Meg se akarom számolni, hányszor kezdődött úgy a péntek reggelem, hogy Orbán Viktort hallgattam a Kossuth Rádión. Voltak mélypontok, voltak még annál is mélyebbek.

A péntek reggeli Orbán-elmélkedések leginkább arra voltak jók, hogy az ember nagyjából átlássa, merre kalandoznak épp a miniszterelnök gondolatai, és ezzel együtt épp milyen irányba löki a mögötte álló apparátus a közállapotokat. Ha úgy tetszik: ezek a beszélgetések heti jelentései voltak annak, hogy épp kit kell gyűlölni, ki ellen viselünk békeharcot, milyen kacskaringós úton haladunk az állítólagos kánaán felé, és ehhez milyen erőfeszítéseket tett pártunk és kormányunk, a kedves hallgatók üdvére.

Vegytiszta propaganda volt 25 percben, és egyben – számomra legalábbis – szellemi kihívás, hogy ezeket a gondolatmeneteket úgy rögzítsem az olvasóknak, hogy az is kiderüljön: miért borzasztóan álságosak.

Ám ahogy Németh Balázs sem vette már fel hétfőn az Igazság órája című műsor fonalát, úgy a péntek reggel is más ritmusban indult. Orbán Viktor nélkül.

Pócs János kapta helyette a hálátlan feladatot, hogy arról beszéljen, Orbán Viktor olyan, mint egy főnixmadár, bármikor képes újjászületni.

De ha már így jártunk, azért idézzük fel a Péntek Reggeli Pszichózis néhány felejthetetlen pillanatát.

Szubjektív listám:

• Amiben minden benne van: idén február végéről választottam egy olyan interjút, ami talán a legszemléletesebb példája annak, miféle logikai bravúrokra volt képes a miniszterelnök egy-egy beszélgetés során. Ebben az etapban ugyanis minden volt, ami csak elképzelhető: rettegtetés, örömóda, a tankerkikötők megszakértése, világpolitikai megfejtés, atyai figyelmeztetés, nem annyira atyai fenyegetőzés és néhány kulisszatitok. Orbán a legjobb formájában. (Ha ez nem lenne elég, itt van még egy ilyen, ami a felemelő nemzeti ünneptől Belzebub polcán át a nyugdíjasokat sanyargató Tiszáig ívelt).
• Cliffhanger: Tavaly augusztus elején Orbán Viktor 21 percet beszélt arról, hogyan fog szülni a magyar, 7 percet szánt a háború-háború-háború-Brüsszel topikra, majd az utolsó pár mondatban belengetett egy „valóságos politikai bombát”, ami annyira Komoly Dolog volt, hogy nem is lehetett pár másodpercben összefoglalni. A Komoly Dolog valamiféleképp összefüggésben állt John Durham republikánus ügyész titkos jelentésével, Orbán felvillantotta a Soros-alapítványt, és dezinformációs kampányokat emlegetett, állami szervek felhasználásával, aztán... Aztán elment nyaralni. Azóta se derült ki, mi volt ez a rettentően Komoly Dolog.
• Külön érdekessége volt egyébként ennek a kampánynak, hogy már jóval azelőtt, hogy elindult volta, a kormány nyomta, ami a csövön kifér. Aztán ahogy jöttek a jobbnál jobbnak eladott témák, úgy ejtették őket, mintha sosem léteztek volna. Két példa: akkora digitális honfoglalást hirdettek, amekkora még sosem volt, majd a meghirdetés után alig pár nappal a miniszterelnök már szót se vesztegetett a témára, inkább hitelkufárt játszott élő adásban. És ugyanígy: a Nemzeti Konzultáció kifulladásával Nemzeti Petíciót indítottak, Orbán Viktor személyesen is beállt postásnak, hogy biztosan mindenhová eljusson Brüsszel megfékezésének legújabb csodafegyvere, aztán amikor lehetősége lett volna vég nélkül fényezni ezt a csodafegyvert, beszélt minden másról, amiről amúgy is beszélni szokott.

• Ukrajna, kifulladásig: egy dolog biztos, Orbán Viktor szereti folyamatosan meghaladni önmagát. Amikor a kezdeti szemérmeskedés után sikerült totális ellenséget faragniuk Ukrajnából, akkor már Ukrajna volt a minden, a kötőszó, a lélegzet két mondat között. Volt olyan interjú, ahol az unokázós csalástól a nyugdíjasok lenullázásáig mindent, de tényleg mindent sikerült Ukrajna nyakába varrni, és vég nélkül ment a verseny (önmagával, ki mással?), hogy sikerül-e meghaladnia az előző heti Ukrajna-penzumot. Hétről hétre, következetesen.
• Hupszilinkó: tavaly májusban a miniszterelnök kihagyta a péntek reggeli szeánszot. Én mint felkészült újságíró vártam, hogy akkor esik-e szó a kémbotrányról, az átláthatósági törvényről vagy úgy általában bármi másról. De nem esett, én meg megírtam, hogy ejnye no, nincs ma reggel interjú. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy pár órával később a miniszterelnök Facebook-oldaláról köszön vissza a cikkem címében felbukkanó, egyébként saját fejlesztésű hupszilinkó. De ha már így kiderült, hogy Orbán is olvassa a 444-et, ajánlottunk neki pár másik cikket is, amire érdemes lett volna rápillantania.

Végezetül emlékezzünk meg a múlt heti eseményekről is. A választások előtti utolsó pénteken Orbán Viktor nem a közmédiába ment be, nem kérdésekre válaszolt, hanem drámai hangon lengetett be káoszt, nyomást, szervezett fenyegetést a saját Facebook-oldalán.

Utólag persze könnyű okosnak lenni - semmi olyasmi nem történt, mint amit a miniszterelnök ebben a múlt pénteki filmetűdben belengetett. De ha már ezt rögzítettük, talán érdemes azt is elmondani, hogy az elmúlt sok év irdatlan mennyiségű péntek reggeli interjújában is megszámolhatatlan mennyiségű olyan dolog hangzott el a miniszterelnök szájából, ami nyomokban sem tartalmazott igazságot, megosztásra, félelemkeltésre, viszály szítására, emberek megvezetésére, manipulálására azonban annál alkalmasabb volt.

Hiányozni biztos nem fognak ezek a félórás gyűlöletfolyamok.