Bár még mindig inkább a koncertek miatt érkeztek, de láthatóan többen voltak az idei esztergomi MCC Fesztiválon, mint tavaly ilyenkor, amikor a közéleti fesztiválon két napon keresztül ment az egyetértés. Most a város főterén felállított Mol Nagyszínpad előadásait ültük végig tűző napon és szakadó esőben, hogy utánajárjunküljünk, mennyire sikerült a kormányzat által felpumpált MCC-nek a kritikus hangok becserkészésével közéleti vitákat sütnie.

A vitákat érdemes megkülönböztetni az olyan személyes promóeseményektől, mint a szegény ember Milo Yiannopoulosának, Michael Knowlesnak a beszéde a liberálisok által fenyegetett elválaszthatatlan testről és lélekről. Róla és üres lapokból álló, az adófizetői forintokból működő Alapjogokért Központ által magyarra fordított, Miért is szavazzunk a Libernyákokra? című könyvéről Rényi Pál Dániel írt.

De ott volt Sebastian Kurz egykori osztrák kancellár is, akit Szalai Zoltán, az MCC Főigazgatója, a Mandiner főszerkesztője aktuálpolitikai témákban kérdezett. Szalai igyekezett a kormány narratíváját erősítő állításokat kihúzni a korrupciógyanúba belebukott exkancellárból, de az valahogy egyszer sem volt hajlandó konkrét állításokat megfogalmazni.

Azt ugyanakkor elmondta, hogy szeretett Szijjártó Péterrel dolgozni, és sokat tanult Orbán Viktortól és Angela Merkeltől is. Nehéznek tartotta a 2015 körüli időszakot, amikor szinte egyedül kellett figyelmeztetnie az Uniót a bevándorlás okozta problémákra, de szerinte mostanra sokat változott a légkör, és többen belátják, milyen veszélyekkel járhat a tömeges migráció. Hogy hanyatlik-e szerinte az EU, azt nem tudtuk meg, cserébe elmondta, hogy gazdasági sikerre van szüksége Európának, és továbbra is vonzónak kell maradnia.

Csak hull, csak hull reám

A pénteki nap zárásaként Szalay-Bobrovniczky Kristóf érkezett a színpadra Somkuti Bálint társaságában, és épp félúton járt izgalmas, valamint a napernyők által erősen kitakart prezentációjában, amikor hirtelen leszakadt az ég.

„Senkitől nem fogom dezertálásnak venni, hogy ha pánikszerűen elmenekül a térről, én utolsó emberként állva itt fogom sorolni a gyárakat” - mondta a Honvédelmi miniszter

A szűkített előadásban a honvédelmi miniszter a NATO-célokat és a haderőfejlesztési terveit ismertette vázlatosan, hasonlóan tusványosi beszélgetéséhez. Arról is beszélt, hogy a NATO-ban tett vállalásokat nem mindenki teljesítette, de a magyar haderőfejlesztés már akkor elkezdődött, amikor Európa-szerte még a liberális békegalambok... és itt elakadt, mert nem tudta pontosan, csipognak-e, vagy milyen hangot adnak ki a galambok, meg talán a kép is kicsit zavarosnak hatott. Végül a „galambhangot adtak” mellett tette le a voksát.

Másnap Szijjártó Péterrel hallgathattunk meg egy alákérdezős beszélgetést, ahol a külügyminiszter kikérte magának, hogy ő oroszpárti volna, csak mert a békéről beszél. Azt is bedobta, hogy ha a kárpátaljai magyar nemzeti kisebbség jogait továbbra is csorbítja az ukrán állam, akkor nem biztos, hogy ezt szó nélkül hagyja, amikor az EU-s csatlakozás következő fázisba léptetéséről lesz szó.

No és a parázs viták?

A pénteki nyitóbeszélgetésen Szalai Lánczi Tamással, Csuhaj Ildikóval és Németh Péterrel közösen vitatkozott az újságírásról - erről itt írtunk bővebben. A vitán elhangzott az is, hogy Németh nagyon örül a vitának, ahogy Lánczi is, Szalai pedig azt mondta, ők azon dolgoznak, hogy minél több álláspontot ütköztethessenek az MCC-nél.

Ekkor el is értek a leglényegibb pontra, miszerint állításuk szerint a jobboldali orgánumok és platformok gyakran hívnak meg kritikus hangokat, csak azok nem fogadják el a meghívást, az ellenzéki szereplők ugyanezzel a jelenséggel szembesülnek a kormányzati és konzervatív oldalról. Azt persze minden ellenzéki elmondja, hogy őt nem szokás hívni a médiába, míg a kormányzati oldal részéről ilyen kijelentéseket nem nagyon hallani.

Mindenesetre sikerült néhány kritikusabb hangot összevadászni, melyek között akadtak ellenzéki képviselők, mégsem ők tűntek a legkritikusabbnak: Schiffer András szerint Orbán nem árul mást, mint Klaus Schwab, és még Bod Péter Ákosnak is sikerült mosolyt csalnia az MCC-s szettben ülők arcára.

Akkugyárak vs. vizesvébé

Hatalmas tömeg gyűlt össze délelőtt a színpad előtt, ugyanis a kétméretes képernyőn a magyar-görög vízilabda-döntőt adták. A deles kezdéshez közeledve a rendezők arcára felkúszott az aggodalom, majd a büntetődobások előtt látni lehetett a káoszt meg a megbánást, hogy elkezdték a vetítést.

Mielőtt azonban nekiállhatták volna felkonferálni a vitázó feleket, a révült szurkolók fütyülésbe kezdtek, hogy ők bizony néznék tovább a meccset. A szervezők fejet hajtottak, és a közönség hatalmas hévvel szurkolhatta győzelembe csapatát. A kötelező ria ria hungáriázások után pedig felkacsáztak a színpadra a fellépők:

• Kanász-Nagy Máté (LMP),
• Schiffer András (ex-LMP),
• Litkei Máté, az MCC klímapolitikai intézetének vezetője
• és Kaderják Péter, a BME Zéró Karbon Központjának vezetője, valamint a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetője vitatkoztak,
• a Klímapolitika Intézettől érkező Kitta Gergely moderálása mellett.

Schiffer azzal indított, hogy a rendszerváltó elit már a kezdetekben rossz alapokra helyezte a magyar gazdaságot, amit a „magát nemzetinek hazudó kabinet” tovább folytatott, és a német autóiparra, a multinacionális tőkére építette gazdaságának jelentős részét. Azzal, hogy ennyi akkumulátorgyárat hoznak ide, az EU autóipari átállásának veszélyeit igyekeznek kiküszöbölni. Ezzel a politikától visszavonult ügyvéd szerint Magyarország bezárja magát egy közepes fejlettségű csapdába, és kiszolgáltatottá válik az ipari láncoktól, most már két irányból.

Litkei elismerte, hogy nagyban támaszkodik az autóiparra a magyar gazdaság. A kérdés az, hogy hogyan oldják meg az átállást. Rövidesen rátért a baloldal hibáira, jelesül, hogy nem jó, ha aláássák a bizalmat az intézményekben. Kanász-Nagy szerint az LMP sikeresen tematizálta az akkugyárak húsba vágó ügyét, valamint számonkérte, hogy a kormány folyton technokrata szintre rángatja le a számára kényes kérdéseket. Szerinte amikor a tudományra hivatkoznak, az ökológiát és a humánökológiát mindig kihagyják.

Kaderják szerint azoknál a településeknél, ahol ezek a gyárak megépülnek, a lakosok sokszor nem érzik méltányosnak a helyzetet. Szerinte a beruházás okozta környezeti költségeket csökkenteni kéne, és jobban ellenőrizni. A befolyó hasznot - mint az iparűzési adó, a megnövekedett forgalom - növelni kellene, mondta.

Ekkor Schiffer András előcsapta verbális ostorát, és odasuhintott egyet a színpadon ülőknek: „Kicsit sok helyen tetszenek akkumulátorgyárakat építeni. Itt nem pusztán Debrecenről meg Nyíregyházáról van szó. Szó van Komáromról, Ácsról, Bátonyterenyéről, satöbbi. Sok kicsi sokra megy. (...) A nemzeti önrendelkezés védelme a hely védelmével kezdődik. (...) Aki nem képes a saját szülőföldjén szűken vett, átlátható környezetét megvédeni, az a saját hazáját sem tudja megvédeni” - mondta Schiffer, aki szerint a gyárak az élelmiszeripart, a turizmust veszélyeztethetik. Az egykori LMP-s politikus szavait többször is taps kísérte.

Schiffer nem csodálja, hogy az emberek mindenfélét beszélnek a gyárakról, mikor a környezeti hatástanulmányokat a kormány vagy megspórolja, vagy titkosítja, vagy nem hajlandó egyértelműen közzétenni, a számonkérhetőség csatornáit szűkíti és a tájékoztatást is minimalizálja. Azt is elmondta, hogy Magyarország vízrajza és adottságai egészen mások, mint azoké az országoké, amelyekre a kormány hivatkozik. Azt is megtudtuk tőle, hogy Orbán nem árul mást, mint Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum elnöke, valamint hogy az európai zöldpártok militáns pártokká alakultak.

Van, aki beismeri, van, aki nem

A György Lászlóval, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium kormánybiztosával vitázó Bod Péter Ákos szerint nincs válság a magyar gazdaságban. Másfajta válságot viszont tud említeni: külső megrázkódtatások értek minket technológiában, geopolitikában, klímában, demográfiában. Példának hozta, hogy nagyjából kilencvenezer embert vettek fel egyetemre, míg 2022-ben összesen százharmincötezer ember halt meg, és nyolcvannyolcezer baba született. Ennyi „babából nem tud lenni 18 év múlva kilencvenezer érettségiző”.

„Rövid távon válságban, recesszióban vagyunk” - kezdte György, aki szerint a magyar gazdaság az elmúlt 40 évben soha nem állt olyan jól, mint most. Ez pedig természetesen a kormány „kőkemény munkájának” eredménye, miszerint nálunk növekedett a leggyorsabban Európában a minimálbér, a foglalkoztatottságunk is jól néz ki, még a szegénység is csökkent, valamint az államadósság sem néz ki szerinte olyan rosszul, mint 2010 előtt.

Bod szerint azért van recesszió, mert az előző időszak - melyhez viszonyítva a mostani kibocsátás alacsonyabb - 2022 volt, amikor megjelent az 25 év alattiak SZJA-mentessége, a minimálbéremelés, a fegyverpénz, ami megtolta a mutatókat. Szerinte a forint sérülékeny, amit az árfolyam ingadozásából látni, amit ő napjában minimum négyszer szokott megnézni. Az inflációval kapcsolatban azt mondta, hogy „Magyarország rozoga pénzügyi szempontból”,míg a románoknál, a bolgároknál és a horvátoknál is sokkal alacsonyabb az infláció.

Az akkumulátorgyárakkal kapcsolatban Bod egy 1981-es cikkét hozta fel: „az a közepes fejlettség, amelyben összeszerelnek, sok energiát fogyaszt, ez a közepes minőség nem jó pálya (...). Azért hozom ide, mert látható volt, hogy bizonyos pályák veszélyesek, és most úgy látom, hogy a világ fordul, de mi nem biztos, hogy jó irányba fordulunk” - mondta Bod, aki sokat aggódik a víz és gáz miatt.

György nem nagyon reagált, cserébe a kormány érdemeit sorolta hosszasan, és a 2010 előtti multik általi fosztogatásról beszélt, melyet szerinte sikerült megfékezni. Szerinte „Magyarország ismerte fel először a profit húzta, kapzsi inflációt, és erre adott válaszokat 2022-ben megtámasztva a családokat”. Szerinte a piaci szereplők (pl.: az élelmiszeripar) a koronavírus válság, majd az orosz-ukrán háború miatti piaci torzulásokat kihasználták, de a kormány meg tudta őket adóztatni az extraprofitadókkal. Ebből tudták fenntartani a kkv és rezsitámogató rendszereket.

Bod szerint azért is növekedett meg a vállalatok profitja, mert a lassulást hozó világjárvány utáni osztogatásnak valahol ki kellett csapódnia. Miután a kormánybiztos azt mondta, bízik a saját munkájában, Bod megjegyezte, hogy „nagyon kevés politikust hallottam, aki kiállt, és azt mondta, hogy baromi rossz munkát végeztem. By the way, szokott az ember tévedni? Önök tévednek? Mindenki tévedhet, csak van, aki bevallja, van aki meg... na mindegy.”

A Fideszes államtitkár és az emeszpés társelnök

Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke a Nagyszínpad utolsó vitáján Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárral csapott össze. Míg a társelnök a 2010 utáni korszakot szapulta, az államtitkár ugyanezen korszak eredményeit méltatta.

Kunhalmi szerint a kormány túlzottan központosította és egységesítette az oktatást, ahogy tette azt a magyar közigazgatással és intézményekkel is. Ennek oka, hogy Orbán Viktor nem tűri az autonómiát. Maruzsa szerint nincs szó uniformizálásról. Az MSZP-s társelnök szerint bár 2010 előtt valóban voltak rossz állapotú iskolák, nem kellett volna minden iskolát kivenni az önkormányzati hatáskörből. Elég lett volna csak a rosszul teljesítő iskolákat megsegíteni, mert szerinte így egy túlságosan merev struktúra jött létre.

Maruzsa szerint a tankerületi rendszer fenntartható, és a három rezsikompenzációval nagyjából adósságmentesen tudnak működni. Mikor Kunhalmi számonkérte, hogy miért költünk olyan keveset az oktatásra GDP-arányosan, az államtitkár azt mondta, az EU-s átlag környékén vagyunk, ráadásul az utóbbi évtizedben konjunktúra volt, ezért egyre többet tudtak belerakni.

Kunhalmi a státusztörvénnyel és tanártüntetésekkel kapcsolatosan hosszasan sorolta kifogásait, mint a szaktanárhiányt és az elöregedést. Ő attól fél, hogy a nyugdíjasok most már nem akarnak majd visszajönni tanítani, amire Maruzsa azt mondta, hogy majd meglátjuk.

Az MSZP-s politikus szerint a nemzeti hatáskörbe tartozó oktatást nemzeti költségvetésből kellene megoldania, és nem hiszi, hogy a rendeletekkel kormányzó Fidesz ne tudná megoldani, hogy ne az EU-s pénzekből kelljen finanszírozni a pedagógus-béremelést. A bódult nézők ezen mondatok hallatán tapsra emelték tenyereiket.

Az egyik általam kérdezett MCC-s diák azt mondta, 2023-ban örülhetünk, hogy legalább ilyen viták vannak.