A bíróság a legtöbb pontban a tanároknak, Molnár Barbarának, Ocskó Emesének, Palya Tamásnak, Sallai Katalinnak és Törley Katalinnak adott igazat a Belső-Pesti Tankerület ellen, amiért polgári engedetlenség miatt azonnali hatállyal elbocsátották őket.

Boda Zoltán bíró kötelezte az alperest, vagyis a Belső-Pesti Tankerületet, hogy fizesse meg a felmentési díjat, végkielégítést kamatostól együtt a felpereseknek, ezek fejenként bruttó egymillió forint körüli összegek, továbbá a perköltséget 15 napon belül. Az ítélet nem jogerős.

A bíróság szerint a tankerület tisztában volt a polgári engedetlenség céljával, holott Marosi Beatrix tankerületi vezető korábban azt állította, hogy nem volt tisztában. A bíróság szerint nincs meg az ok okozati összefüggés aközött, hogy miért pont ezt az öt tanárt bocsátotta el a tankerület. A bíróság ennek a körülménynek tulajdonított döntő jelentőséget, hogy nem találta meg a logikai kapcsolatot aközött, hogy miért csak ezt az öt tanárt rúgták ki, és miért nem mindenkit, aki polgári engedetlenkedett.

Ugyanakkor a bíró szerint a tanárok munkavégzési kötelezettségüket elmulasztották, mert ennek feltétele lett volna a tanórák megtartása. A lényeges kötelezettségszegés és a szándékosság is egyértelműen megállapítható a bíró szerint. De a jelentős mértékű kötelezettségszegés kapcsán megállapították, hogy az viszont nem teljesült. A bíróság abban sem adott igazat az alperesnek, hogy folyamatos lett volna ez a kötelezettségszegés, ugyanis a polgári engedetlenkedési alkalmak között voltak szünetek, jól elhatárolhatók voltak.

A tankerület hivatkozott az együttműködési kötelezettség megszegésére, amiért a tanárok nem jelezték, hogy a polgári engedetlenség ellenére megtartották az órákat. A bíróság szerint az elvárható a tankerülettől, hogy ő járjon ennek utána, hívja be a tanárokat, és kérdezze meg, mielőtt azonnali hatállyal felmenti őket. A bíró szerint szintén munkavégzésnek számított az, ha valaki nem órát tartott, de dolgozott a polgári engedetlenség alatt. Nem volt világos a bíró számára, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket az alperes szerint ebben az időszakban elmulasztottak a tanárok.

Azt is meg kellett állapítani a bíróságnak, hogy mennyire volt jelentős a kötelezettségszegés. A bíróság szerint egy több évtizede a pályáján lévő pedagógus esetében, akinek semmilyen fegyelmi ügye korábban nem volt,

az óraszámok már önmagában nem támasztják alá a jelentős mértéket.

A bíró szerint érthetetlen, hogy más pedagógusok esetében, akik polgári engedetlenkedtek, semmilyen szankció nem született. A bíróság vizsgálta, hogy más iskolák engedetlenkedő tanárai mennyit engedetlenkedtek a felperesekhez képest. Megszámolta, hogy hat olyan tanár volt, akik nagyobb óraszámban tiltakoztak, nagyobb mértékű volt a kötelezettségszegés, mint a felpereseknél, mégsem esett bántódásuk. Hozzátette, hogy a bíróság nem azt akarja mondani, hogy őket is ki kellett volna rúgni, csak nem látja a következetességét a tankerületnek.

A bíró azt is kimondta, hogy nem arról volt szó, hogy öncélúan, lustaságból nem akartak dolgozni a tanárok, hanem az alaptörvényben biztosított jogukkal éltek.

Ettől persze a munkavégzési kötelezettségüknek nem tettek eleget a tanárok, de szerinte ez egy olyan szempont volt, amit a tankerületnek értékelni kellett volna,

mert így aránytalan szankciónak minősül a rendkívüli felmentés.

A követelés összesen körülbelül 35 millió volt, a bíróság körülbelül 27 milliót ítélt meg a felpereseknek.

Törley Katalin az ítélethirdetés után elmondta a 444-nek, hogy nagyon boldog.

„Az jelent igazi elégtételt, hogy egy magyar bíróság kimondja, hogy igazunk volt ebben az ügyben, hogy egy magyar bíróság beszél a véleménynyilvánítás szabadságáról és annak jogáról. Hogy egy magyar bíróság figyelembe veszi azt, hogy kinek milyen története van, hogy egy 40 éve dolgozó tanárnál egy pár órányi mulasztásért azonnali felmentéssel élni aránytalan, és hogy egy magyar bíróság figyelembe veszi azoknak a szolidáris kollégáknak a nyilatkozatát, akik kiálltak mellettünk, és ezzel bebizonyították azt, hogy a szolidaritásnak igenis van értelme.”

Két év után pénteken végre pont került annak az öt tanárnak az ügyére, akiket a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból bocsátott el a Belső-Pesti Tankerületi Központ, és a tanárok, Molnár Barbara, Ocskó Emese, Palya Tamás, Sallai Katalin és Törley Katalin emiatt munkaügyi keresetet nyújtottak be még 2022 októberében. Hosszas halogatások után úgy volt, hogy október 11-én születik majd ítélet, de a korábbi bíróváltás miatt a bíró végül úgy döntött, elhalasztják a határozathirdetést november 8-ra.

A felperesek ügyvédje szerint Törley Katalin lehetett a célpont

Október 11-én, az utolsó felszólalásokkor Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje perbeszédet tartott, noha ez polgári perekben nem szokás. Ebben Tóth Balázs arról beszélt, hogy ez a per nem egy jogvita, hanem azon túlmutató jelentősége van.

A felperesek ügyvédje idézte, az iskola azóta már leváltott igazgatójának, Fazekas Csabának a szavait, aki szerint a polgári engedetlenkedés nem arról szólt, hogy a tanárok nem akartak dolgozni, hanem arról, hogy felhívják a figyelmet az oktatás állapotára. A felperesek szerint az állam kettős mércét alkalmazott, amikor csak ezt az öt tanárt rúgták ki, miközben sokkal többen választották a tiltakozásnak ezt a formáját.

A nemzetközi jog alapján védett jogot gyakoroltak a tanárok az ügyvéd szerint, ez pedig a magyar bíróságokat is köti. Tóth Balázs szerint az egyik kulcskérdés a perben, hogy miért pont ezt az öt tanárt rúgták ki, miért nem hatot vagy húszat. Az ügyvéd emlékeztet, hogy a perben erre Marosi Beatrix, a tankerület azóta már távozott vezetője sem tudott válaszolni, azt mondta, „így ítélte meg”. Szerinte az országos tiltakozások egyik ismert arcát akarták szankcionálni, Törley Katalin például ezért kerülhetett az öt tanár közé.

Ő volt a célpont, a többiek csak járulékos veszteség, mivel egyébként ők többet engedetlenkedtek, mint Törley Katalin.

Az ügyvéd arra is rámutatott, hogy az alperes azután sem szankcionálta más tanárok esetében a polgári engedetlenkedést, hogy az öt tanárt kirúgták. Arra is kitért, hogy bár a tanárok papíron engedetlenkedtek, valójában megtartották az óráikat, tehát a tankerület számai nem stimmelnek. A tankerület jogot sértve nem egyeztetett az intézmény vezetőjével a kirúgásokról. Az elbocsátások azért is jogellenesek voltak, mert az igazgató véleményén túl a diákok véleményét és jogait is figyelmen kívül hagyta a tankerület. Olyan tanárokat rúgtak ki, akiket az iskola nem vagy csak nehezen tudott pótolni, ezért sérült a gyerekek tanuláshoz való joga.

Az alperes jogi képviselője nem készült perbeszéddel, de szólt néhány szót. Szerinte ez egy munkaügyi jogvita, és ha bármelyik másik munkáltatónál így viselkednének a munkavállalók, az elbocsátással járna.

Visszautasítják, hogy Törley Katalin ellen irányultak volna az elbocsátások.

Az alperesi képviselő arra kérte a bírót, hogy a felperes ezen kijelentését hagyja figyelmen kívül, mert ez korábban egyszer sem hangzott el a részükről a perfelvétel során. Szerinte a tankerület meg tudta indokolni, hogy miért pont ezt az öt tanárt bocsátották el.

Az ügy előzménye: Hosszas huzavona

2022 októberében adta be munkaügyi keresetét az az öt tanár, akiket a tankerületi központ rendkívüli felmentéssel bocsátott el a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból polgári engedetlenség miatt. A felmondólevelükben az szerepelt, hogy „jogellenes munkabeszüntetésen vettek részt”, és mindez „jelentős mértékű kötelezettségszegésnek” minősül. Molnár Barbara, Ocskó Emese, Palya Tamás, Sallai Katalin és Törley Katalin alapjogi és munkaügyi érvekkel támasztották alá, miért volt jogellenes, diszkriminatív, aránytalan és szabálytalan az elbocsátásuk.

Az első tárgyalást élőben lehetett követni a 444-en, amelynek legmeglepőbb fordulata az volt, hogy a Belső-Pesti Tankerület Központ vezetőjének nevét a sajtó nem írhatta le, holott mindenki pontosan tudta, hogy Marosi Beatrixról van szó, ezért "tudjukkiként" hivatkoztunk rá. Ezen a tárgyaláson viszont a tankerületi vezető nem jelent meg.

Az első tárgyaláson a tanárok megegyeztek volna a tankerülettel, a sérelemdíjtól, a kamattól és a perköltségtől elálltak volna, de a végkielégítést és a felmentési díjat kérték. Sallai Katalin a felmentés megszüntetését is kérte. A tankerület azonban később visszautasította az ajánlatot.

Az egyik felperes, Molnár Barbara ismertette, hogy hogyan is nézett ki a tiltakozás az iskolában. Állítása szerint az intézményvezető mindig tudott az engedetlenségről és támogatta is őket. Egy nap egy tanár vállalt polgári engedetlenséget, hogy ne akadályozzák annyira a tanítást. Semmilyen visszajelzést nem kaptak ekkor a tankerülettől a polgári engedetlenkedéssel kapcsolatban, mondta.

Ezután augusztusban beszéltek arról, hogy a tiltakozást milyen formában folytassák. A sztrájkot nem tartották megfelelőnek, mert láthatatlannak gondolták. Abban egyeztettek meg, hogy az órák 50 százalékát kell megtartani, a végzősök esetében az órák 100 százalékát. A diákok jogai érdekében pedig gördülő sztrájkot tartottak, hogy ne mindig ugyanazok az órák maradjanak el.

Első alkalommal 31-en vettek részt az engedetlenségben, második alkalommal ketten, később körülbelül öten-hatan. A létszám megcsappanásnak szerinte az volt az oka, hogy az első engedetlenség után megkapták a tankerülettől az első figyelmeztető levelet.

„Mivel tudná alátámasztani, hogy a megfélemlítésre törekedett a tankerület?” – kérdezte a bíró Molnártól, aki azt mondta, azzal, hogy voltak olyan kollégák más iskolákban és vidéken, akik nem lettek felmentve, pedig polgári engedetlenkedtek. Szerintem ezzel a tankerület példát statuált, mert míg ők öten pótolhatók, addig több ember már nem, mondta. Szerinte nagyobb kárt okozott a tankerület az ő elbocsátásukkal, mert nem volt biztosítva a pótlás.

A következő tárgyalást június 14-én tartották volna meg, de akkor a tankerületi vezető betegségre való hivatkozása miatt ezt szeptember 7-éra halasztották. Csakhogy erre a napra is megbetegedést jelentett Marosi Beatrix.

Miért pont az az öt tanár?

Végül csak november 2-án került sor a folytatásra, ekkor viszont már megjelent a tankerületi vezető, és meg is hallgatta őr a bíróság.

A tárgyaláson Marosi Beatrix küzdött azzal, hogy meg tudja mondani, mi a Tanítanék Mozgalom célja, és mi a különbség a sztrájk és a polgári engedetlenség között. Marosi azzal érvelt, hogy a polgári engedetlenség jogellenes, míg a sztrájk nem.

A bíró viszont sokáig kötötte az ebet a karóhoz, hogy megtudja, Marosi miből következtetett arra, hogy jogellenes volt a polgári engedetlenkedés. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felmentésben arra hivatkoznak, jogellenes munkabeszüntetés miatt bocsátották el a tanárokat azonnali hatállyal, de a bíró szerint a tankerület vezetője nem jogász, viszont ő minősítette ezzel a munkabeszüntetést.

- Azt gondolja, hogy azért, mert nem létezik a polgári engedetlenség mint fogalom, akkor jogellenes?
- Én azt gondolom, hogy a munkabeszüntetés jogellenes - mondta Marosi.

Később azonban Marosi Beatrix azt sem tudta megmondani, hogy mi alapján döntött úgy, hogy éppen öt tanárt rúg ki.

A bíró felolvasta, kinek hány órája maradt el engedetlenség miatt:

Molnár Barbara: 19
Ocskó Emese: 14
Palya Tamás: 17
Sallai Katalin: 11
Törley Katalin: 9

Marosi Beatrix azt állította, hogy azok, akik ezen számok alatt voltak, nem kaptak felmentést, bár hozzátette, hogy Törley Katánál arányosítottak, mert ő részmunkaidős.

- Ha azt állítja, hogy már egy óra elmulasztása is súlyos kötelezettségszegés, miért teszünk akkor különbséget az 1 és a 9 között?
- Az ő esetükben volt a legtöbb.
- Ha egy is súlyos, akkor miért húzott határt valamilyen óraszámnál?
- A legtöbbet néztük.
- De akkor miért nem csak az elsőrendű felperest mentették fel?
- Ennyi.
- Az ennyi nem válasz. Ez nem egy tévéműsor, normálisan tessék válaszolni. Ne mondja többet!
- Nem volt jelentős különbség a felperesek között. A 19 és 17 nincs messze egymástól. Nem rúgunk ki mindenkit a tankerületnél egy engedetlenség után.
- De azt mondják, hogy egy is súlyos kötelezettségszegés. Miért ez volt a szempont? Miért pont öt ember lehet? Miért nem csúszott bele egy hatodik is?
- Úgy ítéltem meg abban a pillanatban, hogy az így helyes.

A tárgyalás végéhez közeledve újabb kemény kérdés érkezett a bírótól. A tankerület ugyanis azt állította, hogy a polgári engedetlenség miatt sérültek a gyerekek jogai. A bíró azt kérdezte Marositól, hogy az nem sértette-e a gyerekek jogait, hogy hirtelen eltűnt öt tanáruk. Marosi szerint nem, csak akkor, ha tartós lett volna a hiány, de a bíró kérdésére azt nem tudta megmondani, hogy mikorra sikerült feltölteni a megüresedett helyeket a tantestületben.

- Akkor miért kell kirúgni őket?
- Mert a helyettesítés megnehezítette a tanítást.
- Ahogy a sztrájk is.
- De a polgári engedetlenség jogellenes. A sztrájkot bejelentik, szabályozott keretek között zajlik.
- Az engedetlenséget is bejelentették. Nem véletlen kérdeztem az egyezséget az elején. Ne gondolja, hogy ez ennyire fekete-fehér. Nem gondolta meg magát közben?
- Nem.
- Csak mert, ah, hagyjuk.

A per későbbi folytatásában a tankerület a bíró szerint értelmezhetetlen adatokkal állt elő arról, hogy melyik tanár hány órát mulasztott el. Halász Krisztián nem tudta elképzelni, hogy miként mulaszthatott valaki 14,5 tanórát, tölthetett 1,72 napot polgári engedetlenséggel. A perfelvétel lezárása ezért januárra tolódott.

Az iskola igazgatójával nem egyeztetett a tankerület

Idén márciusban jutott el a tárgyalás a tanúmeghallgatásokig. A legfontosabb tanú, Fazekas Csaba, a Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója volt.

Fazekas Csaba a saját szavaival mondta el, hogy szerinte mi történt az iskolában, amikor polgári engedetlenségbe fogtak a tanárok. Elmondása szerint 2022 tavaszán a tanév végéig 13 olyan nap volt, amikor polgári engedetlenkedtek a tanárok. Ez előre megkomponált forgatókönyv szerint történt, hogy ne akadályozza az oktató-nevelő munkát, mindig csak egyvalaki adott le polgári engedetlenségre vonatkozó nyilatkozatot.

Fazekas Csaba elmondása szerint ezekre nem volt semmilyen reakció a kommunikáció szintjén a fenntartó részéről, egyedül annyi következmény volt, hogy az engedetlenkedő tanárok illetményüket elvesztették arra a napra, de nem volt a következményekről tájékoztatás, semmilyen üzenetváltás a tankerülettel. A fenntartó nem figyelmeztette a tanárokat.

Mi több: a tankerületi igazgatói értekezleten az intézményvezetők azt az instrukciót kapták Marosi Beatrixtól, hogy hagyjátok, hadd csinálják. Fazekas szerint azonban 2022. augusztus végén megváltozott a kommunikáció, akkor már az volt az elvárás az igazgatók részéről, hogy a sztrájkot hagyják folyni, a polgári engedetlenségről pedig mondják el, hogy ez jogszerűtlen, törvénytelen. Ügyvédi kérdésre Fazekas elmondta, hogy ez is Marosi Beatrix szájából hangzott el, ugyanis ezeket az értekezleteket mindig ő vezette.

Fazekas szerint a következményekről szóló tájékoztató vagy figyelmeztető levelet szeptember 9-én kapta meg az a 30 engedetlenkedő tanár, akik szeptember 5. után engedetlenkedtek.

Ez úgy történt, hogy a tankerületi vezető, Marosi Beatrix személyesen jelent meg Fazekas irodájában, és mindenkinek személyesen adta át a levelet. A tanárokkal beszélgetést nem folytatott, mindössze annyit mondott:

ő teszi a dolgát, a közép-irányító szervtől kapott instrukció szerint.

A bíró kérdésére Fazekas Csaba elmondta, a tájékoztató levelek átadása után egyáltalán nem zajlott kommunikáció közte és a tankerület között, pusztán hivatalos kötelező adatszolgáltatás jegyében voltak egyeztetések.

A Kölcsey öt tanárának a felmondó levelét Marosi Beatrix két másik tankerületi dolgozóval együtt személyesen adata át a tanároknak. „Amikor a leveleket átadták, épp helyettesítettem, tanórán voltam. Csörgött a telefonom, Marosi Beatrix volt az. Azt mondta, hogy gyere, az irodád előtt állok. Mondtam, hogy nem tudok, mert tanítok, mire azt mondta, nem baj, gyere le. Hárman jöttek, mondtak hat nevet, hogy ezt a hat nevet varázsoljam oda az irodába egyesével úgy, hogy ne találkozzanak egymással. Tehát egyik ajtón be, másik ajtón ki. Nem tudom, miért. Abban a pillanatban nem tudtam, mi történik, nem mondták meg. Félelmemben azt gondoltam, hogy most mind a hatot elveszítem. Ketten nem voltak bent az épületben, négyet tudtam odahívni. Behívták őket az irodába egyesével, átadták a levelet, kérték, hogy olvassák el a papírt, és vegyék tudomásul. Mindenki tudta, hogy mi történik, csak én nem, mivel nem hangosan olvasták fel.”

„Az a narratíva, hogy a tanulók érdekében kellett az öt pedagógust elbocsátani, mert sérült a tanuláshoz való joguk, az nálam azért nem állja meg a helyét, mert sokkal több óra maradt el az elbocsátásokat követően, sokkal több kényszermegoldás született, az érettségizők más tanárt kaptak néhány hónappal az érettségi előtt, a tanulók érdeke jelentősen sérült” – mondta Fazekas Csaba.

Azóta a Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatójának pályázatát a tankerület visszautasította, amelyet nehéz nem úgy értelmezni, hogy ezt a bíróságon tett tanúvallomása váltotta ki. Marosi Beatrix pedig már nem a tankerület vezetője.

Miután többször elhalasztották a tárgyalást, bíróváltásra került sor, ami a tanárokat képviselő Magyar Helsinki Bizottságot is meglepte. A 444 kérdésére a Fővárosi Törvényszék azt mondta, hogy „az ügyben új bíró kijelölését a bírósági szervezet működésében rejlő egyéb ok indokolja.” Ugyanis „az eljáró bírót szakmai igazgatási feladatok ellátására kérték fel, a szolgálati jogviszonya a Fővárosi Törvényszéken megszűnt, így a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet értelmében az ügy intézésére másik tanácsot jelöltek ki.” Az új bíró Boda Zoltán.

A Kölcsey tanárainak ügyében hozott ítélet azért is izgalmas, mert a nyár elején hoztak ítéletet a Karinthy Frigyes Gimnázium kirúgott tanárainak perében, ahol a bíróság arra hivatkozva utasította el a tanárok keresetét, hogy a polgári engedetlenség olyan munkabeszüntetésnek minősül, ami jogi szankciókkal jár, ennek a megítélése “fekete-fehér”. A tiltakozásé viszont már kevésbé az, nem hiába ültek itt napokat. A két perben viszont nem ugyanaz volt a bíró sem, a karinthysok perében Halmos Szilvia bírónő hozott ítéletet.