Dedikálásra váró hosszú sorok Jón Kalman Stefánsson budapesti látogatásakor, azonnal irodalmi hivatkozási ponttá váló Knausgård-életmű, északi szerzőkre specializálódott kiadó: az elmúlt évekből bőven lehet példákat találni arra, hogyan vált itthon is rendkívül népszerűvé a skandináv irodalom.
Mi lehet ennek a sikernek a titka, és egyáltalán, lehet-e egységesen beszélni olyanról, hogy skandináv irodalom? Ha igen, mi köti össze ezeket a műveket? És van-e olyan regény, ami bár már megjelent magyarul, mégsem kapta meg azt a figyelmet, amit megérdemelt volna? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Nem rossz könyvek podcast második részében, melyben csatlakozott hozzánk Patat Bence műfordító is, aki az elmúlt években rengeteget tett azért, hogy ezek a szerzők eljuthassanak a magyar olvasókhoz.
Tartalom:
A műsor meghallgatható a 444 Spotify- és Apple Podcast-csatornáján is, a korábbi részt itt lehet fellelni.
A következő rész két hét múlva érkezik, addig is, további könyves tartalmakért ajánljuk az indulófélben lévő, de terveink szerint hamarosan felpörgő facebookos csoportunkat, valamint Anna Instagramját és Bence Nemrosszkönyvek Instagramját, ahonnan a podcast nevét is kölcsönöztük.
A címlapképen Jón Kalman Stefánsson. Fotó: Alberto Cristofari/Contasto via Reuters
Tudatmódosult vadkemping egymillió dolláros lakóautóban. Szivárványpiknik Vancouverben. Felfújható világ az Adrián. Fentanilosok a herbálosok ellen. Ruszin-Szendi biztonsági öv nélkül. Beoltották a magyart kiskereskedelem ellen?
Tudatmódosult vadkemping egymillió dolláros lakóautóban. Szivárványpikinik Vancouverben. Felfújható világ az Adrián. Fentanilosok a herbálosok ellen. Ruszin-Szendi biztonsági öv nélkül. Beoltották a magyart kiskereskedelem ellen?
Miért érezzük otthonosnak az egyik konyhát, miközben egy másikban feszengünk? Gasztropodcastunk legújabb adásában a konyhára környezetpszichológiai szemszögből nézünk rá. Arról beszélgetünk, hogyan befolyásolja a tér a viselkedésünket, társas kapcsolatainkat, privát szféránkat és mitől lehet a konyhánk egy “jó” tér.
Kína technokratikus tudásban messze ellépett a Nyugattól, már a német autóipar is feladta. De meddig folytatható komoly konfliktus nélkül ez az agresszív terjeszkedés? Megtanul-e Kína végre olyan üzletet kötni, amiben nem csak ő jár jól?
Európa és Németország egyelőre tehetetlenül szemléli, hogy Kína teljesen kiszorítja a legfontosabb iparágakból. Már a német autóipar is feladta. De meddig folytatható komoly konfliktus nélkül ez az agresszív terjeszkedés? Megtanul-e Kína végre olyan üzletet kötni, amiben nem csak ő jár jól?