Körülbelül másfél hónappal a nagy port kavaró amerikai nemzetbiztonsági stratégia után a Trump-kormányzat közzétette az előbbivel „kéz a kézben járó” védelmi stratégiáját is. Bár ennek a nyelvezete visszafogottabb, a védelmi stratégia alapján is könnyű megtippelni, ki a világ legeslegnagyszerűbb elnöke, visszaköszönnek olyan elemek, amiket a Fox News híradósából lett háborús (átnevezés előtt védelmi) miniszter, Pete Hegseth már a világ minden tájáról hazarángatott tábornokoknak tartott MAGA-gyorstalpalójában előadott, például az igazi harcos ethoszának felélesztése.

Bár aki csak minimálisan is követi Donald Trump elnökségét, az nem fog meglepődni, de a korábbi védelmi stratégiákhoz képest a 2026-os szokatlanul nyílt politikai hangvételt üt meg. Visszatérően bírálja a korábbi amerikai kormányzatokat amiatt, hogy az olyan elvont fogalmakat, mint a „szabályalapú nemzetközi rend”, az amerikai érdekek elé helyezték, és az új hozzáállást ennek korrekciójaként mutatja be. Az alapüzenet egyértelmű: az Egyesült Államok hatalmát szelektíven, eszközszerűen fogja alkalmazni, és jóval kevesebb jelentőséget tulajdonít majd a pusztán szimbolikus vezető szerepeknek.

A 2026-os amerikai Nemzeti Védelmi Stratégia markáns szakítást jelent azzal, ahogyan Washington hagyományosan meghatározta globális szerepét, beleértve az Európához való viszonyát. Míg a korábbi stratégiák — beleértve a Trump első elnöksége alatt kiadott 2018-as NDS-t is — a „revizionista hatalmakat”, például Kínát és Oroszországot nevezték meg az Egyesült Államok biztonságát fenyegető központi, globális kihívásként, az új dokumentum jóval szelektívebben és befelé fordulóbban határozza meg az amerikai érdekeket.

Mindenki kezelje a saját hátsó kertjét