Kovács Gyula, a pécsi tüzérdandár egykori parancsnokhelyettesének írása.

Ha csak a kommunikációját nézzük, a 2017-ben indított Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program üvöltő siker. Ha csak Orbán Viktor mondataira figyelnénk, azt gondolhatnánk, 2026-ra a magyar honvédség a térség meghatározó haderejévé fejlődhet. Folyik a nagy lomtalanítás, kiszórják a Varsói Szerződésből örökölt elavult, hadra foghatatlan haditechnikai eszközöket, helyükre folyamatosan érkeznek a mai kor követelményeinek mindenben megfelelő NATO-kompatíbilis eszközök.

Sőt: ezen eszközök zömét nem egyszerűen megvásároljuk, hanem a gyártóval kooperálva hazai üzemekben fogjuk gyártani, a magyar haderő igényeit meghaladó mennyiséget exportálni is fogjuk, újraélesztve ezzel az elmúlt években lenullázódott nemzeti védelmi ipart, munkahelyek ezreit teremtve, növelve a költségvetés bevételeit. Más területekkel egybevetve a honvédelem azért is van előnyös helyzetben, mert a fejlesztésnek nincsenek financiális akadályai, a program keretében a kormány 3500 milliárd forintot szán a fejlesztésekre, a költségvetésen belül a védelmi kiadások 2023-ra elérik a GDP 2%-át.

Az adózó polgár persze joggal kérdezi, hogy miért kellett a reform kezdésével 2017-ig várni? A kérdés jogos.

Mostohagyerek

Orbán Viktor második miniszterelnöki ciklusának nem a haderőfejlesztés bajnokaként futott neki. A 2010-es kormányváltás után 42%-kal csökkentette a védelmi kiadásokat, és ezt a csökkentést prolongálta 2016-ig. A védelmi kiadásoknak ráadásul rögzítetten csak a 4 százalékát fordították fejlesztésre. Ennek a szervezett hazaárulással egyenértékű elhanyagolásnak köszönhetően megszűnt a támadó és szállító helikopter-képesség. A szárazföldi haderőnemnél hasonló képességvesztések következtek be, például szeretett fegyvernememnél, a tüzérségnél úgy elfogytak a működőképes állapotba szerelhető lövegek, hogy 2020 óta elmaradtak löveghiány miatt a végzős tüzértisztek államvizsga-éleslövészetei.

2015-ben a menekültválságra adott válaszként a haderőre kényszerítették a határrendészeti feladatok ellátását. Ez kiütéssel ért fel, soha nem látott kiáramlás indult meg. Hende Csaba hadügyminiszterként háromezer fős békehiánnyal vette át a haderőt, 2017-re ez elérte a nyolcezer főt. Az, hogy valójában mekkora a békehiány, vagyis az állománytáblához képest mennyi a betöltetlen szolgálati hely, a legnagyobb titka a honvédelmi vezetésnek. Erre jött a miniszterelnök, és kikotyogta a féltve őrzött titkot: a járvány elleni védekezésben rendelkezésünkre áll 10 649 olyan katona, aki 2015 és 2020 között hagyta el a haderőt. Gondoljunk bele, évente 2130 fő, aki a lábával szavazott az Orbán-kormány honvédelmi politikájával szemben.

Irányváltás

Mégis, mi kényszeríthette a miniszterelnököt a radikális irányváltásra 2016-ban?