Jó reggelt! Ez itt a napindító hírlevelünk, ezúttal az elmúlt két nap anyagaival.
4 cikk speciálba:
Az orosz elit is rémülten figyeli, hogy a pár nap alatt lerendezni gondolt kurszki betörés lassan két hete tart, az ukránok már katonai irodákat állítanak fel a megszállt kurszki területeken. Zelenszkij főtanácsadója szerint ez kényszerítheti tárgyalóasztalhoz Putyint, és már Lukasenko is azt szeretné, ha az oroszok meg az ukránok végre abbahagynák a dulakodást, és leülnének tárgyalni. A britek felől az ukránok használhatják a tőlük kapott fegyvereket orosz területeken is.
Blast from the past: a Wall Street Journal értesülései szerint Zelenszkij jóváhagyta az Északi Áramlat elleni robbantást, majd le akarta fújni, de a főparancsnoka folytatta az akciót.
A hétvégén megtartották Bugacon a Kurultájt, vagyis a hun és türk tudatú népek világtalálkozóját, aminek a megszervezésére idén 700 millió forintot adott a kormány. Kíváncsiak voltunk, hogy él-e bennünk a türk tudat, és hogyan áll a kereszténydemokrata kormányzat az itt sámándoboló újpogányokhoz.
Álmodtak már boldogasszonyanyánkat játszó szentkoronát is a Gellért-hegyre, ehhez képest egész szolid a most rárakott gigantikus kőkereszt. Így is ez lesz az egyik leginkább szimbólumokkal terhelt köztér Budapesten a Szabadság tér és a Kossuth tér mellett.
Teljes bukásnak még nem mondhatjuk, de a kormány akkugyárakra alapozott iparstratégiája most éppen csúfos kudarcnak tűnik. Tavaly októberben még 300 milliárd forint fölötti értéket termelt az ágazat, ez mostanra 200 milliárd alá esett.
De vannak jó hírek is! A kormány négy éve különleges gazdasági övezetet hozott létre a gödi akkumulátorgyár területén, és az önkormányzattól elvett iparűzési adóból több mint százmilliót kapott a Tuzson Bence igazságügyi miniszterhez köthető alapítvány is.
2024 macsótrendje még annál is nagyobb baromság, mint amire elsőre gondolnál. A nyerskutyázók úgy repülnek hosszú órákon keresztül, hogy nem esznek, nem isznak, nem néznek filmet, nem hallgatnak zenét. Egyesek pedig még pisilni se mennek ki. De milyen jól esik azt mondogatni közben, hogy nyerskutyázás!
Egy ausztrál breaktáncos kellett ahhoz, hogy mindannyian újra hihessünk az olimpiai eszmében. Rachael Gunn, Raygun az olimpia egyik legemlékezetesebb produkcióját hozta össze. Története egyszerre szól a „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos” eszméről, és arról is, mivel néznek szembe a női sportolók.
Az ifjú KDNP-s behúzott félmilliárd uniós pénzt egy faluszéli vidámparkra, amikor bedőlt a projekt, amnéziás lett. Egy 500 millió forintos, „céltól eltérően felhasznált” EU-s pályázat és egy majdnem megépült faluszéli kisvasutas élménypark történetének kibogozása közben elképesztő egymásra mutogatásokba futottunk bele.
Hírleveleinkre itt lehet feliratkozni.