Úgy tűnik, Európa most egy újabb „kubai krízis” felé tart. Az utóbbi hetekben globális kiterjedéssel fenyeget az egyre intenzívebb orosz–ukrán háború, szombati állapotok szerint a legfontosabb új fejlemény, hogy az oroszok vadonatúj rakétát vetettek be Dnyiprónál. Az első hírek arról szóltak, hogy a csütörtöki támadáshoz interkontinentális ballisztikus rakétát (ICBM) használtak.

Ha ez így lett volna, annak óriási jelentősége lenne, hiszen ilyen rakétát még soha nem vetettek be valódi háborús helyzetben. Később azonban kiderült, hogy amit bevetettek, nem ICBM volt – és bár ettől még nem nyugodhat meg, aki követi most a háború alakulását, a rakéta technikai felépítése mégis arra utal, hogy a felek nagyon is precízen kiszámítják, mikor mit tesznek.

ICBM

Az interkontinentális ballisztikus rakétákat a mi generációnk a filmeken túl észak-koreai híradásokból ismeri, Kim Dzsongunék ilyen típusú rakétákat szoktak a Japán-tengerbe lőni. Az ICBM-ek történetét a nácik V2 rakétáitól eredeztetik, a második világháború után az amerikaiak és a szovjetek őrült mennyiséget állítottak elő belőlük. A hidegháború derekán leginkább ezek az interkontinentális rakéták voltak a nukleáris fenyegetés alapjai. A Szovjetunió összeomlása után aztán mindkét nagyhatalom leépítette az arzenált.

Ez volt a START, azaz a stratégiai fegyverzetcsökkentő egyezmény. Ennek értelmében a világban meglévő nukleáris fegyverzet nyolcvan százalékát leszerelték, és megegyeztek, hogy egy adott pillanatban „mindössze” 1600 ICBM rakéta lehet működőképes egyszerre. Ez az az egyezmény, aminek értelmében Ukrajna is átadta Oroszországnak a területére telepített szovjet interkontinentális rakétákat.

Az egyezményt 2010-ben Barack Obama és az akkor Vlagyimir Putyint épp elnökként szolgáló Dmitrij Medvegyev megújították. Azóta ez az a nemzetközi rendszer, amely meghatározza, milyen szabályok szerint lehet fejleszteni, használni, tesztelni az ICBM-eket. Ezt eddig kirívóan csak Észak-Korea szegte meg.

Ma hat ország rendelkezik nagy hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakétával: az oroszok és amerikaiak mellett Kína, Észak-Korea, India és Izrael. És bár a fegyvertípus több mint hetven éve létezik, még soha nem vetettek be ilyet éles helyzetben. Nem is nagyon gondolhatja senki, hogy ez előfordulhatna, hiszen az ICBM-eket elsősorban termonukleáris töltetek célba juttatására tervezték. Ha ilyennel lövöldöznének egymásra háborúzó felek, abból nagyobb eséllyel lenne apokalipszis, mint bármiféle győzelem. Bár fel lehet szerelni rájuk sokféle konvencionális rakétafejet is – egyszerűen szólva: nem atombombát –, nem sok értelme volna az efféle használatnak, hacsak nem a fenyegetés. Annak az üzenetnek az eljuttatása a másikhoz, hogy az egyik hangsúlyozza, van ilyen fegyvere, és kész használni azt. Amikor az első hírek érkeztek Dnyipróból csütörtökön, ez futhatott végig a világ vezetőinek a fején. Putyin maga is a START egyezmény határait feszegette, de arra játszott, hogy úgy tűnhessen, nem lépte át azokat.

Mogyoróbokor