„Meghívhatlak valamire?” – a legnagyobb redflag, amit hallhatunk egy buliban, pedig nem kellene azonnal összerándulnia a gyomrunknak. A rendőrségtől a közvéleményig mégis sokan azt gondolják, hogy tehetünk róla és tehetünk ellene. Ha neked nincs is saját rossz sztorid, az ismerőseidnek valószínűleg akad egy-egy szórakozóhelyi zaklatásról, egy éjszakai követésről vagy egy olyan kellemetlen incidensről, amikor nőként féltek a sötét utcán vagy egy buliból hazafelé.

A hazai bulikultúrában és éjszakai életben teljesen általánosak a beszólogatások, a kéretlen érintések. Szinte minden nőt zaklattak már valamilyen formában a szórakozóhelyeken: európai kutatások szerint minden második nő volt már kéretlen szexuális közeledés áldozata, a legtöbb zaklatás közterületen és szórakozóhelyeken, éjszaka történik. A bulik, a fesztiválok tökéletes környezetet teremtenek a zaklatáshoz, a korlátlan italfogyasztástól a Ladies’ Nightokon át a biztonságos létszám figyelmen kívül hagyásáig.

Mindezt nem lehet csak az alkohol, a drogok, a tömeg és a gyenge világítás számlájára írni: korábbi, A zaklatás nem tánc című cikksorozatukban Fődi Kitti és Solti Hanna, nagyobb, rendszerszintű problémákra próbálták felhívni a figyelmet a 444-en. A közelgő - vagy már itt is van? - fesztiválszezon kapcsán ismét ezekkel foglalkozunk a Tyúkólban.

Kinek a hibája, hogy vigyáznunk kell magunkra, és hol kezdjük el a változást, változtatást? Vendégünk Oláh Kata, aki egy évtizeden át volt a Bánkitó Fesztivál szervezője.

Bővebben:

• 00:00:00 - A bulik és a fesztiválok tökéletes környezetet teremtenek a zaklatáshoz, de nem lehet mindent az alkohol, a drogok, a tömeg és a gyenge világítás számlájára írni.
• 00:02:47 - Egységes hazai vagy nemzetközi protokollok nincsenek, de a szervezők tehetnek egyet és mást a potenciális bántalmazók kiszűréséért, az áldozatsegítésért, és ami a legfontosabb: az edukációért.
• 00:04:14 - Dzsekpot: a kommunikáció.
• 00:05:48 - A helyszíni kultúrát befolyásoló erők összecsapnak az egyéni megoldásokkal. Mindkettőnek vannak korlátai. Mit tehetünk, ha zaklatást látunk, vagy ha mi válunk áldozattá?
• 00:07:19 - Könnyebb helyzetben vannak a társadalmilag tudatos fesztiválok, de még ott sem teljesen rózsás a helyzet.
• 00:11:23 - A bulikultúra része a vadászat.
• 00:13:20 - Azok a fránya (nem létező) statisztikák. A trauma működése. Oka van annak, hogy az áldozatok sokszor csak évekkel, évtizedekkel később számolnak be a zaklatásról.
• 00:15:28 - Független szervezetek, policy-k, nyomásgyakorlás híján csak a szervezők lelkiismeretében bízhatunk. Nyugatabbra előrébb járnak.
• 00:17:42 - A Kézjel. Így segíts, ha zaklatás szemtanúja vagy egy szórakozóhelyen, fesztiválon: kérdezd meg, hány óra van.
• 00:25:19 - Gyerekcipőben jár a társadalmunk a nők elleni bántalmazás fel- és elismerésében. A férfiak nagy része a mai napig nincs tisztában azzal, hogy nem oké megfogni egy nő seggét a buliban. És ez nem csak az ő hibájuk.
• 00:28:45 - A bugyiszabály érvényesítése egy tömött szórakozóhelyen.
• 00:31:35 - A zaklatások magas száma nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy fesztivál veszélyesebb, mint a többi. Lehet, hogy a szervezők tudatosabbak.
• 00:36:02 - A nem konszenzuális dickpicek vélt és valós „haszna”. Ne küldj magadról bőrtangában takarítós szelfit, ha a másik nem egyezik bele.
• 00:38:31 - Nagyanyáinktól a tinimagazinokig: arra vagyunk trenírozva, hogy romantikus gesztusként értékeljük, ha átlépik a határainkat. A Prehistorik nevű videojáték. A macsókultúra a férfiakat is megszívatja.
• 00:46:14 - Edukáció, edukáció, edukáció - már az óvodától, vagyis főleg akkor. Így nevelj tudatos, önreflektív gyereket, ha a köznevelés az ötvenes években rekedt.
• 01:01:25 - Ha azt akarjuk, hogy mások tiszteletben tartsák a határainkat, először nekünk kell megismernünk azokat. Zsigeri érzések, változó triggerek, elfogadni egy piát a csávótól, aki tetszik: nem ciki.
• 01:04:29 - Megéri megbízni az emberekben, legalábbis érdemes megpróbálni.
• 01:05:15 - Önbizalom és önrendelkezés. A sport pozitív hatásai a testtudatra.
• 01:07:07 - A következő rész tartalmából. Áder János és a szúnyogok.

Olvasnivaló:

• Hazai adatok szerint a nők legalább nyolcvan százalékát zaklatták már az utcán vagy szórakozóhelyen, és ez külföldön, még a koronavírus miatt sem alakult lényegesen másként. A zaklatás és a nemi erőszak áldozatai között tízből minimum kilenc nő, az elkövetők nyolcvanöt százalékban férfiak.
  
• Ha hagyjuk, normalizáljuk: az albertai egyetem szexuális erőszak ellenes kutatói kifejlesztettek egy Szexuális Erőszak Piramist, ami a nemi erőszak kultúrájának összefüggéseit mutatja be, a szőkenős viccektől a fizikai bántalmazásig.
• Beszólogatások, füttyögés, taperolás, dörgölőzés - valójában minden zaklatásnak számít, amit az áldozat annak él meg. A kellemetlenség- és szégyenérzet egyértelműsítheti, ha valaki zaklatás áldozata lett. Vannak ennek jogszabályi keretei is - bár a jog és társadalom más rendszerben működik.
• Félelemszakadék van a nők és a férfiak között: mivel a lányok sokkal nagyobb arányban vannak kitéve zaklatásnak, gyerekkoruktól kezdve kondicionálva vannak arra, hogyan viselkedjenek, létezzenek úgy, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet. A fiúk ritkábban találkoznak ezekkel a félelmekkel.
• Vannak intézményes megoldási próbálkozások is: nőjogi szervezetek képzései, nemi szemléletű várostervezési projektek, plakátkampányok, térfigyelő kamerák. Az Isztambuli Egyezmény ratifikálásai is segíthetne a helyzeten.
  
• Önreflektív szórakozóhelyek és fesztiválok.
• Az a fránya kapitalizmus: a női szexualitás sohasem volt független a gazdasági-politikai viszonyoktól. A liberális „szexpozitív” és a baloldali rendszerkritikusság vitája a női test felszabadítása felett.

Javaslataid, ötleteid, meglátásaid várjuk a tyukol@444.hu címre! Podcastunk kéthetente jelentkezik új adással, és meghallgatható a 444 Spotify- és Apple-csatornáján is. Korábbi adásaink itt találhatók.

Illusztráció: Kiss Bence/444