínán a hétvégén. Bár akkora tömegek, mint 33 éve, még nem mentek utcára, a több kínai nagyvárosban egyszerre zajló események mégis szinte hihetetlennek tűnnek egy olyan országban, amely – többek közt éppen az akkori vérengzés hatására – három évtized alatt a tökélyre fejlesztette az elnyomás technikáit.

Az utóbbi néhány napban a Kínából érkező felvételek olyan, korábban szinte elképzelhetetlen jeleneteket mutattak, mint összecsapások a karhatalommal, a Kínai Kommunista Párt (KKP) eltakarodásának nyilvános követelése, valamint a többségi, han kínai társadalom tagjainak szolidaritása az elnyomott, átnevelés alatt álló ujgur kisebbséggel. A tüntetések sokfélék, nem is mindegyiket egyetlen esemény váltotta ki, de mindannyiukban közös, hogy ugyanarra vezethetők vissza: a kínai társadalom legalább egy részének elege van abból, hogy ők még mindig a covid ellen küzdenek, miközben a világ többi része már megtanult élni vele.

Kínai covid-történelem

A SARS-Cov-2 vírus éppen három éve, a kínai Vuhanból indult világhódító útjára. A kínai hatóságok pont a felbukkanásakor nem voltak résen, így a vírus előbb Vuhanból, majd Kínából is kiszökve terjedhetett szét a világban. Ezek után viszont a pekingi vezetés bekeményített, és tulajdonképpen máig tartó vasszigorral igyekezett megfékezni a járvány terjedését az országban.

Ázsiában nem Kína volt az egyetlen ország, ahol Európában elképzelhetetlen keménységgel léptek fel a koronavírus ellen. Mivel azonban Kína hatalmas ország, ahol abszolút diktatúra van, az ő intézkedéseik voltak a leglátványosabbak, hetekre karanténba zárt városokkal, folyamatos teszteléssel. Ezekkel a radikális módszerekkel Kína azon kevés országok közé tartozott, amelyek 2020-at és 2021-et is megnyerték a pandémiával szemben.

Míg a világ nagy része halottak millióit temette el, és a nyugati országok egészségügyi ellátórendszere összeomlott az egyes járványhullámokban, Kínában semmi ilyesmi nem történt. Az országban Hszi Csin-ping elnök vezetésével egy pillanatig sem tántorodtak el a „zéró covid”-elvtől. Ha egy több milliós városban kellett mindenkit hetekre az otthonába zárni annak érdekében, hogy a vírus ne kezdjen megfoghatatlanul terjedni, akkor ezt is meglépték. Kínában semmilyen szabadságjog nem írhatta felül a vírus elleni harcot.

Eközben viszont Pekingben mintha megfeledkeztek volna arról, hogy kellene valamiféle exit strategy is, ami mézesmadzagként ott lebeg a lezárásokban szenvedők előtt.

Ez nyugaton, sőt, a Kínához hasonlóan szigorú ázsiai országokban is egyértelmű volt: akkor lehet ismét olyan szabadon élni, mint a pandémia berobbanása előtt, ha a társadalom legtöbb tagját, különösen a veszélyeztetett csoportokhoz tartozókat, sikerült megvédeni a betegségtől, vagy legalábbis annak legsúlyosabb következményeitől. Ez a szerencsésen gyorsan kifejlesztett és engedélyezett oltásoknak köszönhetően előbb-utóbb mindenhol sikerült. 2022 folyamán a világon szinte mindenhol szinte minden járványügyi korlátozást eltöröltek – kivéve Kínában.