Jelentősen előretört több tagállamban is a szuverenista, euroszkeptikus-radikális jobboldal az európai parlamenti választásokon. Franciaországban, Németországban, Ausztriában volt ez a leglátványosabb, de az előző EP-választáshoz képest Olaszországban, Hollandiában is ez a forgatókönyv érvényesült.

Az Európai Uniót köztudomásúlag a német–francia tengely működteti, akkor is, ha mostanában a két nagyhatalom vezetője nehezen találja egymással a hangot. Ezért is súlyos válságtünet, hogy a két domináns országban egyszerre tört előre a radikális jobboldal – méghozzá súlyosabb, mint amit a számok önmagukban mutatnak.

A német AfD országosan 16 százalékot kapott (a volt NDK-ban most már szokás szerint végeztek az élen), Franciaországban pedig Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés nyert fölényesen, 32 százalékkal, de mellettük még van öt százaléka Éric Zemmour alakulatának is.

Igaz, a francia és a német radikáljobbos párt éppen az elmúlt hetekben szakított egymással. Más stratégiát követnek: Le Penék a kormányzóképes imázsra gyúrnak, míg az AfD-n belül gyürkőzik egymással a súlyosabban és az óvatosabban szélsőjobboldali tagozat.

Az óvatos eltolódás európai szinten is látszik.