• A lengyel közmédiát az ottani kormányváltás előtt teljesen elfoglalta a PiS, aztán az őket váltó, Donald Tusk vezette kormány ellenszélben, a jogi kiskapukat kihasználva próbálta rendezni a helyzetet. Maria Skora CEU-s kutatása azt vizsgálja, megérte-e.
• Míg a lengyeleknél az elnök akadályozza a nagyobb átalakításokat, Magyarországon a kétharmaddal bebetonozott intézmények és törvények állhatnak egy esetleges Tisza-kormány útjába, és még Sulyok Tamás is ráébredhet a fékek és ellensúlyok fontosságára.
• Polyák Gábor médiakutató szerint a Tisza párt jól teszi, ha már most elkezdi megírni az MTVA bűnlajstromát, Polyák Gábor médiakutató szerint ugyanis még jól jöhet, ha fel akarják szabadítani a közmédiát.

Több mint egy évtizede, hogy a magyar közszolgálati média kizárólagosan a kormánypártok narratíváját hajlandó terjeszteni. Igazi ellenzéki politikust jó, ha pár évente egyszer, mutatóba beengednek az adófizetők pénzéből működtetett stúdiókba. Így hát a magyar ellenzék visszatérő témájává vált, hogy a közmédiát fel kell szabadítani a politikai uralom alól. Sokat beszélt erről Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, és az utóbbi két évben Magyar Péternek is voltak ilyen ígéretei. Beszélt az elképzeléseiről már az MTVA épülete előtti 2024-es tüntetésén is.

Magyar Péter a tüntetésen többek között az MTVA vezérigazgatójának, Papp Dánielnek a leváltását; a közmédia költségvetésének racionalizálását; a másképp gondolkodók beengedését; a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) vezetőinek menesztését és a közmédia függetlenségét követelte.

A közmédia helyzetével a szombaton bemutatott Tisza-program is foglalkozik (123. oldaltól). A fő ígéretek, hogy

• visszaállítják a közmédia függetlenségét és pártpolitikai semlegességét, társadalmi és politikai egyeztetést követően új médiatörvényt alkotnak,
• helyreállítják a közmédia közszolgálati küldetését,
• pazarlás helyett átlátható, takarékos működést és közpénzfelhasználást biztosítanak,
• megtisztítják és piaci alapokra helyezik a frekvenciagazdálkodást.

A Fidesz-KDNP által megszállt közmédia függetlensége visszaállításának mikéntje fontos kérdés, ami más autoriter vezetésű környékbeli országokban is rendre visszatér. Mivel ezek a puha autokráciák hosszú időn át építették le a kormányzóhatalmat visszatartó fékeket és ellensúlyokat, az okozott kár helyreállítása is évekbe telhet.

Ha körülnézünk, a közmédia hasonló szintű elfoglalására régiós szinten Lengyelországban találunk példát a Jog és Igazságosság (PiS) 2015-ben kezdődő kormányzása alatt. A 2023-as kormányváltás után Donald Tusk azonnal hozzálátott az átalakításnak, vitatott módon a jogi kiskapukat kihasználva.

A CEU Demokrácia Intézetének jogállamisággal foglalkozó vendégkutatója, Maria Skora a lengyel közmédia válságán keresztül vizsgálta, hogy vajon megéri-e megszegni a törvényeket a törvényesség visszaállítása érdekében.

Gyorsan megszállt közmédia, soha nem látott mélységekkel

A 2015-ös lengyelországi választások után mind az elnöki palota, mind a teljes kétkamarás parlament a Jog és Igazságosság (PiS) új kormányának szolgálatában állt, így nem sok akadály maradt előtte a közmédia elfoglalására. Skora szerint fontos leszögezni, hogy a lengyel alkotmányban rögzített független közmédia a valóságban sosem volt teljesen elfogulatlan, „mindig is a politikai befolyásolási játszmák terepe volt”. Ugyanakkor fontosnak tartja kiemelni, hogy a pártosság vagy elfogultság mindig mérhető, a Jog és Igazságosság pedig egy egészen új szintre emelte a közmédia elfogultságát.

Skora szerint a PiS 2015-től fogva teletömte a közmédiát a hozzá lojális szereplőkkel. Mindezt a törvényhozási ágazat teljes leuralása tette lehetővé: új médiaellenőrző testületet hoztak létre, amely megkapta az eddigi, alkotmányban rögzített szervezet jogköreinek egy részét – a tagjait pedig az új törvény szerint a parlament és az elnök választotta. Mindez kísértetiesen emlékeztet a 2010-es magyarországi médiatörvényben létrehozott Médiatanácsra, amelynek tagjait szintén a parlament választja. Beszélgetésünk egy pontján Skora azt mondta,