Sajtóértesülések szerint Magyarországot kitehetik a kelet-európai országok legfontosabb biztonsági együttműködéséből, miután a különutas magyar külpolitika ellenállása miatt a NATO keleti szárnyának tagállamai nem tudtak közös nyilatkozatot elfogadni az orosz fenyegetésről, a térség biztonságának erősítéséről és Ukrajna támogatásáról.

A kelet-európai NATO-tagállamok Bukarest Kilencek néven ismert közös fórumának rigai csúcsán kedden a többi országot állam- és kormányfők képviselték, Sulyok Tamás köztársasági elnök azonban lemondta a részvételt, így magyar részről csak a rigai nagykövet volt jelen.

Míg Magyarország oroszbarát politikája miatt a kelet-európai biztonsági együttműködés margójára szorult, az eseményen jelen volt a két új északi NATO-tagállam, Finnország és a csatlakozásban általunk több mint egy éven át hátráltatott Svédország miniszterelnöke, valamint Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is.

Miután Orbán Viktor már arról beszél, hogy „újra meg kéne határozni [Magyarország] helyzetét a katonai szövetségen belül”, a magyar távolmaradás elég érzékeny pont ahhoz hogy a NATO-főtitkár sajtótájékoztatóján már az első kérdés Magyarországról szóljon. Arra a felvetésre, hogy „vajon véletlen, hogy az oroszbarát Magyarország nem képviselteti magát magas szintén”, Stoltenberg Lettországban azt válaszolta, reméli, hogy a NATO-tagok hozzájárulnak majd az Ukrajnának nyújtott NATO-segítség erősítéséhez, és erről szerdán külön fog tárgyalni Orbán Viktorral Budapesten.

A Trump-veszély miatt a NATO lehetne a megoldás Amerika helyett, de Orbán közbelép

Az, hogy szerdán Budapestre jön Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, a nyilvánosság számára csak az utolsó pillanatban derült ki, bár Orbán már utalt rá a választások előtt. A találkozó formálisan a washingtoni NATO-csúcs előkészítéséről, gyakorlatilag pedig nagyrészt Ukrajna támogatásáról szól majd, vagyis borítékolható, hogy az álláspontok nagyon távol lesznek egymástól.

Ez a júliusi NATO-csúcs most különösen nagy jelentőségűnek ígérkezik. Amellett, hogy ekkor döntenek majd Stoltenberg utódjáról (az esélyes a volt holland miniszterelnök Mark Rutte, az Orbán-kormány azonban Rutte korábbi beszólásai miatt ugyanúgy kanosszajárást szeretne, mint korábban a svédektől, és inkább az esélytelen román Klaus Johannist támogatja), a védelmi kiadásokat és Ukrajna katonai támogatását is fokozni akarják.

Ukrajnát egyelőre nem a NATO, mint szervezet, hanem az egyes országok külön-külön segítik, de ez a támogatás 99 százalékban NATO-tagállamokból jön, és a katonai szövetség a jövőben szeretné ezeket jobban koordinálni, miközben maga is aktívabban lépne fel.

Ennek a fő politikai oka, hogy egy esetleges Trump-győzelemtől tartva még a novemberi amerikai elnökválasztás előtt minél több funkciót, amit egyelőre az Egyesült Államok visz, szeretnének NATO-színek alá átvinni. Az Ukrajnának nyújtott katonai segítség koordinációjának a legnagyobb külföldi amerikai támaszponton, a ramsteini bázison van a központja, ezt is áthoznák a NATO alá, és a terv szerint az ukrán katonák kiképzése is NATO-keretek között történne, erre állítanának fel egy (hangsúlyozottan nem harcoló) ukrajnai NATO-missziót. Stoltenberg ezen kívül azt is szeretné, hogy a NATO-tagállamok egy Ukrajnának nyújtott hosszú távú pénzügyi támogatásról is megállapodjanak, mostanában főleg egy 40 milliárd dollár körüli nagyságrendről hallani.

„Azt várom, hogy minden szövetséges jóváhagyja a Kijevnek szánt segélyek koordinációjának megerősítését, és jóváhagyja a pénzügyi támogatást”

- jelentette ki most Rigában is a NATO főtitkára.

Jaj, mik készülnek, jaj mik is készülnek

Azt, hogy a magyar kormány ezt mindenáron blokkolni akarja, az is tudhatja, aki csak futólag találkozik politikai hírekkel. A Fidesz egész kampányát a „békepártiságra és a világháborús veszély sulykolására építette fel. A kormánykommunikáció még a rég propagandafelületként használt vakcinahírlevelében is ezt tudatta minden választóval:

„A kormány álláspontja egyértelmű: ki akarunk maradni a háborúból. Nem akarunk részt venni ebben a NATO-misszióban. Mindent megteszünk, hogy ne kelljen fegyvereket és katonákat küldenünk.”

Bár Orbán folyamatosan a háborúba való belesodródásról beszél, a NATO vezetői minden megszólalásukban azt hangsúlyozzák, hogy egy ukrajnai NATO-misszió nem jelentené azt, hogy az északatlanti katonai szövetség részévé válna a konfliktusnak. Orbán Viktor ezzel együtt hazai politikai ellenfelei és az Európai Unió mellett most már a NATO-t is rutinszerűen nevezi háborúpártinak.

A miniszterelnök választás előtti utolsó péntek reggeli Kossuth rádiós interjújában is arról beszélt, hogy bár „a brüsszeli nyomás kivédését már kitanultuk, de a NATO nehezebb ügy”, márpedig szerinte Magyarországnak mindenképpen ki kell maradnia a NATO ukrajnai missziójából:

„Ha abba mi csak a kisujjunkat is beletesszük, akár csak a tervezési fázisban is részt veszünk, be fog bennünket szippantani (...) onnantól kezdve nem tudjuk a magyar csapatokat kívül tartani a háborún. Ez a pont, amikor ezt meg kell tennünk, hogy kilépünk minden olyan NATO-akcióból, amely az ukrajnai szerepvállalást készíti elő, nagyon közel van. Ezt most még le kell tárgyalnunk a mostani főtitkárral meg a leendő főtitkárjelöltekkel, a leendő főtitkárral.”

Orbán tehát sem a NATO-misszióhoz, sem az ehhez szükséges pénzügyi támogatáshoz nem akar hozzájárulni. A NATO alapszerződése szerint egy ilyen misszióhoz a tagállamok önkéntes alapon csatlakozhatnak, önkéntesen vett részt Magyarország az iraki és a koszovói békefenntartó misszióban, vagy a 2022-es orosz invázió után a balti országok légterének védelmében is.

Vétóóóóóóó

A részvételből egyénileg tehát ki lehet maradni, de a magyar kormány ahhoz sem akar hozzájárulni, hogy más NATO-tagállamok közös NATO-keretek között részt vegyenek benne. Márpedig egy NATO-misszió elindításához elvileg mind a 32 tagállam jóváhagyása szükséges, vagyis itt ugyanúgy lehetséges egy magyar vétófenyegetés, mint például az uniós szankciókkal kapcsolatban.