Amellett, hogy 2024 júniusában 27 európai államban dönt majd a lakosság az Európai Parlament 720 képviselőjéről, 2024-ben tíz parlamenti, több elnök- és helyhatósági választást is tartanak a kontinensen.

Szakértői várakozások szerint ezek közül négy választás (a brit, az osztrák, a portugál, és a román) is jelentős politikai irányváltást eredményezhet. A kilátások nem túl derűsek: politikai széttagoltság csökkenése szinte esélytelen, és egyre általánosabbá válik valószínűleg az a trend – most Magyarországtól egy pillanatra tekintsünk el - , hogy a kormányok nehezebben tudnak stabil többséget szerezni, a koalíciós kormányoknak pedig várhatóan egyre több pártot kell bevonniuk a kormányzásba.

A politikai berendezkedéssel szembeni egyre erősebb, általános elégedetlenség Európa-szerte növeli annak valószínűségét, hogy a mainstream pártok a szélsőjobb és a szélsőbaloldal által képviselt radikálisabb politikák egy részét (különösen a bevándorlással kapcsolatban) beépítik politikai programjukba.

Csak a közvetlen szomszédaink közül

• Szlovákiában áprilisban elnökválasztást,
• júliusban Horvátországban parlamenti választásokat,
• Ausztriában szeptemberben szintén parlamenti választásokat,
• év végén Romániában pedig helyhatósági, parlamenti és elnökválasztást is tartanak,
• sőt, ha nem lenne háború, Ukrajnában is elnökválasztás lenne.

Egy év múlva érdemes lesz megnézni, mennyit - és milyen irányba - változtak a térség politikai erővonalai. Nézzünk meg közelebbről néhány választást, ami 2024-ben több szempontból is érdekes lehet.

Belarusz parlamenti, és helyi választások (2024 február)

2024 februárjában tartják az első nemzeti szintű választásokat Belaruszban Alekszandr Lukasenka három évvel ezelőtti vitatott újraválasztásától, amikor a parlamenti képviselők és a helyi tanácsnokok mellett a népi gyűlés tagjait is megválasztják majd. A belarusz belpolitikai helyzet meglehetősen sötét képet fest. Lukasenko ellenfelei ezrével menekültek el az országból vagy kerültek börtönbe az 1994 óta hivatalban lévő vezető 2020-as újraválasztását követő tüntetések véres leverése után, a belarusz rezsim pedig Európában méginkább elszigetelődött, amit az ukrajnai orosz invázió látványos és aktív támogatása tovább súlyosbított. (Természetesen ezt Szijjártó Péter külügyminiszter világutazót nem akadályozta meg abban, hogy a békét keresve Belaruszba utazzon.)

A parlamenti és a helyi tanácsnoki helyekért sem várható nagy verseny, hiszen érdemi súllyal rendelkező ellenzék gyakorlatilag már nem létezik, legalábbis szabadlábon, Belarusz területén nem. A népi gyűlés tagjainak megválasztása sem lesz izgalmas, ennél a szervezetnél inkább az az érdekes, hogy a vezetője (várhatóan Lukasenka) teljhatalmat kap, viszont legkésőbb 2035-ben ez a pozíció elválik az elnöki pozíciótól, így lehetőséget adhat egy irányított utódlás levezénylésére.

Érdemes figyelni arra is, hogy a belarusz hatalom üzenetei a választások előtt több ponton is szomorú hasonlóságot mutatnak azokkal az üzenetekkel, amelyekkel az Orbán-kormány árasztja el a mindennapjainkat: 1. a belarusz is egy fegyverkező békekormány, 2. az egyszerű emberek védelme (pl. az áremelkedés megtiltásával, vagy az infláció mesterséges fékezésével), 3. hagyományos családi értékek védelme (a szülések ösztönzésével). Mindezt folyamatos ellenségkeresés közben.

A választások a belarusz rendszer fennálló viszonyaiban nagy változást nem fognak hozni, de mivel a választást egyik nagy nemzetközi szervezet sem ismeri el tisztaként és tisztességesként, ez talán nem is igazán meglepő. (A 2024-es belarusz választásokról ajánlom Gazda Albert írását.)

Portugál előrehozott választások (2024 március)

António Costa szocialista miniszterelnök, az elmúlt harminc év portugál politikai életének meghatározó szereplője november elején mondott le, miután egy korrupciós nyomozás során házkutatást tartottak nála, kabinetfőnökét pedig őrizetbe vették. Rebelo de Sousa államfő a parlamentet költségvetés elfogadása után oszlatta csak fel, a kormány azóta ügyvivőként működik. Az államfőnek lehetősége lett volna, hogy ismét a szocialistákat kérje fel kormányalakításra, hiszen a 2022-es választásokon abszolút többséget szerzett a párt, de Sousa az előrehozott választások mellett döntött.

Bár Portugáliában 2015 óta a Szocialista Párt van hatalmon, a szakértők itt is jobbratolódást várnak: a jobbközép Szociáldemokrata Pártnak van a legtöbb esélye hatalomra jutni, de még erősödnie kellene ahhoz, hogy a szélsőbb Chega (elég) nélkül tudjon kormányt alakítani.

Szlovák elnökválasztás (2024 április)

Mivel Zuzana Čaputová jelenlegi elnök személyes okokból nem indul az újraválasztásért, már biztos, hogy Szlovákiának új köztársasági elnöke lesz 2024 nyarától. A 2024 tavaszi elnökválasztás lesz az első, ami Robert Fico 2023. szeptemberi parlamenti választási győzelme után következik, így ez egy visszajelzés is az a társadalom részéről, hogy a ficói irányban képzelik el az ország jövőjét, vagy sem. Bár Magyarországhoz hasonlóan a szlovák elnök kevés hatalommal bír, fontos szerepe van a közbeszéd hangnemének meghatározásában és a kormányzati narratíva ellensúlyozásában.

Várhatóan még több jelölt fogja bejelenteni az indulását, eddig még csak néhányan vannak a mezőnyben. Két karrierdiplomata, és volt külügyminiszter, Ivan Korčok és Ján Kubiš már bejelentkezett a köztársasági elnöki pozícióért. Mellettük bejelentette indulását Stefan Harabin, a 2019-es elnökválasztás harmadik helyezettje, Kreml-barát volt igazságügyi miniszter, aki ellen jelenleg vizsgálat folyik az Ukrajna elleni orosz inváziót támogató kijelentései miatt.

Osztrák parlamenti választás (2024 ősz)

Az osztrák parlamenti választások a szakértők szerint a szélsőjobboldali, populista pártok megerősödését fogják hozni.

Minden esély megvan arra, hogy az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) lerázza magáról a 2019-es ibizai botrány árnyékát a parlamenti választásokon, 2023 októberi felmérések szerint ez ugyanis a legnépszerűbb osztrák párt, ami mára a magáénak tudhatja a protest-szavazatok monopóliumát (legyen szó covidról, inflációról, migrációról, orosz-ukrán háborúról stb). Az FPÖ megerősödésével párhuzamosan a két másik nagy párt, amely leggyakrabban vesz részt Ausztria irányításában, nevezetesen az SPÖ, azaz szociáldemokraták, és az ÖVP, a konzervatív néppárt általános bizalomvesztéssel küzd. Bár az FPÖ győzelemre és kormányzásra készül, valószínűtlen, hogy abszolút többséghez jusson, a koalícióalakítással pedig meggyűlhet a baja.

Úgy tűnik, hogy a szélsőjobb fog többségbe kerülni, szakértők szerint arra is van esély, hogy szélsőbalos populisták kerüljenek a parlamentbe, így izgalmas kampányra, hangzatos ígéretekre, és a bukott Sebastian Kurz újraindulásának hiányában a Szabadságpártot támogató magyar kormányzati megnyilvánulásokra egyaránt készülhetünk.

Moldovai elnökválasztás (2024 november)

Moldova Európa második legszegényebb állama, a folyamatos gazdasági nehézségek mellett a szomszédos orosz-ukrán háború politikai-gazdasági hatásai is mindennapos problémákat okoznak. Az elnökválasztás az európai integrációhoz való viszonyulást is meghatározza. Maia Sandu jelenlegi, nyugatpárti elnök 2023 novemberében bejelentette, nyitottak arra, hogy Moldova az orosz befolyás alatt levő, jogilag extrém bonyolult státuszú, de iure autonóm, de facto szakadár transznyisztriai régió nélkül is csatlakozna az EU-hoz.

Az borítékolható, hogy Oroszország megpróbál majd valamilyen módon beavatkozni a választásokon, ahogy a 2023 novemberi helyhatósági választásokon is tette. Ennek kezelése nemcsak az EU keleti szomszédságának biztonsága szempontjából fontos, hanem azért is, mert Moldova az uniós csatlakozási folyamat megindításaként szabott feltételek 94%-át már teljesítette.

Oroszország mellett van azonban két másik ország is, ami figyelemmel fogja követni a választásokat. Romániában a Moldovával való egyesülés régóta széles körben támogatott gondolat, és bár 2023-ban először az unionisták kisebbségbe kerültek a közvéleménykutatásokon, Romániát már csak a Moldovában élő nagy számú román állampolgár miatt is hagyományosan sok érdek köti Moldovához. Románia mellett Törökország is várhatóan aktivizálni fogja magát, elsősorban a türk etnikumú, ortodox keresztény, erősen oroszpárti gagauz lakosság körében, ami a Moszkvával való érdekellentétek fokozódása miatt szintén érdekes lehet.

Román önkormányzati, parlamenti és elnökválasztás

A román politikai életet sokféleképpen lehet nevezni, most maradjunk annál, hogy színes és dinamikusan változó. 2024 abszolút választási szuperév lesz Romániában: az 1989-es forradalom óta először rendeznek ugyanabban az évben EP választások mellett ősszel előbb önkormányzati, majd parlamenti, és elnökválasztást is.

A legutóbbi felmérések szerint az aktuális kormányfőt, Marcel Ciolacut adó Szociáldemokrata Párt (PSD) támogatottsága a legnagyobb, majd a szélsőségesen nacionalista, EU-ellenes Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) következik (ez viszont 2024 végéig még bőven változhat), harmadik helyen pedig a jelenlegi kormánykoalíció másik tagja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) áll. A felmérések alapján a most kormányon levő PSD-PNL koalíció nem tudna ismét kormányzó többséget alkotni.

A romániai magyarságnak mindegyik választáson erőn felül kell teljesítenie, hogy képviselethez jusson: egy 2023 novemberi közvéleménykutatás szerint az RMDSZ nem érte el a parlamenti bejutási küszöböt (4,9 százalékra mérték). Az RMDSZ-nek már a legutóbbi EP választáson is alig sikerült elérnie a bejutási küszöböt, amin nem segít, hogy Románián belül a magyar lakosság sokkal kevésbé bízik az uniós intézményekben, mint a románok. Az viszont segíthet a romániai magyar pártokon, hogy ahogy ők is aktivistáikkal segítik a Fideszt a magyarországi választásokon, a Fidesz is változatos módokat fog találni arra, hogy megtámogassa az RMDSZ-t.

A román politika örökké visszatérő témája a magyarellenesség, most is lehet arra számítani, hogy a nagyjából minden-ellenes AUR megerősödésével a választási szuperévben megjelennek majd a magyarellenes hangok is. A szélsőséges AUR kapcsán adalék, hogy a vezetője többször kifejezte szimpátiáját Orbán Viktorral szemben. (Az AUR és a magyar kormány szélsőjobbos üzeneteinek összefonódásáról az Átlátszó Erdély és a Riseproject.ro cikkét érdemes elolvasni.)

Egyesült Királyság parlamenti választások (2024 vége)

Az egyik legérdekesebb európai választás 2024-ben az Egyesült Királyságban lesz, ahol hivatalban levő, konzervatív Sunak-kormánnyal szembeni erős ellenérzések miatt a jelen állás szerint a Munkáspárt kormányalakító többségre fog szert tenni. A kormány elméletileg 2025 januárjáig elhalaszthatja a választásokat, de a legvalószínűbb időpont 2024 vége.

A Konzervatív Párt csaknem 14 éve van kormányon, azóta az ötödik kormányfőt fogyasztják, de a Munkáspárt a választási szándékot mérő felmérésekben óriási fölénnyel (több mint 20 százalékponttal) vezet. Még ha ez az előny 2024-ben csökken is, ahogy a gazdaság stabilizálódik és az infláció csökken, a Munkáspárt valószínűleg többséget fog szerezni. Egyelőre úgy tűnik, hogy a protest-szavazatok is meglódíthatják a Munkáspárt szekerét, a mérések szerint sokan inkább azért fognak a Sir Keir Starmer vezette pártra szavazni, mert a toryk ellen akarnak szavazni, nem azért, mert Starmer meggyőzte volna őket saját teljesítményével.

A kisebb pártok lehetnek a mérleg nyelve amiatt, hogy a Munkáspárt képes lesz-e önálló kormányalakításra a győzelme esetén. A Skót Nemzeti Párt (SNP) belső megosztottsága rontja a pozíciójukat, ami miatt a Munkáspárt akár egy tucat mandátumot is szerezhet Skóciában. A liberális demokraták térnyerése a hagyományosan konzervatív déli területeken viszont egyaránt nemcsak a toryk számára veszteség, hanem korlátozhatja a munkáspártiak esetleges gyarapodását ezeken a területeken.

És a nagy kérdőjel: Ukrajna

Volodimir Zelenszkij nem zárta ki a szavazás megtartását, annak ellenére, hogy az ország hadiállapotban van, így a mandátuma automatikusan meghosszabbodik a háború megszűnése utáni választásokig. Egy olyan választás, amelyet akkor tartanak, amikor az ország egy része idegen megszállás alatt áll, és ukránok milliói továbbra is elűzve vannak otthonukból, soha nem lehet igazán szabad vagy tisztességes. Egy sikeres szavazást, ha megvalósítható lenne, az ukrán függetlenség eltiprására irányuló orosz törekvésekkel szembeni ellenállás megnyilvánulásaként is lehetne értelmezni. Egy elrontott szavazás azonban alááshatja Ukrajna azon erőfeszítéseit, hogy demokráciaként ismerjék el.