Ugrálóvár, pattogatott kukorica, színes lufik. Filmes élményeim alapján valahogy így képzeltem el az amerikai kerti partik világát, és pontosan ez is várt rám, miután megérkeztem az amerikai nagykövet zugligeti rezidenciájára. David Pressman családi Pride-pikniket szervezett vasárnap délutánra, és - bár még sosem voltam az Egyesült Államokban - a végeredmény pont olyan lett, mint egy elegáns külvárosi lakóövezetben tartott amerikai kerti parti.

Pressman úttörő rendezvényt álmodott meg, ugyanis családi Pride-piknik még egyszer sem volt Magyarországon. A családi jelzőt ráadásul láthatóan komolyan gondolták Pressmanék, ezt egyértelműen bizonyította a rengeteg kertben játszó gyerek. A vendégkör egyébként elég vegyes volt, országgyűlési képviselővel és az egykori Fulbright-ösztöndíjassal egyaránt lehetett találkozni.

A legnépesebb a Cseh Katalin által vezetett Momentumos kontingens volt, de Arató Gergelyt, Tordai Bencét és Szabó Tímeát is ki lehetett szúrni a tömegben. Kormánypárti kollégáik közül azonban senkivel sem találkoztam, így valószínűleg hiába hívta meg őket is a nagykövet, ahogyan a szombati Budapest Pride-ot, úgy ezt az eseményt is kihagyták.

Ott volt viszont a vendégek között Steiner Kristóf, és a tömegből extravagáns outfitjével kitűnő Lakatos Márk is. Rajtuk kívül Pottyondy Edina is jelen volt, de a frissen megbírságolt Líra-csoport kreatív igazgatója, Nyáry Krisztián is a vendégek között volt.

Pressman a Pride-hónapot júniusban egy nagyívű beszéddel nyitotta meg, és ezúttal is volt pár erős gondolata a jelenlévőkhöz. Rögtön azzal kezdte, hogy felidézte első Magyarországhoz kötődő emlékeit, melyek a ferihegyi repülőtéren látott „családbarát ország” feliratok voltak. Ahogy mondta, ugyanebben a szellemben köszönti ő is a mai résztvevőket, partnerével és két gyermekével.

Elmondta, hogy a celofánba burkolt könyvek és átfestett szivárványos padok korában különösen fontosnak tartotta, hogy az Egyesült Államok képviseletében családi pikniket rendezzen. Ami mellesleg nemcsak a második legnagyobb LMBTQ-esemény az országban a Budapest Pride után, hanem egyben a legnagyobb LMBTQ családi esemény is Magyarország történetében.

Pressman ezután a mindennapi hősökre tért ki. Szerinte nem minden hős olyan, mint Kossuth Lajos vagy Petőfi Sándor. A hősök ugyanis ismeretlen, átlagos emberek is lehetnek. Szerinte a szerzők és illusztrátorok, akik megtanítják nekünk, hogy a meseország mindenkié, ugyanilyen hősök. De ismeretlen hősök azok a magyar szülők is, akik a politikai támadások ellenére is megvédik a családjaikat.

Pressman emlékeztetett arra is, hogy a könyveket és a bennük rejlő történeteket nem kontrollálhatják a politikusok. Bármennyire is próbálkoznak egyesek könyvkiadók megvásárlásával és könyvek celofánba csomagolásával. Ahogy hiába égették Széchenyi István arisztokráciát elítélő könyvét 1831-ben, ugyanúgy hiába támadják ma Papp Dóra vagy Alice Oseman könyveit.

Elmondta azt is, hogy senki sincs egyedül. Szerinte ezt bizonyítja többek között az a - több mint 40 nagykövetség és kulturális intézet által aláírt - közös nyilatkozatot is, mely az LMBTQ-emberek jogaiért állt ki.

Végül pedig megszólította a kormánymédia jelenlévő képviselőit is. Mivel előfordulhat, hogy a legtöbbjük most volt életében először LMBTQ-eseményen, így őket külön is üdvözölte Pressman.

A nagykövet beszéde után a rendezvény végleg átalakult piknikké, így a gyerekek mehettek vissza az ugrálóvárhoz, a felnőttek pedig a bárpultokhoz, ahol többek között eredeti Budweisert is lehetett kérni. Slusszpoénként pedig a Carson Coma is megérkezett, így élőzenére bulizva/bólogatva gyönyörködhetett minden jelenlévő a budai erdők mögött lassan lenyugvó nap fényében.