• Jócskán alábecsülték az érdeklődést, szinte a könyvespolcba is behúzódtak a nézők, amikor a Magvető Caféban – a Republikon Intézet felkérésére – Új kihívás előtt az ellenzék címmel ült le beszélgetni Arató Gergely, a DK frakcióvezető-helyettese, Csárdi Antal LMP-s parlamenti képviselő, Gelencsér Ferenc Momentum-elnök, Gyöngyösi Márton Jobbik-elnök, Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke, Kunhalmi Ágnes MSZP-társelnök és Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője.
• Arról beszéltek, mik az elmúlt egy év tanulságai, és hogy 13 év kudarc után mégis milyen úton kellene elindulniuk az ellenzéki pártoknak.
• Teljesen esetleges volt, hogy éppen miben ki kivel ért egyet, de talán Kunhalmi Ágnes fogalmazta meg legjobban a félelmeket: „öngyilkosság felé robogunk”.

Először a választások óta eltelt egy évet értékelték saját pártjuk szempontjából. Kunhalmi szerint az ellenzék rosszabb állapotban van, mint volt, de az MSZP tartja a saját frontvonalait. Eddig minden egyes időközi választáson (például Jászberény, Oroszlány) ott voltak, segítettek, januárban pedig küldtek egy levelet a többi demokratikus ellenzéki pártnak, hogy üljenek le, és legalább az önkormányzati választásokra kapcsolják ki a köztük lévő versenyt. Óriási a tét, növelni kell a szabad városok számát, ehhez közös indulás kell, '24 nélkül nincs '26 sem – mondta az eljövendő választásokról. Szerinte a NER durvul, már megengedheti magának Budaházy elengedését és a státusztörvényt, itt konkrétan Mussolinit idéző félfasiszta rendszerről beszélt.

Arató szerint három tanulsága volt 2022-nek:

1. Nagyon sok alapvetően és természetesen baloldali embert nem értek el. Érdemi, baloldali, szociáldemokrata tartalom nélkül nem lehet olyan ellenzéki választói koalíciót összerakni, ami versenyképes a Fidesszel. A DK tavaly nyár óta következetesen orbáni inflációról, a megélhetésről, a nyugdíjakról beszél.
2. Az ellenzék jó eredményének egyik akadálya, hogy nem hitték el, hogy képes lenne kormányozni. Ezt be kell bizonyítani, erről szól a kimondottan hosszú távú árnyékkormányprojekt.
3. Hálózatépítés kell, nem le kell menni vidékre, hanem ott kell lenni, szerveződni helyben. Ezért járja Dobrev Klára az országot. A DK támogatása minden kutatás szerint folyamatosan épül és nő, úgy tűnik, van fogadókészség erre.

Gelencsér Ferenc azt mondta, kedden és szerdán általában kordont szoktak bontani. A Momentum új párt a Parlamentben, és azt látják, hogy az ellenzéki kollégák 13 év után még mindig nem értik, ugyanazokkal az eszközökkel próbálnak operálni, de ez láthatóan nem működik. A választók nem azért választották meg őket, hogy pátoszos szólamokat mondjanak a semminek. Az elmúlt évről azt mondta: elsőként álltak ki a katás tüntetőkért; Egerben összeszedtek majdnem 8000 aláírást egy elkerülő útért, Lázár János meg is hajolt a helyiek akarata előtt; ételosztást szerveztek a NER kedvenc étterme, a Félix elé; hatszor bontottak eddig kordonokat; kétszer jártak a háborús Ukrajnában; tüntetéseket szerveztek országszerte; Edelényben 200 főt hívtak össze kastélymentő tüntetésre. Gelencsér szerint az országban két politikai párt van, ami valódi cselekvést végez: a Momentum és a Kutyapárt.

Gyöngyösi Márton szerint a Jobbiknak kellett elvégezni az egyik legkomolyabb önreflexiót a választások után. A Jobbiknak be kellett vallania, hogy stratégiailag hibás volt az ellenzéki együttműködés, a pártokra külön-külön leadott szavazatok nem adódtak össze. Az összefogás mellett ideológiai politizálást kell végezniük a pártoknak, megszólítva saját választóikat. A párt több hónapos belső elemzésen és vezetőváltáson van túl, a sorait rendezte az első fél évben. Gyöngyösi elnökként eltökélt, hogy a Jobbik néppárti politikáját végigviszi, ennek érdekében név- és brandváltás zajlott. (A nevük Jobbik Konzervatívok már.) A jászberényi időközi választáson a párt szerinte jelesre vizsgázott. A tanulság: az önkormányzati választáson a pártoknak hátra kell vonulniuk. Normális országban persze erre nem lenne szükség. A legjobb taktika, ha helyi civil vagy egyesületi színekben indulókat támogatnak a pártok. Már 2019-ben az volt a legfontosabb tét, hogy hagyják-e, hogy Orbán kivezesse Magyarországot az EU-ból, és ez ma mindennél nagyobb veszély, ez a tétje a jövő évi EP-választásnak.

Kovács Gergely az ellenzéki pártoknak megköszönte a rengeteg munkát és erőforrást, ami a Kutyapártot ennyire népszerűvé tette. Azt mondta, a pártjuk erőforrásai 80-90 százalékát az amerikai magyarokra összpontosítja, szeretnék legközelebb megkapni ők a mikroadományokat az ellenzék helyett. Az MKKP-nek most 20 alkalmazottja van az önkormányzati képviselőkkel együtt, felvettek regionális koordinátorokat. A választásokat Kovács nem is nagyon szereti, az elmúlt évben talán volt olyan nap, amikor az összefogás szót nem is hallotta.

Szabó Tímea szerint „egészen borzalmasan állunk”. Mindenki elmondhatja, miért állt ki, miközben a Fidesz ugyanúgy elfogadta a katatörvényt, és több mint 50 százalékon áll, úgyhogy az önfényező köröket megspórolná. Az együttműködés nem alakult rosszul, de a végén sikerült jól elbaltázni. Miután hibrid rezsimben vagy versengő autokráciában élünk, a választási törvény nem változott, úgyhogy mindegy, mit mondanak, a végén úgyis van valamiféle együttműködési kényszer, rá lesznek szorítva a pártok. Szabó szerint az EP-választásról ma egyedül Orbán gondolja, hogy az egész ellenzék egy listán fog indulni. A Párbeszéd úgy gondolja, nem lesz közös lista, de rengeteg százalék fog elveszni, ami a Fidesz és a Mi Hazánk listáját erősíti majd. Azt mondta, a Párbeszéd-Zöldek is nyert választást Isaszegen, mégsem rendült meg a magyar közélet tőle. Nem ment el amellett sem, hogy Rogán Antal már de facto is a titkosszolgálat vezetője, ez is egy faktor, nemcsak az ellenzék hülye, hanem olyan rendszerben élünk, ahol elképesztően nehéz bármit is csinálni. Szerinte helyesen keresi mindenki a saját útját, erre van még fél-egy év, de 2026-ra akár oda is eljuthatunk, hogy nem indul az ellenzék a választáson, még ez is benne van a pakliban.

Csárdi azt mondta, az LMP más eredményre jutott: a szimbolikus ügyek helyett valós problémákra valós válaszok kellenek. Olyan dolgok ellen is ki kell állni, amik már a következő generációkat lehetetlenítik el, ilyen az akkumulátorstratégia vagy a státusztörvény. Csárdi szerint ki kell használni, hogy az ellenzék sokszínű, vannak ideológiai különbségek, ezeket a vitákat a nyilvánosság előtt kell lefolytatni. Attól, hogy a Momentumnak és az LMP-nek értékrendbeli különbsége van, még nem gondolják, hogy a másik gonosz lenne. Szerinte a többkulcsos adóról és az alapvető élelmiszerek áfacsökkentéséről kevés szó van. Nem sikerült elmagyarázni a társadalomnak, hogy a magyar gazdaságpolitikából már évekkel ezelőtt le lehetett vezetni, hogy ilyen társadalmi szakadékok alakulnak ki. A választási törvény miatt tényleg van együttműködési kényszer, de a saját terveiket nem erodálhatják egymás hiteltelenítésével, és szimbolikus ügyekkel elviszik a fókuszt fontos kérdésekről.

Kell ennyi párt?

Kunhalmi szerint nem szitokszó az összefogás, félfasiszta rendszer kiépítése történik, a demokratikus nyilvánosság intézményei, a sajtószabadság lényegében nem létezik. Orbán Balázs is azt mondta, aki a nyilvánosságot uralja, az uralja a közvéleményt is. És a Fidesz bizony uralja, a jobboldali és a baloldali szavazókat is tudja befolyásolni, például ha a NER kijelöli, ki a legnagyobb ellensége, a szavazók jelentős része azt gondolja, hogy őt kell támogatni. Kunhalmi nem kérdőjelezi meg, hogy az ellenzéki pártok a NER-rel szemben állnak, de a verseny egy demokráciában értelmezhető, a NER-ben nem, itt a kormányváltás ellen hat a verseny. Ha ezt így folytatjuk, ripityára fog bennünket verni a Fidesz – mondta.

Kunhalmi retteg attól, hogy a szabad városok nem mind tudnak újrázni az önkormányzati választáson, nagy lesz a részvétel az összevont választás miatt is. A Fidesz identitáskérdést és szuverenitáskérdést csinál az önkormányzati választásból is. A Mi Hazánk anélkül, hogy bármit csinálna, jön fel, mint a talajvíz. Amíg vonzóbbnak tűnik a saját társaink legyőzése, mert a Fidesz olyan távolinak tűnik, hogy úgysem lehet megverni, addig csak relatív sikereket lehet elérni, középtávon meghal egy kisebb pártot legyőző nagyobb párt is – mondta Kunhalmi, aki szerint nem az előválasztás és az összefogás volt a gond, mert ha az nincs, maximum Angyalföldet és Szegedet viszi el az ellenzék. A NER folyamatosan megy előre, az ellenzék zsugorodik, de Kunhalmi szerint ha csak 1-2 mandátumot tudnak elvenni a Fidesztől az EP-választáson, a nemzetközi félfasiszta tendenciákat is gyengítik. „Mindenkire szükség van, különben megyünk a levesbe kollektívan” – mondta.

Szabó szerint a választási rendszerben egyetlen ellenzéki pártra lenne szükség. Minden pártnak a saját vízióját kell megvalósítania, de ahhoz kormányváltásra lenne szükség. Amerikai típusú berendezkedésre lenne szükség ebben a rendszerben, de erre most nem lát esélyt.

Gelencsér szerint evidens, hogy az önkormányzati választáson együtt kell működni. Ez nem demokrácia, és valójában ez a rendezvény is pótcselekvés. Nem értik, miért kell pótbeadványokat beadni, semmi értelme. Csak azért ülnek a Parlamentben, hogy az elérésüket növeljék. Az utcán kell politizálni, kellemetlennek kell lenni, szálkának a körmük alatt. Olyan gyomrosokkal lehet megrendíteni a rendszert, mint a Nolimpia. A rendszer olyan hiú, hogy ha még 30-szor elbontják a kordont, a kormány fogja elbontani, hogy az ellenzék ne tehesse meg.

Arató másképp látja a Parlament szerepét: őt megválasztották jó pár ezren, lehet értük küzdeni a Parlamentben, miközben az utcán is küzdenek. Arató azt mondta, ők nem 4 EP-mandátumot akarnak, hanem jóval többet, mint 2019-ben. Ambiciózusnak kell lenni, mindenkinek minél több ellenzéki szavazót kell megszólítania. Elsősorban nem a kiábrándult fideszeseket, jelentős részük amúgy is erősen kötődik a Fideszhez, de a szavazók kb. harmada nem választ senkit, őket kell elérni. Például azokat, akik túl sokat dolgoznak, de nem érnek rá naponta követni a politikát.

Arató szerint nem az a kérdés, hogy Karácsony Gergely a főpolgármester, vagy más, hanem hogy mi az a program, ami mögé beáll az ellenzék. Mit gondolunk azon kívül, hogy biciklisáv meg Lánchíd, mit gondolunk a közrendről, a köztisztaságról, a szociális problémákról? Arató szerint ezek a problémák Tarlós idejéből származnak, és jelentős részben abból, hogy a kormány kivérezteti a várost. De a következő ciklusban meg kell mutatni, mit tud az ellenzék. Az önkormányzati választás nemcsak személyi kérdés, hanem politikai is.

Csárdi szerint ha a pártok erősödése a cél, akkor nem fognak eljutni A-ból B-be. Ez csak eszköz a célok eléréséhez. Az LMP fenntartható gazdasági-társadalmi-környezetvédelmi irányba állítaná az országot, szerintük arról kellene beszélni, hogy hogyan lehet fenntarthatóvá tenni a rendszereket, ehhez képest minden más eszköz, a Parlament és a fórum is.

Kunhalmi azt mondta, a két 2024-es választás ellentétes stratégiára épül, nem véletlenül tolta egybe azokat a Fidesz. Nehéz lesz az ellenzéknek egyszerre a helyi jelölt mellett és az EP-választáson kampányolni, ettől „meg fognak bolondulni az emberek”. Mindenkinek erősödnie kell, de az elmúlt évben azt látni, hogy mindenki máshogy próbálkozott, és semmi sem működik. A bizonytalanok csak akkor mozdulnak meg, ha az ellenzék együtt talál ki valamit. Beszélgetőtársai is azt mondják, hogy valamilyen víziót kell nyújtani, a NER-ben sajnos nem működik más, mint a Demokratikus Nemzeti Együttműködés Rendszere. Ebben a rendszerben folyamatos együttműködésre vannak kényszerítve. Orbán tudta, hogy egyesíteni kell a hazai jobboldalt, mégis koalícióra lépett az FKGP-vel és az MDF-fel, meg akarta őket ölni (és meg is ölte), de tudta, hogy hatalomra kell jutnia ahhoz, hogy egyáltalán egy kutyafuttatót át tudjon adni, nemhogy iskolákat. Kunhalmi szerint arra kellene törekednie mindenkinek (a legnagyobb felelősségű DK-nak is), hogy közös stratégiát alkossanak a NER-rel szemben. A NER-ben a verseny akarva-akaratlanul Orbán malmára hajtja a vizet.

Gyöngyösi azt mondta, Gelencsérrel szemben ő elnézőbb, mert szinte visszahallja azt, amit a Jobbik 10 éve mondott a régi pártokról és a parlamentarizmusról. Sok kritika megállja a helyét, de a politikát a jelenlegi rendszerrel szemben kell megalkotni. A kérdés, hogy tudnak-e új nyilvánosságot és víziót felmutatni, ami szögesen szemben áll a félfeudális, korrupt, egypárti diktatúrával, ami mára kiépült. Itt a személyi kultusznak van hagyománya, Kádár népének kellhet egy olyan Orbán, aki minden tudás birtokában van, és megmondja a frankót akár a legapróbb kérdésekről is. Már lassan a magánéletbe is beleszólnak, megmondják, miről mit kell gondolni.

Ezzel szemben nehéz demokratikus alternatívát kínálni, ami szerint a verseny és a vita jó, és a nyugati demokráciák ereje ebből a folyamatos kompromisszumkeresésből adódik: kiizzadják a kompromisszumokat, amikkel egy egész társadalom jól érzi magát ideig-óráig, aztán leváltja azokat, akiket le kell. Ez ma Magyarországon nem annyira vonzó, abban kell jobbá válni, hogy vonzóvá tegyék a demokratikus Magyarország vízióját, ebben a pártok mellett a médiának és a civileknek is óriási a felelősségük. Gyöngyösi szerint reménykedni kell abban, hogy a Parlament lesz még olyan fontos vitafórum, mint a Lajtától nyugatra. Ebben a narratívaépítésben kér együttműködést. Látja, hogy a baloldalban folyik egy kiszorítósdni, ez nem egy jó irány, szóljanak, ha lejátszották, ők addig valódi jobboldali-konzervatív alternatívát próbálnak kínálni. (Őt ezen a ponton valaki a Mi Hazánkra emlékeztette.)

Gelencsér azt mondta, vannak náluk páran, akik nem baloldaliként azonosítják magukat. Abban egyetért Aratóval, hogy merjenek nagyok lenni: el fogják hozni Csepelt. Az embereknek azt kell látniuk, hogy az ellenzék vállal értük áldozatot. Lássák, hogy ha kell, lefújatják, megveretik magukat értük. Arra a felvetésre, hogy sokak szerint ezt nem ezért csinálják, hanem azért, hogy médiamegjelenésük legyen, Gelencsér azt mondta: azt hívja szolidaritásnak és áldozatvállalásnak, hogy hajnalig várta a 17 éves Mátét a Gyorskocsi utcában, és ügyvédet hívott neki. Az EP-választásról azt gondolja, hogy mivel tisztán listás, piactisztításra jó lesz. Gelencsér szerint ez akár kétpártrendszer kialakításához is vezethet. Az a párt, amelyik nem indul el Budapesten, az nincs, amelyik egy civil szervezet mögött próbál elbújni, az nem őszinte, ez egyedül Orbánnak jó, aki azt akarja, hogy a pártok vonuljanak ki a pártpolitikából – mondta Gelencsér, aki bízik abban, hogy az MKKP jól fog dönteni a két választáson.

Hogyan tovább: együtt vagy külön?

Kovács azt mondta, végre beszélgethetnek az összefogásról. Szerinte jó ötlet, hogy 2026-ban ne induljon el az ellenzéki összefogás. Kovács szerint az evolúció nem feltétlenül hülyeség, abból lett pipacs, kakas, Völner Pál. Amire nem igazán van szükség, az megszűnik, de úgy tűnik, még 50 évig fenn lesznek tartva azok a pártok, amikre nincs szükség. Az MKKP külön indul, egyelőre egyedül Baranyi Krisztinát támogatják. Azt mondta, úgy tűnik, az önkormányzat vezetéséhez nem kell érteni semmihez, néha olyan emberek szavaznak milliárdos tételekről, akik nem értenek egy tulajdoni lapot vagy építési szabályzatot sem. Kovács bevallotta, hogy fél évig azt hitte, hogy Pokorni Zoltánék nem lopnak a közbeszerzésekből. Szerinte csak 20-30-40 kerület vagy város lesz, ahol elindul MKKP-s, mert az a fontos, hogy jó jelöltjük legyen.

Csárdi azt kérdezte, hogy ugye nem gondolja Gelencsér, hogy a társadalom többsége bármiféle ajánlatnak veszi, hogy megveretik magukat értük. Szerinte az együttműködés módjait nem most kell kitalálni, és nincs arra fölhatalmazva, hogy ezen a beszélgetésen erről beszéljen. Azt állította, hónapok óta dolgoznak azon, hogy a végén sikerre vezessék ezt a csapatot, és meg tudják mutatni, hogy Magyarország iránya az EU.

Szabó Tímea is elmondta, hogy ők is többször ültek hajnalig a Gyorskocsi utcában, az sem rendítette meg a hatalmat. Szabó szerint versengő együttműködésre van szükség, az EP-választás tisztulási folyamatnak is jó, de a végén lesz együttműködési kényszer. Orbán tudja, hogy ő már túl van a csúcson, ezért sosem arról beszél, hogy milyen jó a Fidesz, hanem hogy milyen rossz az ellenzék. Azt nem tudják megmutatni, hogy képesek lesznek-e kormányozni, ellenzékből ezt nem lehet megmutatni, helyette ügyeket kell képviselni. Az ellenzék hibája a monotóniatűrés teljes hiánya: belekapkodnak fontos témákba, napi szinten reagálnak elképesztő ügyekre, de most a Párbeszéd döntött arról, hogy bizonyos témákat elengednek, mert nem tudnak velük eléggé jól foglalkozni.

Szerinte az igazi áldozat az lenne, ha a Momentum visszaadná a mandátumát is. Mindegyik párt kommunikációs felületként használja a Parlamentet. Példaként a Hajógyári-szigetet hozta fel: másfél évig kommunikálták, hogy milyen mobilgátra készülnek ott, ez addigra a helyi fideszeseknek is átment, így a Fidesz meghátrálásra kényszerült. Azt mondta, a Párbeszéd létezik, Karácsony Gergelynek most 60 százalékos a támogatottsága. Szerinte a nyilvánosság bevonására szükség van, az előválasztásnál jobbat még nem találtak ki.

Kunhalmi szerint a szelekció eleve nem demokratikus gondolat, ellenben a fajelmélet alapja. Ha így néznénk a történelmet, sosem jött volna létre a parlamentáris rendszer, hanem csak születési előjogok döntenének a hatalomról. A Fidesz meg fogja csinálni a saját ellenzékét, a Mi Hazánk mellett a saját demokratikusnak nevezett álellenzékét is. Kunhalmi szerint öngyilkosság állandóan arról beszélni, hogy mit hogyan csináljanak együtt vagy külön. Ebből így ugyanaz lesz, mint tavaly, senki sem fogja megközelíteni sem a Fideszt. Kunhalmi szerint ők maguk hosszabbítják meg a NER-t így, de az ellenzék most még felmehetne a versenypályára, nem véletlenül nem akarja ezt a Fidesz. Kunhalmi szerint nem az összefogás volt a probléma, hanem hogy a háborúban átengedték a béke és a biztonság kommunikációját, el sem merték mondani, hogy teljesen más társadalompolitikát képzelnek el, a miniszterelnök-jelölt pedig még csak nem is értett ezzel egyet.

Arató szerint a közös miniszterelnök-jelöltnek volt problémája az ellenzéki pártokkal, és nem fordítva. Nekik az a dolguk, hogy erősödjenek, és nem fognak elnézést kérni azért, hogy már 1-1,2 millió szavazójuk van. Végül minden pártnak a saját szavazóit kell bevinnie egy ellenzéki koalícióba. Az együttműködésben nincsenek abszolút megoldások, kellően józannak és rugalmasnak kell lenni. Nem egyik vagy másik párt fog megnyerni egy-egy várost, hanem az ellenzék. Az esélyes jelölteket kell megtalálni, de az ellenzék akkor teszi a legrosszabbat magának, ha technikai kérdésekkel foglalkozik. Abban vitatkozik Szabóval, hogy ellenzékben nem lehet bebizonyítani, hogy képesek a kormányzásra, ezt 1994-ben és 2002-ben az MSZP–SZDSZ be tudta bizonyítani ellenzékből. Szerinte erről szól az árnyékkormány.

Gelencsér azt mondta, úgy tűnik, ő „az egyetlen forradalmár a városban”. Szerinte 2024 2026-ról fog szólni. Ha az MKKP támogatja Baranyit, akkor az összefogás már technikailag megvalósult, mert a Momentum is támogatja. (Kovács erre nevetve bemondta, hogy akkor nem támogatják.) Szerinte a Parlament egy eszköz, onnan tudják biztosítani a forrást társadalmi ügyek felkarolására. Az előválasztásról azt mondta, liberálisként evidencia, hogy a versenyt vállalják.

Gyöngyösi azt mondta, az önkormányzatokban DK-s, MSZP-s és momentumos polgármesterek is mondják, hogy a pártok logói rontják az esélyeiket. Gyöngyösi kéri, hogy ne az önkormányzati választáson folytassanak pártközpontú kampányt. Szerinte a Budapest-központú gondolkodásra rámehet az ellenzék esélye is, márpedig az ellenzék csak akkor nyerhet, ha Budapest mellett a vidéket is megszólítja.

Kovács végül azt mondta, nem irigyli a többieket, hogy ilyen beszélgetéseken töltik az idejüket. Az egyszerre tartott választásról azt mondta, jövőre meg lehetne tartani már egyszerre a következő 15 év összes választását is.

A hét elején Hadházy Ákos és Jámbor András a Partizánban beszélgetett az ellenzék lehetséges útjáról: a propaganda ellen kell-e harcolni, vagy ügyeket kell képviselni?

Azt, hogy mi vezetett a tavalyi újabb fideszes kétharmadhoz, egy éve hosszú cikkben elemeztük.