Kevés dologra büszkébb a Fidesz, mint a családtámogatási politikájára. Ugyanakkor hiába ígérte Orbán Viktor a választási kampányban, hogy kiterjesztik a családtámogatások rendszerét, a kormány június végén mégis a városi CSOK kivezetését és a babaváró hitel feltételeinek szigorítását jelentette be. Mivel alternatívákat csak későbbre ígértek, a magyar családtámogatási politikában hosszú évek után először jelent meg a bizonytalansági faktor.

Már csak emiatt is aktuálisnak tűnt a Scruton pódiumbeszélgetése, amelyet a munkaalapú társadalom és a családalapítás témaköreiben hirdettek meg. A nyáresti időpont miatt ugyan lehetett sejteni, hogy huszonévesek tömegei nem várhatóak az eseményre, de azt talán a fiatalság és a konzervativizmus összeegyeztethetőségét hirdető kávézólánc munkatársai sem gondolták, hogy a nyugdíjasok 80%-os, Tóth József-i többségbe kerülnek majd a nézőtéren.

Egy skót és egy ausztrál a Damjanich utcában

A szerda esti beszélgetést Bencsik Gábor moderátor indította el. A Demokrata újságírója rögtön fel is rázta a közönséget, miután Kőrösi Orsolyaként mutatta be Ferencz Orsolya országgyűlési képviselőt, űrkutatásért felelős miniszteri biztost. Bár az esemény másik meghívott vendége nem politikus volt, Szalai Piroska mégis munkaügyi minisztereket megszégyenítő módon kezdett bele a kormány eredményeinek statisztikákkal történő alátámasztásába.

A géppuskagyorsasággal érkező adatokból például megtudhattuk, hogy az Orbán-kormányok által munkaerőpiacra terelt 1 millió embernek köszönhetjük, hogy nem dőlt össze a magyar nyugdíjrendszer a Ratkó-gyerekek nyugdíjazásakor.

Az már az első pár perc után látszódott, hogy Szalai akár egyedül is végigbeszélné a betervezett ötven percet. Ezt még időben akadályozta meg Ferencz, amikor villámgyorsan behozta az Európai Unión belüli politikai különbségek témáját. Szerinte egyre nehezebb munkaerőpiaci és népességpolitikai kérdésekről vitatkozni, mert az uniós mainstreamet képviselő országok lesöprik a máshogy gondolkozó tagállamok felvetéseit. Más a „no border, no nation”, a magyar kormány a „nincs gyerek, nincs jövő” elvben hisz. A népességpolitikára egyből rákapcsolódott Szalai, aki már idézte is a statisztikát, miszerint Magyarországra több magyar költözik be, mint az országból ki. Bencsik erre közbevágott, hogy ráadásul a külföldieknek is vonzó az ország, hiszen neki egy skót és egy ausztrál szomszédja is van a Damjanich utcában. Szalai érkezett is az újabb adattal: megtudhattuk, hogy a külföldiek esetében is pozitív a bevándorlási mérleg.

Ekkor visszakérte a szót Ferencz, hogy elmondja, a kormány nemcsak munka-, hanem tudásalapú társadalmat is épít. A cél, hogy Magyarország vonzó legyen a külföldi szakembereknek is, ehhez pedig a magas hozzáadott értéket termelő iparágakat kell fejleszteni. Példaként hozta szakterületét, az űripart, melynek felfuttatásával két hozzánk hasonló nagyságú ország, Csehország és Izrael is komoly eredményeket ért már el.

Két gyereket egy panellakásért

A munkaerőpiaci elemzés után Bencsik megkérdezte a két vendéget, hogy mit gondolnak az ellenzék állításáról, miszerint a Fidesz a családtámogatási rendszer lerombolására készül. Ferencz elmondta, hogy a terület felülvizsgálata szükséges volt, mert a támogatások jelentős része már nem a családoknál kötött ki. Hiába volt érdemi segítség a 10 milliós CSOK 2015-ben, az ingatlanárak azóta kilőttek az egekbe, az építőipar pedig felszívta a támogatásokat.

Szalai egyből érkezett is a történelmi párhuzammal: a szocpol bevezetésével az 1970-es években. Akkor a támogatás két gyerek vállalása esetén panellakáshoz juttathatta a szülőket, ez pedig meg is látszott a termékenységi ráta növekedésében. Ezzel párhuzamosan azonban az ingatlanárak is elkezdtek emelkedni, így a Kádár-rendszernek új családtámogatási eszközöket kellett kitalálnia. Emiatt vezették be például a GYED-et az 1980-as években.

A szociálpolitikai kitekintő után Ferencz elmondta, a kormány célja, hogy minél hamarabbi szülésre ösztönözzék a nőket. Szerinte ez nemcsak egészségügyi okokból fontos, hanem a népességpolitika számára is kulcsfontosságú. Ugyanis minél később születik meg az első gyerek, annál kevesebb az esélye, hogy a szülők végül az összes tervezett gyereket bevállalják.

Szalai ezután egy villámgyors logikai csavarral áttért a média népességpolitikához kötődő felelősségére. Szerinte ugyanis a termékenységi ráta nem a konkrét intézkedésekre, hanem a hírekre reagál. Ezért minden álhír ellen küzdeni kell, és nem szabad engedni, hogy a magyar családok anyagi biztonságát veszélyeztető hamis információk jelenjenek meg a sajtóban.

Szalai szerencsére pozitív példát is hozott: statisztikával bizonyította, hogy jelentősen megnőtt a születések száma 9 hónappal azután, hogy Orbán 2019-es évértékelő beszédében bejelentette a babaváró hitel bevezetését. Ez amúgy, bár jól néz ki, már csak a biológiai folyamatok jellegéből fakadóan is csak koincidencia, nem korreláció.

Vécé csak az udvarban

Miután megtudtuk, hogy nemcsak világbajnoki győzelmek, hanem évértékelő beszédek is kiválthatják a nemzeti baby boomot, következhettek a közönség kérdései. Az egyik jelentkező arra volt kíváncsi, hogy a frissen elfogadott státusztörvény hogyan fogja segíteni a digitális átállást az oktatásban, illetve elérni, hogy a magyar fiatalok jogászok és közgazdászok helyett inkább mérnökök és informatikusok legyenek.

Ferencz erre elmondta, hogy a természettudományos területek a nyugati világ országaiban mindenhol népszerűtlenebbek, mint a humán területek, majd elkezdte sorolni az új törvény erényeit. Szerinte olyanok kritizálták a jogszabályt, akik el sem olvasták a szövegét, viszont örül neki, hogy a megszavazásával végre lecsillapodhatnak az indulatok. Végül - kormánypárti politikusként kissé cinikus módon - sajnálatát fejezte ki, hogy nincsen ezekben a kérdésekben párbeszéd, pedig az vinné előre a közéletet.

Miután látszott, hogy a jelenlévő nyugdíjasok abszolút elégedettek a kormány családtámogatási politikájával, rákérdeztem Ferencznél, hogy mit üzennek azoknak a fiataloknak, akik családi támogatás hiányában szeretnének lakást venni, majd családot alapítani Budapesten.

A kérdés Bencsiket zaklatta fel a legjobban, aki egyből közbe is vágott, így megtudhattuk, hogy annak idején egy 18 négyzetméteres szükséglakásban kezdte a budapesti életét. Ráadásul vécéje is csak az udvarban volt, mégsem panaszkodott. Mellesleg meg egyetlen államtól sem várhatják el a fiatalok, hogy gondoskodjon az önálló lakásukról.

Ferencz már megértőbbnek mutatkozott a probléma iránt, jogosnak tartotta a kérdést. A saját gyerekei példáján keresztül is látja, hogy ezek létező nehézségek, melyekkel a Fidesz is tisztában van. Azt ígérte, őszre új alternatív eszközöket dolgoz ki a kormány.

Ferencz egyébként a rendezvény után odajött hozzám - ezzel is bizonyítva, hogy még csak nemrég óta parlamenti képviselő -, és azt kérte, várjam ki a három hónapot a családtámogatási eszközök bejelentéséig, és csak utána alkossak a családpolitikájukról véleményt. Végül ebben maradtunk.