Pénteken tette közzé a KSH az úgynevezett második becslését az idei második negyedéves GDP-adatról. A főbb számok megegyeznek az augusztus 16-án közöltekkel: éves alapon a kiigazított adatok szerint 2,3 százalékkal, a nyers adatok szerint 2,4 százalékkal esett vissza a magyar gazdaság, míg az előző negyedévhez képest 1,7 százalékos volt a zsugorodás, így már negyedik negyedéve van recesszióban a magyar gazdaság.

Az úgynevezett második becslés így inkább azért érdekes, mert részleteket közöl arról, hogy milyen tényezők állnak a kormányzati gazdaságpolitikai szereplőket is váratlanul érő, elhúzódó visszaesés mögött: mely ágazatok és milyen felhasználási típusok súlyosbították és melyek enyhítették a recessziót. Egy táblázattal és néhány látványos ábrával mutatjuk be, hol vannak súlyos bajok, az első az egyik gazdasági felhasználásfajta elmúlt másfél éves alakulását mutatja meg.

Az nem példa nélküli, hogy az úgynevezett bruttó felhalmozás negatív tartományban legyen: ez történt például a koronavírus-járvány idején is, amikor a mostanihoz hasonlóan négy negyedéven át maradt el az előző év azonos időszakától, de ez történt 2015-16-ban is, akkor két teljes éven, azaz nyolc negyedéven át láttunk ilyet. Csakhogy azok a visszaesések korántsem voltak olyan mértékűek, mint a mostani második negyedéves –21,3 százalék: a covid idején 12,9 százalék volt a legrosszabb visszaesés, a 2025-16-os időszakban egy –10,3 százalékos negyedévet leszámítva a 3 százalékot sem érték el.

Hasonlóan nagy, illetve nagyobb visszaesést utoljára a 2009-es világválság idején láttunk, akkor ráadásul tartósan. 2009 első negyedévében 26,5 százalékkal, a másodikban 35,5 százalékkal zuhantak a felhalmozások, míg a harmadikban 20,8 százalékkal. Akkor egy hat negyedéves időszakban volt negatív a mutató. A KSH által 1996 óta közölt adatokban több ilyen, 20 százalékot meghaladó visszaesésre nincs példa.

A helyzetet súlyosbítja, hogy nemcsak a felhalmozás, hanem az úgynevezett végső fogyasztás is mínuszban van, igaz, az idei második negyedévben kisebb volt a visszaesés (1 százalék), mint az elsőben (2,8 százalék). Elsősorban a lakossági fogyasztás zuhan, az első negyedévben 3,9 százalékkal, a másodikban 3,2 százalékkal esett vissza. A háztartások tényleges fogyasztása az elmúlt negyedévben folyó áron 11 194 milliárd forint volt, ami alig haladta meg a múlt év végit (11 132 milliárd forint), miközben az infláció ebben az időszakban végig 20 százalék fölött volt.

Ha a nemzetgazdasági ágazatokat nézzük, azt látjuk, hogy tizenegyben hozott visszaesést, és csak ötben erősödést az elmúlt negyedév.

A statisztikai hivatal a jelentése címében is kiemeli az agrárcsodát: a mezőgazdasági termelés úgynevezett volumenindexe 67,9 százalékkal haladta meg az előző évit. Nos, igen, csakhogy ez az előző év történetesen 35,1 százalékos visszaesést hozott. Így az agrárium a két évvel ezelőtti teljesítményéhez képest már csak 8,9 százalékos javulást tud felmutatni – ami persze még mindig szép.

Kár, hogy a mezőgazdaság csekély nemzetgazdasági súlya mégsem volt elég a gazdasági bajok elfedéséhez. Az iparban 5,7 százalékos volt az éves visszaesés (az első negyedévben még csak 3,2 százalékos), az építőiparban 6 százalékos (de ott legalább már kilábalás látszik az év eleji 8,6 százalékhoz képest), de az igazán nagy pofont a kereskedelem kapta.

Az elszállt árak, a kilencedik hónapja, most már térdre rogyasztva is Európa-bajnok magyar infláció főként ezt az ágazatot intézte el. A tizenhatból ez az egyetlen, amelyben 10 százalék fölötti volt a második negyedéves visszaesés, és a három ágazat egyike, amely már a tavalyi utolsó negyedévben is rosszabbul teljesített, mint egy évvel korábban. (A kereskedelem gyengélkedése szorosan összefügg a fogyasztások korábban már említett visszaesésével).

Az, hogy ilyen mértékben esett vissza a bolti (webshopos stb.) vásárlások volumene, az elsődleges oka annak, amiről nemrég már írtunk: a költségvetésből hiányzik 620 milliárd forintnyi áfa az időarányosan tervezetthez képest, és idén az első hét hónapból háromban is elmaradtak az áfabevételek a tavalyitól. Nem csoda, hogy már a Költségvetési Tanács elnöke is arról beszélt a kormánykritikusnak aligha mondható Világgazdaságnak: fokozatosan nő az esélye annak, hogy hozzá kell nyúlni az idei költségvetéshez, pláne, ha a harmadik negyedévben sem indul be a gazdasági növekedés.