Pintér Sándor belügyminiszter egy szerdai sajtóeseményen arról beszélt, hogy hozzá még egyetlen felmondás sem jutott el, és reméli, hogy meg tudják győzni a tanárokat, hogy maradjanak a pályán. Egy olyan poént is eleresztett az oktatásért is felelős belügyminiszter, hogy a a tanárok egészségesek és jól érzik magukat.

Hétfőn indult el a 444 távozótanár-számlálója, és csak nálunk eddig több mint kétszáz tanár jelezte, hogy felmondott eddigi munkahelyén. A státusztörvény keddi elfogadása óta rengeteg levél érkezett hozzánk: volt, aki csak a felmondása tényét akarta közölni, de sokan meséltek távozásuk okairól, arról, hogyan jutottak el odáig, hogy elhagyják az iskolájukat vagy a tanári pályát. Az ő történeteikből válogattunk.

link Forrás

Hogy lehetne így családot vállalni?

A most felmondók között több olyan pedagógus van, aki már a családalapításon gondolkodik, de a közoktatásban tapasztalt állapotok miatt úgy döntött, hogy jelenlegi állása mellett nem mer belevágni.

V. 2019-ben kezdte pályafutását a közoktatásban, és idén júniusban adta be a felmondását. „30 évesen úgy éreztem, nem tudom megalapozni az életem, továbbá ilyen körülmények között nem kívánom folytatni a hivatásom itthon, amelyet egyébként imádok csinálni, így a párommal külföldön próbáljuk a továbbiakban kamatoztatni tudásunkat és tapasztalatainkat.”

Egy gyógypedagógus olvasónk szintén a harminchoz közel döntött úgy, hogy felmond a közoktatásban tapasztalt állapotok miatt. „A munkaidőm nem nyolctól kettőig tart, a legtöbb nap héttől-hétig, és ezek a jobb napok. Benne van az is, hogy hó végén nem jövök ki a pénzből, pedig két helyen dolgozok. De ez csak egy szelete a problémának. A státusztörvénnyel még több munkaterhet, még nagyobb összeszakadást kapnék a nyakamba. Most is alig van magánéletem, és lassan a harminchoz közeledve szeretnék családot is tervezni. A közoktatásban ez nem sikerülne."

Inkább az ismeretlen és a bizonytalanság

Többen a lelki épségüket, egészségüket óvva inkább úgy döntöttek, hogy felmondanak, és az ismeretlenbe ugranak konkrét lehetőség nélkül. Mások külföldön keresik azt a megbecsülést, amit itthon nem kaptak meg.

Petra már a felmondását tölti egy Pest megyei általános iskolában, és inkább az ismeretlent választja. „Nincsenek naiv beidegződéseim, így teljesen tisztában vagyok vele, hogy a pedagógusok temérdek pályaelhagyási “akcióba” fognak kezdeni, és ahhoz sem fér kétség, hogy sokan szeptemberben, a döntési időszak alatt fognak lemondani. Nekem ezt nem vette volna be a gyomrom, bár anyagilag nem jött volna rosszul a nyárra járó alamizsna, amit eddigi 6 éves munkatapasztalatom alatt is mindig kiegészítő foglalkozásokkal turbóztam fel, hogy megélhessek valahogyan.

Kilépek az ismeretlenbe, de inkább ezt az utat választom, hiszen ha maradnék, belerokkannék a sok baromságba, a hivatás pedig háttérbe szorulna. Ezt pedig nem tehetem meg a gyerekekkel szemben.”Erzsébet harmincegy évet dolgozott a közoktatásban, ebből az eddigi munkahelyén huszonhatot, most abban reménykedik, hogy a nyugdíjig tud olyan munkát találni, amiből eltarthatja magát. „Őszintén szólva én nem (csupán) a státusztörvény miatt távozom, hiszen az utóbbi másfél évben már csak az osztályom tartott a pályán, pontosabban a korábban nekik tett ígéretem, hogy végigviszem őket. Ebben az időszakban már biztos voltam benne, hogy nincs, és nem is lesz már az aktív éveimben kormányzati szándék az oktatás színvonalának és a pedagógusok helyzetének, megbecsülésének javítására, sőt! Véleményem szerint innentől még rosszabb, számomra már elviselhetetlen lesz.

Szerettem a munkámat, a munkahelyemet, a gyerekeket, a kollégáimat, nehéz volt meghozni a döntést, és nehéz lesz az elszakadás. Nem is őket szándékozom elhagyni, hanem a pályát. A hivatásomat vagyok kénytelen feladni, hogy az önbecsülésemet, a lelki épségemet megóvjam. Nem akarom lecserélni a hivatásomat, nem kívánok másikat. Valamilyen munkát biztosan végezni fogok még a nyugdíjig, amiből remélem, hogy fenn tudom tartani magamat és a háztartásomat.” - írta, és úgy véli, hogy a jelenlegi kormány oktatáspolitikai és iskolafenntartói környezete megfojtja az embereket, a gyors és teljes kiégés felé taszít, ezért semmit nem tud tenni ellene, csak kiszállni tud belőle.

Éva negyven éven át dolgozott óvodapedagógusként, de a státusztörvény miatt úgy döntött, hogy inkább nyugdíjba megy, pedig nem így tervezte. „Szerettem volna még dolgozni, mert úgy érzem fizikailag és mentálisan is bírom még. Nem szívesen hagytam ott a most középső csoportos gyerekeket és a kollégákat sem. A 40 évet egy helyen dolgoztam le. Sajnos az eltelt időben sem kaptam meg azt a pozitív megerősítést a vezetőségtől ami motiváló lett volna. A szülőktől és a gyerekektől igen. Az új státusztörvény vállalhatatlan, felháborító, megalázó ezért úgy döntöttem inkább nyugdíjba megyek. Igaz, hogy ez nem a „hagyományos" pályaelhagyás, de számomra mégis az. A maradóknak kitartást kívánok!"

G. azután mondott fel, hogy nemrég visszatért a tanári pályára. „Fizika-matematika tanár vagyok, júniusban mondtam fel egy Veszprém vármegyei gimnáziumban. Tíz év kihagyás után, most két évet bírtam ki a pályán.”

Tizenöt évig tanított egy ferencvárosi iskolában I., aki még tavaly jelezte az intézmény igazgatójának, hogy elhagyja a tanári pályát. Ő is külföldön keresett munkát. „Sikerült közös megegyezéssel eljönnöm a suliból, novemberben, ekkora jött össze az új állás. Ausztriában dolgozom, egy hotelben, fent az Alpok hegyláncai között. Diplomás konyhai kisegítő lettem, a tanári béremnek majdnem háromszorosát megkeresem. Anyagi, erkölcsi megbecsülésben részesülök.”

Akik több évtized után hagyják el a pályát

A hozzánk eljutott levelek alapján nemcsak azok döntenek a pályaelhagyás mellett, akik családot szeretnének, hanem azoknál is betelt a pohár, akik több évtizede a pályán vannak.

Vilmos huszonegy év után döntött a pályaelhagyás mellett. „Rajz, célnyelvi civilizáció, etika és ami a lényeg; négy osztályt elballagtató osztályfőnökként hoztam meg ezt a nehéz döntést.”

G. egy kisvárosi iskola tanáraként huszonhét év után sokallt be. „Bár én már régóta gondolkodtam a pálya elhagyásán az elviselhetetlen túlterheltség miatt, az utolsó csepp a pohárban a státusztörvény volt.“

„22 éve tanítok, most pedig készülök elhagyni a pályát. Nincs más munkahelyem, sőt igazából tervem sincs, de az biztos hogy nekem nem megy így tovább” - írta Anita.

Tanárok, diákok, szülők! Ha ön felmondott, ha a tanárod felmondott a suliban, ha az ön gyerekének a tanára feladta a szakmáját, akkor írjon nekünk a megirom@444.hu-ra! Amennyiben az érintett pedagógus nem szeretné, a listán nem tüntetjük majd fel a teljes nevét. Ami még segítség: hány éve tanít a pedagógus, milyen szakos, melyik iskolásról van szó, bejelentette-e ezt esetleg a közösségi médiában.

Távozótanár-számláló

318

Frissítve: 2023. augusztus 31. 10:01