Ez a cikk a Greenpeace 444-en jelentkező sorozatának a harmadik része.

A kormány két éve elszalasztotta a nagy geopolitikai ziccert, azóta a magyar energiapolitikában mintha megállt volna az idő. Mi lesz, ha ha még egy évet dekkolunk a zsákutcában?

Azok közé a javíthatatlan optimisták közé tartozunk, akik azt várták, hogy a háború okozta energiaválság miatt a kormány, ha kényszerből is, de fokozatosan lecseréli a klímát pusztító, az országot kiszolgáltatottá tévő energiapolitikát. Egy éve fújtunk ébresztőt a miniszterelnök erkélyénél, hogy megüzenjük: új válaszok kellenek. Akkor kezdett cikksorozatunkban először végigvettük, miért is áll bukásra a hazai energiapolitika, majd a háború kezdete óta elvesztegetett időről lamentáltunk. Most azt nézzük meg, hova vezetett a roppant kreatív időpocsékolás, illetve megmérjük, mekkora lyuk tátong a kormányzati szavak és a tettek között.

TikTok politika

Az egy helyben topogás ellenére 2023 távolról sem volt eseménytelen. Egyrészt kiderült, hogy a kormány csakis meredeken növekvő jövőbeli áramigénnyel tud számolni, (mintegy másfélszeres növekedés 2030-ig!); megszületett a Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) frissítésének az első változata; illetve az uniós támogatások kifizetése körüli alkudozás nyomán újra lehetővé tették a szélerőművek itthoni építését. Benny Hill-es kommunikációs bénázás után részben rendezték a napelemes háztartások elszámolását és feloldották a lakossági fejlesztéseket sújtó korlátozásokat is. Közben viszont belengették a nyugdíjazásra rég rászolgált Mátrai Erőmű újabb üzemidő-hosszabbítását, valamint kilátásba helyezték három új gázerőmű építését.

A határozott prognózisok, kijelentések dacára a magyar energiapolitika továbbra is az önfeledt barkácsolás és tippelgetés terepe. Úgy, hogy közben irdatlan összegek, több évtizedes megtérülés, komplex érdekrendszerek, valamint a környezetvédelem és az ellátásbiztonság egymásnak sokszor ellentmondó szempontjai jelölik ki a játékteret. A tét meg a jövőnk.

Mára teljesen hétköznapi, hogy érdemi egyeztetések nélkül jelentenek be radikális változásokat jobbára kidolgozatlan részletekkel. Ennek emlékezetes pillanata volt, amikor augusztus végén az épp fesztiválozó energiaügyi miniszter, Lantos Csaba TikTok videóban újságolta el, hogy a háztartási naperőművek szaldóelszámolását évesről havira cserélik, hogy aztán az érintettek tiltakozása, valamint Kocsis Máté fészbukos interpellációja nyomán gyorsan visszavonulót fújjanak.

Hasonlóan tűnik átgondoltnak a lassan 10 éves jubileumát ünneplő Paks II projekt is. Az eredeti tervek szerint jövőre már termelnie kéne az első blokknak, ehhez képest a mostani tippjáték hírei arról szólnak, hogy 2025-ben kezdhetik az alapozást. Vagy a dolgozók barakkjainak megépítését?

Gáz van, babám

Ezek fényében érdemes vizsgálni a három új gázturbinás áramtermelő blokk építéséről szóló terveket is. A miniszterelnök tavaly márciusban úgy jelentette be a beruházásokat, hogy azok majd a nagy ipari központokat szolgálják ki. A tárca viszont augusztusban már arról beszélt, hogy a projekt célja a napelemes termelés rendszerbe kapcsolása. (Hogy egy nagy állami energetikai beruházás indokai képlények, az nem újdonság: Paks II. esetében az érvek között épp csak az azonnali világbéke elérése nem szerepelt).

Vagyis nem tudjuk, miért volna ilyen erőművekre szükségünk. Magyarországon legutóbb 2009-2011 között épült új, áramtermelő földgázerőmű. A gönyűi mostanában 60-65%-os kihasználtsággal üzemel, de korábban előfordult, hogy évi csak 100-200 órát termelt, aminek nyomós oka volt: a gáz ára. A földgázból termelt áram itthon ugyanis „hagyományosan” drága, emiatt nem egy erőművi terv ment a füstbe az elmúlt 20 évben. Viszont ha piaci alapon nem éri meg építeni, akkor miért kéne ebbe az államnak önteni a pénzt feleslegesen? Amikor ezt a forrást és időt a megújuló energiaforrások diverzifikálására és energiahatékonysági beruházásokra is fordíthatnánk. Amelyekkel kiszámíthatóbban, gyorsabban és biztosabban lehet zöldíteni, és a döntően orosz importtól függetlenedni.

Zsebből zsebbe

Kellenek egyáltalán nekünk a napenergia miatt új gázerőművek? A Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) tanulmánya szerint speciel nem, mert a megújulókhoz szükséges kiegyenlítést máshogy is meg lehetne oldani. Lehetne esetleg még azzal érvelni, hogy az elégetendő gázt majd megspóroljuk a lakossági energiahatékonysági beruházásokkal. Csakhogy, egyfelől a NEKT tervezetéből egyáltalán nem látszik ilyen ambíció, ahogy a költségvetésből sem: tavaly november végéig 1333,8 milliárd forintba (a 2022-es kiadásokkal együtt 1728 milliárdba) került Magyarországnak a „rezsivédelem”. Egyszerűen nincs jele, hogy a kormányzat nagyobb volumenű lakossági energiahatékonysági beruházásokban gondolkodna.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy valójában nem a megújulók miatt építenék a gázerőműveket, és eszük ágában sincs kiváltani a gázt, amely a szivárgó metán és szén-dioxid révén is károsítja az éghajlatot. Se az oroszt, se másmilyet. Márpedig lassan már általános iskolás tananyag, hogy a 2022-es energiakrízis tanulsága szerint a földgázimportnak való ilyen kitettség (85% feletti) életveszélyes lehet.

Ha jóindulatunkban megfeszülünk, akkor se találunk épkézláb gazdasági vagy klímavédelmi indokot arra, miért jó a(z import) földgáz egy részét áttenni egyik zsebünkből a másikba. Ahogy arra sem, miért akarnánk az eddigiekhez hasonló lelkesedéssel dugdosni a pénzt földgázzal seftelő, a Föld jövőjét lesajnáló diktátorok zsebébe.

Marad tehát a jól ismert kelet-európai kapaszkodó, hogy nyugi, úgyse lesz ebből semmi? A 2022 őszi lendület még 2026-os üzembe állítást jósolt, azóta a projekt a paksi úton döcög, a dátum tényleg ködbe vész. Ráadásul EU-s támogatás nélkül aligha lesz itt egy kapavágás is, márpedig onnan pénzt kicsalogatni egyelőre erre a célra nem sikerült, nem is csoda, hogy a lendület alábbhagyott.

Higanymozgás

Azért zsákutcában is lehet balesetet okozni. A kormány az elavult, drágán termelő, szén-dioxidot okádó Mátrai szénerőmű végleges leállítását az egyik új (visontai) gázerőmű megépítéséhez köti. Korábban ugyan azt ígérték, hogy a fenti okokból 2025 végén leállítják a blokkokat, de az végül is csak egy ígéret volt.

Mindezt úgy, hogy az élemedett korú erőművet már kb. géppel lélegeztetik, műszakilag ugyanis komoly kihívás a blokkok üzemben tartása. Ezt mutatja a hazai áramtermelő erőművek hálózatra adott teljesítményét követő oldal: akárhol ütjük fel, a lista döntően az erőmű termeléskieséseit, elhúzódó javítását, megváltozott erőművi kapacitását énekli meg. Pénz meg ugye, nem számít: a Mátrai erőmű Mészáros Lőrinctől az MVM-hez kalandosan, de pontosan nem ismert úton került, az akár több 10 milliárdos nagyságrendű éves veszteségeit rendre az adófizetők finanszírozták eddig is - és a kormányhatározat értelmében ez így marad az idők végezetéig.

Vagy legalábbis 2029-ig, a megkezdődött környezetvédelmi engedélyezésben ugyanis most épp ezt kérik. A hatóságnak benyújtott dokumentáció némileg hiányosan igyekszik indokolni, miért van szükség az erőmű további üzemeltetésére, ha korábban úgy látták, hogy 2025-ig bezárható. Disztópikus történeti szál, hogy az erőmű azt is szeretné, ha a menet közben megszigorított uniós határértéken felül bocsáthasson ki a levegőbe higanyt. Higanyt, ami felhalmozódik a táplálékláncban, és óriási veszélyt jelent a magzatok és kisgyermekek fejlődő idegrendszerére. Szerintünk az erre vonatkozó kérelmet sem támasztották alá alaposan. Bár ha belegondolunk, ilyen kérelmet sehogy sem lehet alátámasztani.

Kincs, ami nincs

Az üzemszerű hátraarcok, az egy helyben állás az elpocsékolt pénz mellett a legdrágább dolgot veszi el tőlünk: az időt. A kincset, ami nincs. Annyira szeretnénk jövő ilyenkor arról írni, hogy a kormány felocsúdott és elkezdtünk kifelé mászni az energiaválságból. Ha viszont ennek nem látjuk jelét, nekünk is muszáj lesz új eszközökhöz nyúlnunk. Például hozzákezdünk az olyan zsákutcák eltorlaszolásához, mint a Mátrai Erőmű környezetvédelmi engedélyének meghosszabbítása. Ha elég nagy lesz a forgalmi zaj, talán meghallják.

A szerző a Greenpeace klíma- és energiakampány felelőse.