Hogyan hozta nehéz helyzetbe az antiszemitákat a numerus clausus, ha jó orvost kerestek 1920 után?

Íme egy táblázat, amit Ungváry Krisztián mutatott be az Egy történelem, sok magyarázat nevű előadás-sorozata 5. része elején a múlt héten.

A történész azért villantott fel több adatsort, hogy a nézők megértsék, hogyan nézett ki a Horthy-korszak társadalma. A téma ugyanis „A Horthy-korszak és modernizációs potenciálja” volt, márpedig itt megkerülhetetlen az értelmiségi munkanélküliség, a legszegényebb 3 millió (alapvetően mezőgazdasági, napszámos és nincstelen) sorsa és az erre adott válaszok.

Ungváry szerint az adatsorok is azt támasztják alá, hogy a polgári átalakulás és a modernizáció Magyarországon alapvetően a zsidó származású asszimilánsoknak a sikertörténeteként írható le.

Országosan a lakosság 5 százaléka volt zsidó, miközben a városokban átlagban mintegy 20 százalék, Budapesten 25 százalék volt zsidó. (A statisztika a vallást nézte, nem a származást de a kettő ekkor még nagyjából ugyanazt jelentette.) Az érettségizőknek is körülbelül a 20 százaléka volt zsidó. Ehhez képest több pozícióban felülreprezentált volt az arányuk (a kereskedelem és a hitelügyek mellett a magánorvosoknál, ügyvédeknél), míg az állami tisztviselőknél erősen alulreprezentált.

Ennek Ungváry szerint alapvetően két oka volt.