Igazán kiváló és remek munkát végzett Matolcsy György – mondta Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjújában, hozzátéve, hogy nagyon hálás a munkájáért. Van hőstette is Matolcsynak, a devizahitelesek ügye, nélküle Orbán szerint több százezer család ment volna tönkre. „Olyan elnöktől búcsúzunk el, akinek történelmi érdemei vannak” – mondta a miniszterelnök.

„Magyarország nem áll rosszul közgazdászok tekintetében”, vezette fel döntését Orbán. Szerinte a jegybankban azonban nemcsak elméleti tudásra van szükség, hiszen az MNB őrzi a forint értékét, fel kell lépnie az infláció ellen, és végeredményben a stabilitás záloga. A sok jó közgazdász közül a legtapasztaltabbat próbálta Orbán kiválasztani, aki „látott már karón varjút”, nem ijed meg, „szagolt már puskaport” és higgadt, és gazdaságpolitikai tapasztalata is van. Elmondása szerint számításba jött még az energiaügyekért felelős Lantos Csaba is, aki korábban pénzügyek területén is dolgozott.

Orbán saját bevallása szerint végül a legkiszámíthatóbb és a legnyugodtabb személyt választotta: Varga Mihály pénzügyminisztert.

Ez azt is jelenti egyben, hogy jövőre át kell alakítani a gazdaságpolitika irányítását, amelyre korábban már szintén utalt a kormányfő – épp ez volt az egyik tény, ami megerősítette a sejtést, hogy Varga lehet a következő jegybankelnök. Varga távozásával ugyanis vezetés nélkül marad a Pénzügyminisztérium, Nagy Márton pedig Orbán korábbi utalása szerint csúcsminiszterré avanzsálhat, vagyis jó eséllyel összevonásra kerülhet a Pénzügyminisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium is.

A rádióinterjúban a kormányzati átalakítás részleteiről azonban nem árult el részleteket, az mondta Orbán, erről majd decemberben fog beszélni.

Tizenkét éves időszak ér véget jövőre

Jövő március 1-jén jár le Matolcsy György jegybankelnöki megbízása. Matolcsy 2013. március 4-én került az MNB élére, második hatéves elnöki ciklusa fog tehát most lejárni. Utódjához hasonlóan az Orbán-kormányból érkezett a központi bank élére, de ebben semmi meglepő nincs: 1990 óta csak két olyan ember (Surányi György és Simor András) állt az MNB élén, aki nem volt korábban miniszter, a többiek – időrendben: Bod Péter Ákos, Járai Zsigmond, Matolcsy és most Varga úgy kerültek a nemzeti bank élére, hogy korábban kormánytagok voltak: Bod a rendszerváltozás után az Antall-kormány első ipari és kereskedelmi minisztere volt másfél évig, Járai az első Orbán-kormány első pénzügyminisztere – épp Varga előtt –, míg Matolcsy az első Orbán-kormány második felében gazdasági, a második Orbán-kormány első majdnem három évében nemzetgazdasági miniszterként dolgozott, innen került az MNB-be (a helyére pedig tizenkét évvel ezelőtt is Varga ment).

Hogy Orbán folytatja azt, amit eddig miniszterelnökként minden alkalommal meglépett, azaz saját kormányából ültet át valakit az erre az évre bőkezűen, több mint 80 milliárd forintért felújított és tetőráépítéssel elrondított Szabadság téri műemléképületbe – a generálkivitelező Matolcsy fiának barátja, Somlai Bálint cége, a Raw Development volt –, arra már korábban is lehetett számítani, elemzők már ez év elején beszéltek róla, de ősz elején vált biztossá.

A kormányfő a kötcsei beszédében arra utalt, hogy a mostani két gazdasági minisztere (Varga Mihály pénzügyminiszter és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter) egyike kerül az MNB élére, a másik pedig egyedüliként visz tovább a kormányban mindent, ami gazdaság (kivéve Szijjártó Péter külgazdasági homokozóját). Orbán akkor azt mondta: „Az egyik gazdasági csúcsminiszter, a másik pedig jegybankelnök lesz.” Azóta több olyan jelzés érkezett, amiből sejteni lehetett, hogy Nagy az egyik, Varga a másik, bár Orbán még most hétfőn is csak annyit mondott: januárjától új gazdaságpolitika kezdődik, ez „társulni fog gazdaságirányítási változásokkal is, ami az itt említett két miniszter [Nagy és Varga] személyét is érinti, az egyikőjüknek hattyúdal, a másiknak szép nyitány”. Lázár János kevésbé volt visszafogott november közepi parlamenti bizottsági meghallgatásán, amikor úgy fogalmazott: „a Pénzügyminisztériumra nincs panaszom, Varga miniszter úrtól minden forrást megkapok”, majd úgy folytatta „hogy az új pénzügyminisztertől megkapom-e, azt nem tudom”.

Varga Mihály hatvanévesen, csaknem harmincöt évnyi aktív politikusi múlttal a háta mögött lesz jegybankelnök. Csak elvétve találni olyanokat, akik nála idősebben kerültek volna az MNB élére: ilyen volt az 1956 áprilisa és novembere közötti elnök, a kinevezésekor majdnem 65 éves Háy László – akit orvosi diplomával és Moszkvában, pártvonalon kapott közgazdasági kandidátussal neveztek ki –, Pósch Gyula, aki 1943-ban 64 évesen vállalta el az MNB-elnökséget – a nyilasok hatalomra kerülése után mondott le –, valamint az első jegybanki elnök, Popovics Sándor, aki 1924 nyarán 61 éves volt, amikor feladatul kapta az önálló jegybank irányítását.

Nemcsak a kora miatt figyelemreméltó Varga kinevezése, hanem azért is, mert ilyen jelentős politikusi múlttal sem állt senki az MNB élén 1990 óta, illetve 1952 előtt. A rendszerváltás után Varga lesz az első, aki a jegybankelnöki karrierje előtt választott parlamenti képviselő, valamint egy párt alelnöke is volt (csaknem húsz éven át, 1994-től 2013-ig). Bár a Közgázon végzett, diplomát a monetáris politikához ezer szállal épp nem kötődő áruforgalmi szakon szerzett, gazdaságpolitikával csak az 1990-es évektől kezdett foglalkozni, monetáris politikai vagy banki előélete nincs.

Márpedig nem könnyű időszakban került a jegybank élére, még ha a látszat nem is ez. Az MNB törvényi feladatával, az árstabilitás elérésével, azaz a 3 százalék körüli inflációs cél teljesítésével látszólag nincs sok gond: az infláció idén egy 4,1 százalékos júliust nem számítva folyamatosan a 2-4 százalékos jegybanki toleranciasávon belül volt – úgy, hogy közben az alapkamat az év eleji 10,75 százalékos szintről 6,5 százalékra csökkent. Ráadásul a kormány arra számít, hogy az infláció jövőre is csak 3,2 százalék lesz – ezt még pénzügyminiszterként épp Varga írta be a költségvetésbe.

Csakhogy a felszín alatt vannak súlyos problémák. Az infláció idei féken tartását részben az előző évi magas áremelkedésekből fakadó bázishatás segítette, illetve olyan egyszeri tényezők, mint októberben az MTelekom akkora akciózása, ami elemzők szerint önmagában érezhető tizedszázalékpontokat jelentett az infláció szintjében. Ráadásul a hét elején aláírt háromoldalú (kormány, munkaadók, munkavállalók) bérmegállapodás szerint jövőre 9 százalékkal nő a minimálbér, így várhatóan a nemzetgazdaság egészében is az inflációt jelentősen meghaladó béremelkedések lesznek, vagyis folytatódik a már idén elkezdődött reálbér-növekedés.

Nehéz nem látni annak kockázatát, hogy az ilyen fokú tartós reálbér-emelkedés, valamint a Nagy Márton nevével fémjelzett fogyasztásösztönző, mindenáron növekedésre fókuszáló gazdaságpolitika nem hordozna magában jelentős inflációs kockázatot. Miközben Varga számíthat arra, hogy politikai előélete alapján és a gazdaságélénkítés érdekében a kormány olyan együttműködő, „baráti” monetáris politikát, tehát alacsony, akár a mostaninál is alacsonyabb kamatszintet vár majd el az új jegybanki vezetéstől.

Csakhogy amíg közben az amerikai központi bank, a Fed 4,75-5 százalékos sávban tartja a dollárkamatot, nehéz a mostaninál is alacsonyabb forintkamatot elképzelni. Különösen úgy, hogy már most is a költségvetési törvényben 2025-re várt 397,5 forint/eurós átlagnál nagyjából 4,5 százalékkal gyengébb a forint, csütörtökön, egy nappal a mai bejelentés előtt 415 forinton is járt az euró ára, amire legutóbb 2022 őszén volt példa – akkor, amikor a hamarosan távozó MNB-elnök egy tavalyi előadása szerint az árfolyamválság közelében járt az ország.

És végül arról se feledkezzünk meg, hogy miután 2023-ban soha addig nem látott, 1763 milliárd forintos veszteséggel zárt a nemzeti bank, a saját tőkéje mínusz 1855 milliárd forint lett. Erre korábban soha nem volt példa, és bár a szakértők egyetértettek abban, hogy a jegybanki működést nem korlátozza a negatív saját tőke – még ha ilyen brutális mínuszról is van szó. A jegybanktörvény módosítása már 2023-ban mentesítette az államot az alól, hogy a központi költségvetés terhére ki kelljen pótolnia a jegybanki veszteséget, bár akkor még csak egy 402 milliárdos 2022-es veszteségből fakadó 251 milliárdos tőkepótlást kellett kimozogni a törvénymódosítással. Azt viszont még nem tudni, hogy hány év alatt és hogyan fogja tudni önerőből ezt az óriási negatív saját tőkét nullára felhozni az MNB.