„[A] gazdasági folyamatok szakértőivel és hazai politikai pártok képviselőivel vitatjuk meg, hogy milyenek is valójában Magyarország jelenlegi gazdasági kilátásai és mit tehetnek az egyes politikai szereplők ebben a helyzetben” - ezzel a felütéssel hirdetett konferenciát a Republikon Intézet, és bár valljuk be őszintén, az ehhez hasonló gazdasági témák nem szoktak izgatottan remegő tömegeket vonzani, ez az esemény mégis izgalomra adhatott okot.

Egyes politikai szereplők alatt ugyanis ebben az esetben kivételesen nem a szereplés elől soha el nem ugró ellenzéki politikusokat kellett érteni, az eseményen részt vett két kormánypárti delegált is:

• Bánki Erik (Fidesz), a Parlament Gazdasági Bizottságának elnöke
• és Hargitai János (KDNP), országgyűlési képviselő.

Rajtuk kívül részt vett még az eseményen

• Bedő Dávid, a Momentum frakcióvezetője,
• Csárdi Antal (független országgyűlési képviselő), a Parlament Gazdasági Bizottságának tagja,
• Kollár Kinga, a Tisza Párt Európai Parlamenti képviselője,
• Mellár Tamás (Párbeszéd), a Parlament Gazdasági Bizottságának alelnöke,
• Vajda Zoltán (MSZP), a Parlament Költségvetési Bizottságának elnöke,
• és Z. Kárpát Dániel (Jobbik), a Parlament Gazdasági Bizottságának tagja.

Szemfüles olvasók ezen a ponton már észrevehették, hogy a parlamenti frakcióval rendelkező pártok (-LMP, +Csárdi Antal) mellett meghívást kapott az eseményre Kollár Kinga, hogy a jelenlegi tudásunk szerinti legnagyobb ellenzéki pártot, a Tiszát képviselje.

Ez már önmagában is jó hír, hiszen a Tisza Pártból mindeddig keveset láttunk Magyar Péteren kívül (leszámítva a Fővárosi Közgyűlést, de ott se villantottak eddig igazán nagyot, ezt leszámítva), de előzetesen hiába igyekeztem körültekintően tájékozódni Kollár Kinga munkásságával kapcsolatban, ezt a rövid bemutatkozást leszámítva túl sokat nem tudtam meg róla (még az EP-oldaláról sem).

A többiek viszonylag régi motorosnak számítanak, úgyhogy igazából az volt a nagy kérdés: mit kezdenek az ellenzéki képviselők, ha a nyilvánosság előtt szembesíthetik kormánypárti társaikat aggályos kérdésekkel, illetve ebben a nagypolitikai környezetben mihez kezd a frissen politizálni kezdő erő, ha végre szakpolitikai kérdésekben nyilvánulhat meg?

Na meg persze az: hogy néz ki egy kormánypárti politikus, amikor megszorongatják?

Mivel nyilvánvalóan mindenkit ez utóbbi kérdés izgat, előre elárulom: sehogy.

Sem Bánki Erik, sem Hargitai János nem tört ki könnyekben a rájuk nehezedő nyomás hatására, sőt, pár kritikus pillanatot leszámítva még csak kizökkenteni sem sikerült őket a begyakorolt propagandamantrából.

Pedig az esemény ígéretesen indult, a résztvevők egymásra licitálva örültek a lehetőségnek, hogy végre így, együtt ülhetnek ki a nyílt színre, és eszmét cserélhetnek. Még Hargitai és Bánki is örömét fejezte ki - ami egyben magas labda volt mindenki másnak, amit le is csaptak rögvest: valóban nem az ellenzéken múlt az elmúlt 10+ évben, hogy hasonló nyílt színi diskurzusok nélkül kellett tengődnünk.

A gazdaságpolitikába csapva azonban kiderült: ez a kuriózumnak számító esemény valójában szinte teljesen olyan, mint amikor a felek nagy távolságból küldözgetik a sajtóközleményeiket, egymásra reagálva.

Tök mindegy volt, hogy mi az aktuális téma, a jövő évi költségvetés, Trump elnökségének lehetséges hatásai, a GDP, az államadósság, a kkv-k helyzete, az autóipar, az uniós pénzek, a jogállamiság, vagy akármi, mindenki elmondta azt, amit amúgy is el szokott mondani: az ellenzék azt, hogy a kormány mindent rosszul csinál, a kormány meg azt, hogy mindent jól csinál. Aztán kicsit iszapbirkóznak egy kicsit.

Persze, voltak habitusbeli különbségek. Míg Vajda Zoltán mindenben igyekezett „egyetértési pontokat” találni (spoiler: nem nagyon sikerült), Bedő Dávid ifjonti hévvel és panelekkel ütötte a kormányzat gazdaságpolitikáját, Mellár Tamás közgazdászi komolyságot hozott a beszélgetésbe, Z. Kárpát Dániel jobbikos lendülettel támadta például a multikat, Csárdi Antal pedig a magyar gazdaság kiszolgáltatott helyzetére igyekezett rámutatni.

A másik sarokban az egymást bajtársiasan támogató Bánki Erik és Hargitai János sorra mondta fel a kormányzati sikerkommunikációs paneleket: 2019 előtti aranykor, covid miatt beszakadó gazdaság, háborús infláció, elhibázott szankciók, Brüsszel, gazdasági semlegesség, békeköltségvetés satöbbi. Az ellenzéki felvetésekre e tekintetben érdemileg nem is igazán reagáltak, bár voltak pontok, amikor akár azt is hihette volna az ember, hogy tényleges vitát hall, valójában egyetlen olyan érv-ellenérv sem hangzott el a beszélgetésben, amit eddig ne mondtak volna fel az érintettek.

Egyedül Kollár Kinga volt megfoghatatlan: megszólalásaiból semmi konkrét dolog nem volt leszűrhető, karakteres szakpolitikai meglátásai sem nagyon voltak (az elején jelezte, hogy a beszélgetés során igyekszik majd középre helyezkedni, aztán nagyjából ennyiben is maradt), de láthatóan próbálta minél többször kihangsúlyozni, hogy a Tisza mennyire jelentős tényező politikailag. Hogy ez gazdaságpolitikailag hogy nézne ki, az 2 óra alatt sem igazán derült ki.

Voltak persze vicces pillanatok, vagy legalábbis olyanok, amikor felforrt a hangulat.

Az egyik ilyen volt, amikor Bánki Erik szomorúan jegyezte meg, hogy mennyire kár, hogy „kikopott az érdemi vita a plenáris ülésekről”, és manapság szakmai viták helyett egymást próbálják leradírozni a politikusok. :(

Hargitai Jánosra egy ponton Mellár Tamás reagált úgy, mint a választókörzetébe tartozó állampolgár, mondván, ő bizony nem Hargitaira szavazott, amire a KDNP-s országgyűlési képviselő vissza is szólt, hogy enélkül (mármint Mellár szavazata nélkül) is megvolt eddig is, és a jövőben is van rá némi esélye, hogy meglegyen.

Hargitaitól nem álltak távol az esemény során az ehhez hasonló ütésváltások, bátran beleállt többször is ellenfelei kóstolgatásába. Sőt, egy ponton parlamenti képviselőtársait, illetve pártjaikat egyenesen „Kollár Kinga szoknyájában” vélte megtalálni, mondván, „ő van itt politikai erőként, önök mögül meg eltűntek”. Mármint a választópolgárok.

Az ellenzéki politikusok élesen bírálták, hogy a választási törvények módosításáról szóló törvénycsomagot késő éjszaka, az utolsó pillanatban küldték szét a képviselőknek, hogy aztán a parlament Igazságügyi Bizottsága kutyafuttában meg is szavazza, és már dobja is tovább az Országgyűlésnek. Ez visszatérő téma volt, többen is felvetették, hogy a kormánypártok a saját érdekeik mentén nyúlnak bele ismét a törvénybe.

Amit Bánki Erik erélyesen visszautasított, mondván, a választókerületek újbóli átrajzolásának „semmi köze ahhoz, hogy hatalmon akarunk-e maradni vagy sem”, majd kijelentette, hogy Magyarországon továbbra is „tisztán demokratikus és tiszta választások” vannak.

Erre viszont nemcsak a körülötte ülő politikusok, de jól hallhatóan a nézőközönség is kacajban tört ki.

Bánki egyébként keményen kiosztotta Bedő Dávidot is, aki a Momentum egyik sablonkifejezését mantrázta. Bedő a kormányra többször is állampártként utalt, amit a fideszes politikus keményen kikért magának, mondván, az „nem vicces”, neki ugyanis az egész családját kitelepítették, és még sok ezer honfitársát is sértheti vele a momentumos politikus. Bánki itt is elmondta, hogy Magyarországon „szabad demokrácia és szabad választások vannak”.

Bedő kicsit később kapott újra szót, akkor elmondta, álláspontja szerint az állampárt definíciója „megállja a helyét jelenlegi Magyarországon”. Aztán ennyiben maradtak.

Rögzítésre érdemes még két dolog:

• egyrészt Hargitai János valamiért Donald Trump elnök nevét TrumFnak ejti,
• másrészt Mellár Tamás egyetlen dologban tényleg egyetért Hargitaival, ez pedig a fegyvergyártás kérdése. Mármint hogy ha a fegyvergyártást „jól csináljuk”, akkor az fejlesztésnek tekinthető, ezt a felfejlesztett technológiát pedig idővel „a civil szektorba is át lehetne vinni”.

Összességében az álláspontok jottányit sem közeledtek egymáshoz, arra viszont jó volt ez a beszélgetés, hogy elképzeljük, vajon milyen munka zajlik a Parlamentben, ahol ezek a politikai aktorok (a Tiszát leszámítva egyelőre) hasonló diskurzusok mentén igazgatják az országot.

Ja, meg azért is, mert így legalább elraktározhatjuk magunknak az olyan apró kis jeleneteket, amikor például Bánki Erik hallgatja Vajda Zoltánt, és közben egyetértőleg bólogat.

Ha van 2 órád, hogy hasonló izgalmas pillanatokat keress, itt megnézheted az egész beszélgetést.