Orbán Viktor: Van egy fontos tanulság, megéri radikálisnak lenni
A szuverenitásvédelmi törvénycsomag benyújtása előtt egy nappal Orbán Viktor beszédet mondott a Várkert Bazárban, a Századvég „szuverenitás konferenciáján”, ahova a független sajtót nem hívták meg.
Orbán legfontosabb megállapítása az volt, hogy „ma Magyarország az európai emberek hangja”, hogy „mi vagyunk az egyetlen ország és kormány, ami úgy beszél, ahogy az emberek gondolkodnak”, illetve hogy Magyarországnak „a valóságos súlyát meghaladó befolyása van a nemzetközi politikában”.
A magyar miniszterelnök arról is beszélt, hogy szerinte „a klasszikus demokratikus felfogáshoz a mi politikai rendszerünk közelebb áll”. Legalábbis erre a következtetésre jutott abból a gondolatmenetből, ami szerint „a nyugati közgondolkodás nem képes kilépni a liberális keretekből”, ezt pedig problémásnak látja. Orbán erre példaként hozta fel a „nyugat-európai sajtót”:
„Ha önök kinyitják a nyugati-európai újságokat, legyen bal- vagy jobboldali, és a fontos kérdésekben elolvassák, amiket írnak, akkor fordítva is közölhették volna azokat a cikkeket, mert mind a jobb- és a baloldal lényegében ugyanazt írja a legfontosabb kérdésekről. A lényeget tekintve nincs köztük különbség, a paletta egyszínű. Következésképp a szerzők is egy brancsba tartoznak, akárhogy is próbálják ezt tagadni.” Hogy miért probléma Orbánnak, hogy a „nyugat-európai” sajtóban a fontosabb kérdésekről ugyanazt írják az újságok, és nem egymással ellentétes dolgokat, egy magyar példával támogatta meg:
„Ha ugyanezt megtesszük Magyarországon, más helyzetet fogunk látni. A politikai paletta többszínű, plurális, ezért a magyar politikai világ élete, mindennapi élete sokkal izgalmasabb, pezsgőbb és színesebb, mint a nyugati barátainké. Innen nézve a magyar politikai rendszer jóval demokratikusabb, mint a nyugati, itt még lényegi viták vannak.” Arról is beszélt, hogy „vannak sötét erők, amik folyamatosan ostromolni fogják a szuverenitás védvonalait”, illetve hogy szerinte Magyarország „addig nem lesz szuverén, amíg a liberális hegemónia uralja a közgondolkodást”. „Akik liberális hegemóniát akarnak, azok valójában kommunisták.”
Orbán szerint „az, hogy Magyarország szuverén maradjon, az csak nekünk, magyaroknak az érdekünk”, még „a bennünket körülvevő világ magyarországi embereinek sem érdekük”, és ők is úgy gondolják szerinte, hogy „jobb, ha elveszítjük szuverenitásunkat”.
Orbán Viktor itt rengetegszer hangsúlyozta, hogy azt akarják, hogy Magyarországon „pluralizmus legyen”, de ennél jóval többször használta a „radikális” szót, amikor a Századvég megalakulásának történetéről beszélt.
„A mi nemzedékünk úgy gondolta, nem akarjuk folytatni, amit a szüleink, ezért nem színleltünk. (...) Időnként, különösen estefele már azt is kimondtuk, hogy utáljuk a kommunistákat, a kérdés csak az volt, hogy ez az életérzésünk talál-e valami kifejező formát az éjszakai beszélgetéseken és a lányok elismerésének begyűjtésén túl” – kezdte Orbán, aki aztán elmondta, hogy: „két dolog volt, ami megkülönböztetett bennünket a többi ellenzéki mozgolódástól, hogy mi voltunk a legradikálasabbak”. Utóbbi szerinte „olyan erény, amit a Századvégnek sikerült átmentenie”.
Ezután arról beszélt, hogy „van egy fontos tanulság: megéri radikálisnak lenni”, még „akkor is, ha nem éred el a radikális célokat, mert akkor legalább van miből engedni”.
Majd felsorolta a Századvég alapítóinak a nevét, hogy „rámutasson egy különbsége a mostani politikusi vezető nemzedék és a régi között”.
„Mi benne maradtunk a politikában. Manapság divat az, hogy politikusok pendliznek a politika meg az üzlet között. Ez nyugaton is divat, a magyar szocik meg mást se csinálnak. Ezzel szemben mi, akik a szerkesztőbizottságban benne voltunk, mi a régivágásúak közé tartozunk, akik úgy döntöttünk, hogy ha már egyszer belevágtunk a politikába, ami nem más, mint a köz szolgálata, az egy életpálya, egy hivatás, és akkor maradunk is, nix ugribugri, hogy egyszer milliárdosok vagyunk, egyszer üzletemberek, aztán meg politikusok vagyunk, aztán már magunk se tudjuk pontosan, hogy mik vagyunk, csak az a fontos, hogy hatalmon maradhassunk. Ezt nem szerettük, ezt a megközelítést, nem szeretjük ebben a mostani európai kultúrában sem. Mi Jacques Chiracot szeretjük, meg Helmut Kohlt szeretjük, akik a régi iskolának megfelelően vállalták a köz szolgálatát, és a fizetéstől függetlenül ezen a pályán maradtak, ha vereséget szenvedtek, ha nyertek.”
„Minden szertartásban fontos, hogy az ördög neve is elhangozzék” – vezette fel aztán a Soros Györgyről szóló szekciót Orbán, aki azzal folytatta:
„Egy időben egy malomban őröltünk vele, aminek az volt az oka, hogy Soros György sem akarta, hogy a kommunisták uralják Magyarországot, és ebben szándékegyezés volt. Ezért ő mindig is segítette az antikommunista kezdeményezéseket Magyarországon már a nyolcvanas években is. Azt, hogy a kommunisták és a szovjetek helyett ő akarja uralni Közép-Európát, az még nem volt világos ebben az időszakban. Ma már előrébb vagyunk, ma már nem titkolja a terveit, ismerjük a Soros-tervet is, bedöntötte az angol fontot, migránsokkal árasztja el Európát, nyíltan vallja, hogy meg kell szüntetni a nemzeti határokat, vagyis meg kell fosztani az európai országokat a szuverenitásuktól.”
Orbán ezután elmondta, hogy a Századvég végső soron azért jött létre, mert „kellett egy intellektuális műhely, egy polgári kutatóközpont, ami minket támogat”.
„Az egész dologba azért kezdtünk bele, mert hazugságban nem lehet élni. Ha nem mondhatod el, amit látsz, amit érzel, abba bele fogsz betegedni, és bele is pusztulsz.” Beszédét azzal zárta, hogy „ideje, hogy nyugaton is megtanulják, hogy nem lehet hazugságban élni”, majd elmondta, hogy „a múlt század, az a nemzeti szuverenitás elvesztéséről szólt, a mostani évtized pedig a szuverenitás megtartásáról szól, és ebben a Századvégnek nagy feladata lesz, főleg a fiataloknak”. „Mi megszereztük a szuverenitást, rajtuk a sor, hogy meg is tartsák azt.”