A világ két legnagyobb nukleáris arzenálját évtizedeken keresztül kétoldalú fegyverzet-ellenőrzési szerződések sora korlátozta. Ennek a korszaknak most vége szakad: csütörtökön lejár az Egyesült Államok és Oroszország között fennmaradt utolsó nukleáris fegyverkorlátozó megállapodás, az Új START-szerződés, így lezárul egy több mint fél évszázados időszak, amikor Moszkva és Washington kölcsönösen igyekezett féken tartani stratégiai versengését.

Oroszország szeptemberben jelezte, hogy hajlandó lenne önkéntes alapon további egy évig betartani a szerződés legfontosabb korlátozásait, feltéve, hogy Washington is így tesz. Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő még az utolsó napon is arról beszélt, hogy Oroszország ajánlata továbbra is napirenden van. A Trump-adminisztráció azonban mindeddig nem reagált hivatalosan.

Új-START

Az Új- START-ot 2010-ben Prágában írta alá Barack Obama és az éppen az orosz elnöki székben ülő Dmitrij Medvegyev, a következő évben lépett hatályba. A szerződést eredetileg tíz évre kötötték, egyszeri, ötéves meghosszabbítási lehetőséggel, ezzel Joe Biden kormánya élt is, a megállapodás február 5-ig marad hatályban.

A megállapodás felenként 1550 telepített stratégiai nukleáris robbanófejben maximálta az arzenálokat, ez közel 30 százalékkal volt alacsonyabb a 2002-ben meghatározott korábbi plafonnál. A szerződés nem pontosan korlátozásról, hanem csökkentésről szólt: az oroszok és az amerikaiak is azt vállalták, hogy a határidőre úgy csökkentik a saját nukleáris arzenáljukat, hogy a fegyverek összesített száma ne haladja meg a 700 hordozóeszközt (interkontinentális ballisztikus rakétát, tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétát és nehézbombázót), valamint az 1550 robbanótöltetet és a 800 telepített és nem telepített indítóeszközt. Emellett korlátozásokat szabott meg azokra az orosz interkontinentális rendszerekre is, amelyek képesek elérni az Egyesült Államokat. A csökkentési célt mindkét ország 2018 februárjára elérte.

Sok szakértő szerint azonban a szerződés valódi értékét nem pusztán a számszerű fegyverzetcsökkentés adta, hanem az átláthatóság, amelyet kikényszerített: lehetőséget teremtett évi legfeljebb 18 helyszíni ellenőrzésre, évi két alkalommal adatcserét írt elő, valamint folyamatos értesítési kötelezettséget vállaltak a felek a stratégiai erők mozgásáról, ami a gyakorlatban majdnem napi szintű információáramlást jelentett. Ahhoz, hogy ezek a mechanizmusok működni tudjanak, viszonylag magas fokú együttműködésre, bizalomra és kölcsönös tiszteletre van szükség. Ez egész sokáig meg is volt, de az elmúlt évek már másról szóltak, az egyezmény a formális lejárata előtt fokozatosan kiüresedett. A helyszíni ellenőrzőket a Covid idején az oroszok nem engedték be, így ezek azóta el is maradtak, majd 2023 elején az Ukrajna elleni orosz invázió miatti élesedő feszültségek közepette Moszkva bejelentette, hogy teljes egészében felfüggeszti részvételét a megállapodásban.