„Ami a legitimitásomat illeti, annak megkérdőjelezése nem a külföldi szövetségeseink álláspontját tükrözi, de nem is bárkiét Ukrajnán belül. Ez az Orosz Föderáció narratívája és programja. A G7-ek szakszolgálatainak megvannak a bizonyítékaik. Mindenki számára világos, hogy az oroszok kavarnak.”

Ezt Volodimir Zelenszkij mondta egy február végi kijevi sajtókonferencián. Az ukrán elnök beszélt ott arról is, hogy nyugati partnereitől megkapta azon személyek listáját, akik a narratívát a hazájukban is képesek képviselni. Egyes dokumentumok, állította, amerikai újságírókhoz is eljutottak, és ezekben összegek is szerepelnek, amelyeket az oroszok fizetnének a szóban forgó alakoknak. „Árulásnak tekintem ezt” – summázta Zelenszkij.

De mi ez a legitimitásos izé?

Az ukrán államfő legitimitásának témája ősz óta van napirenden az ukrán belpolitikában, amikor néhány hétnyi hezitálás után az elnöki adminisztráció úgy döntött, a háborús körülményekre való tekintettel nem rendezik meg az eredeti menetrend szerint tavaszra tervezett választásokat. Ezekre „alkotmányilag” márciusban kellett volna sort keríteni – a parlamentiekre még 2023 őszén –, ám a totális orosz–ukrán konfliktus kezdetekor kihirdetett, legutóbb 2024. május 14-éig meghosszabbított hadiállapot miatt halasztottak.

Volodimir Zelenszkijt 2019 tavaszán választották meg, május 20-án iktatták be hivatalába, az elnöki ciklus Ukrajnában 5 éves, tehát május 20-án lejár a mandátuma, a dilemma utóbbi dátum közeledtével merül fel és fokozódik. Hogy felmerülhet, annak egyrészt politikai, másrészt alkotmányjogi okai vannak.

Ami a nemzeti egység után maradt