• Az orosz–ukrán háború eszkalációját Donald Trump elnökké választása okozta, hiszen ezáltal nyílt meg a tárgyalások lehetősége.
• A Biden-féle menedzselt eszkalációt Kijevben sokan már „lassú halálként” emlegetik.
• A világháború kockázatának kézzelfogható mivolta olyan ösztönző lehet, ami áttörheti az „Ukrajna mindenekfelett” hozzáállást.
• Az oroszok nyeregben érzik magukat, meg fogják kérni az esetleges kompromisszumok árát.
• Az ukránok már azt mondják, a biztonsági garanciák fontosabbak, mint a terület.
• Putyin nem engedheti meg, hogy Harkivban vagy Szumiban megjelenjen a NATO, ez esetben kiterjedtebb háború kezdődne, totális mozgósítással.
• Ukrajna kétségkívül vesztésre áll a háború jelenlegi fázisában, de arról szó sincs, hogy veszített volna.
• Interjú Jarábik Balázs Ukrajna-szakértővel.

Sok hónapnyi hezitálás után az ukránok megkapták az engedélyt Joe Biden elnöktől, hogy nagy hatótávolságú amerikai fegyverekkel támadjanak nemzetközileg elismert oroszországi területeket. Azóta felpörögtek az események, az ukránok kurszki és brjanszki célpontokat lőttek ATACMS-szal, az oroszok ballisztikus rakétával és enigmatikus Putyin-beszéddel válaszoltak. Hogyan és meddig fokozódhat az eszkaláció?

Valóban eszkalációs spirálban vagyunk. Ezt Donald Trump elnökké választása okozta, hiszen ezáltal nyílt meg a tárgyalások lehetősége. Joe Biden választások utáni lépései – amilyen az amerikai, illetve brit és francia rakéták használata Oroszország nemzetközileg elismert határain belül, de a Gazprombank elleni szankciók is – eszkalációt jelentenek, és egyben az ukrán pozíciók megerősítését. Közben folyik Ukrajna ellátása 2025-re fegyverekkel és pénzzel. Trump beiktatásáig mind a két félnek érdeke saját pozíciójának erősítése, tehát további eszkaláció várható.

Ami konkrétan a nagy hatótávolságú rakétákra vonatkozó engedélyekre vonatkozik: erről valóban hónapokon át folyt a vita. Az oroszok azt mondták, az engedély megadását az Egyesült Államok közvetlen beavatkozásaként fogják értékelni. De ez érvényes volt korábban is, hiszen HIMARS-okat, Abramsokat és más eszközöket is használnak az ukránok a kurszki offenzívában is. A korszerű amerikai fegyverrendszerek egy részét az ukránok eleve nem tudnák bevetni technikai és felderítési támogatás nélkül. Az ATACMS eredményes használatához koordináták kellenek, amihez amerikai műholdas technológiákra van szükség. Ez a leghatékonyabb nyugati támogatás. Az ukránokhoz képest az oroszok vakon kezdték az inváziót.

Az engedély megadásakor hivatkoztak az észak-koreai katonák felbukkanására is. Róluk mit tudunk?

Észak-koreai katonákat még nem nagyon láttunk a kurszki fronton. Lehet, hogy nem is fogunk. Arról már vannak információink, hogy milyen felszerelést küldenek. Tudunk az ágyúikról, amelyek hatótávolsága 60 kilométer, ezeket valószínűleg ők fogják kezelni. Mást nem nagyon tudok elképzelni. Az észak-koreai katonák nem beszélnek oroszul, a közös nyelv hiánya megnehezíti a koordinációt. De összességében úgy gondolom, az észak-koreai projekt az oroszok részéről figyelmeztetés a Nyugatnak: ha be akarnátok szállni, nem érdemes, hiszen mi is számíthatunk erősítésre. Olyan szövetségesünk van, üzenik, amely nem csupán nagy mennyiségű lőszert tud adni, hanem embert is, és nem keveset, ha kell.

Donald Trump a kampányában egyértelmű kijelentéseket tett a háború lezárásával kapcsolatos szándékairól. Ha valóban ez a törekvése, mennyire tesznek annak keresztbe a friss fejlemények?

A Biden-adminisztrációnak érdeke, hogy az ukrán védekezést pénzzel és fegyverrel támogassa, más kérdés, hogy a Biden-féle menedzselt eszkalációt Kijevben sokan már „lassú halálként” emlegetik. A mostani döntés egyik olvasata, hogy megpróbálják megakadályozni Trump megegyezését Putyinnal, kényszerítve őt az eddigi amerikai politika folytatására. Viszont a Fehér Ház már 2022 novemberében a háború befagyasztásában gondolkodott, ahogy ezt Bob Woodward is írja új könyvében. Akkor Moszkva vesztésre állt, az ukránok kiverték az oroszokat Harkivból és Herszonból. Vagyis a mostani eszkaláció akár koordinált is lehet, hiszen látjuk, hogy Trump csapata kritikusan, de visszafogottan kommentálja eddig a lépéseket.

Az nyilván retorikai fogás volt Trump részéről, hogy huszonnégy óra alatt békét teremt. A megválasztása óta azonban mégiscsak a tárgyalásokról beszél mindenki, miközben párhuzamosan eszkaláció történik. Biden lépései egyébként paradox módon segíthetnek is az utódának, a világháború kockázatának kézzelfogható mivolta olyan ösztönző lehet, ami áttörheti az „Ukrajna mindenekfelett” hozzáállást.

Trump mindenáron meg akar állapodni?

Hogy meg akar állapodni, az valószínű. Hogy mindenáron, az kétséges. Az oroszok most nyeregben érzik magukat, meg fogják kérni az esetleges kompromisszumok árát – és akkor az ukrán faktorról még nem is beszéltünk. Az ukránok mesterien művelik az információs háborút, ügyesen befolyásolják a Nyugatot. Ezért is látjuk azt, amit például Elon Musk művel az X-en Zelenszkijjel. Azt lehet mögötte, hogy hozzuk le az ukrán elnököt olyan szintre, ahol nem tud diktálni. Erre Bidenék nem voltak képesek, pontosabban nem voltak rá hajlandók, elvégre Ukrajna mégiscsak áldozata az oroszok agressziójának. Trumpnak ezzel szemben megvannak az emberei és az eszközei, hogy nyersebb módon kezelje az ukránokat.

Ha az oroszok nyeregben érzik magukat, akkor miért akarnának megállapodni?