A jelszavai közül (egyszerűsítés, egységesítés, átláthatóság) egyet biztosan valóra vált a készülő kulturális törvénytervezet, ez pedig az egységesítés. A másik kettőnek azonban épp az ellenkezője rajzolódik ki belőle, derül ki a Telex cikkéből. A lap ugyanis megszerezte a munkaanyagot, amelyből kiderül, hat csúcsintézmény szabályozná a legkisebb vidéki intézmény életét is.

Pár héttel ezelőtt az Index szivárogtatta ki, hogy készül valami a Csák János vezette Kulturális és Innovációs Minisztériumban, majd az anyag egy verziója a Qubithoz is eljutott. Akkor derült ki, hogy új, átfogó kulturális törvény készül, aminek tervezete alapján totális központosítás és egységesítés jöhet a kulturális életben, a vármegyei hatókörű városi intézmények egy-egy csúcsszervezet alá kerülhetnek.

Azt is megtudtuk akkor, hogy a készülő törvény minden ágazatra kiterjeszti majd a szakfelügyeletet, ami „a kulturális intézmények, szervezetek tevékenységének fejlesztése, a szakmai munka színvonalának emelése, a kulturális közfeladat minőségi szintjének megállapítása és hatékonyabb ellátása érdekében működtetett szakmai kontroll rendszer”.

Csák János az Index cikkére reagálva azt mondta, a tervezett kulturális szabályozás „a működési feltételeket egyszerűsíti. Egységesít és transzparenssé teszi a folyamatokat. Három követelmény van: milyen elvárásoknak kell megfelelnie infrastrukturálisan, módszertanilag és személyileg egy-egy intézménynek; milyen folyamatos képzésben kell részesülniük az ott lévőknek; és milyen módon választódnak ki az intézmények vezetői.”

A Telex által megismert anyagból kiderül, valóban hat csúcsszervezet felel majd az ország összes kulturális intézményéért. De a tervezet jelszavaiban hirdetett egyszerűsítés és átláthatóság helyett arról van szó benne, hogy a fenntartójuknak eddig is beszámolási kötelezettséggel tartozó állami és/vagy önkormányzati múzeumoknak, színházaknak, kulturális intézményeknek ezentúl a stratégiai és üzleti tervüket, beszámolójukat és a fejlesztési tervüket le kell adniuk a hat nagyintézmény egyikének és el kell fogadtatniuk velük. Ez a hat csúcsszerv, amelyek gyakorlatilag átveszik az irányítást az ország kulturális intézményei fölött, a következők:

• a városi múzeumok a Nemzeti Múzeumnak jelentenek;
• a városi könyvtárak az Országos Széchényi Könyvtárnak;
• a városi színházak a Nemzeti Színháznak;
• a városi táncszervezetek a Nemzeti Táncszínháznak;
• a városi komolyzenei szervezetek a Nemzeti Filmharmonikus Zenekarnak;
• az alkotóművész szervezetek a Petőfi Kulturális Ügynökségnek.

Ez azt is jelenti – írja a tervezetet megismerő Telex –, hogyha tegyük fel, a Nemzeti Színház javítana valamit az egyik városi színház tervében, azt az intézménynek el kell fogadnia. Már ha továbbra is állami forrásokhoz jutna, ami egy városi színház esetében elengedhetetlen a fennmaradáshoz. Ráadásul az üzleti terveket, beszámolókat minden évben február 15-ig kellene leadniuk az intézményeknek a csúcsszervek felé. Ez nemcsak plusz adminisztrációs terhet rak rájuk, de sok helyen életszerűtlen, a gazdasági társaságként működő intézmények esetében pedig egyenesen lehetetlen, hogy ezek a dokumentumok már februárban elkészüljenek.

A tervezetből kiderül, hogy létrehoznák az úgynevezett Nemzeti Könyvkultúra Kuratóriumot, amelynek maga a miniszter lenne az elnöke és a tagjait pedig a miniszter nevezné ki. Ez a testület a szöveg szerint azt felügyelné, hogy „minőségi, értékalapú” könyvek kerüljenek minden ötezer fő alatti település könyvtáraiba. A pontosabb feladatleírást majd egy későbbi kormányrendelet szabályozza, de nagyon úgy tűnik, hogy eszerint Csák János abba is beleszólna, egy-egy városi könyvtárnak milyen könyvek legyenek vagy ne legyenek a kínálatában.

A már kétszeresen is kiszivárgott jogszabálytervezet még nem került a parlament elé, ahogy a Telex is kiemeli, változhat még a szövege is addig.