• Ha az Egyesült Államok és Irán holnap megegyeznek mindenben, és újra nyugodtan lehet szállítani az olajat vagy bármit a Hormuzi-szorosban, az sem jelenti azt, hogy minden azonnal újraindul, ehhez hetekre lesz szükség.
• Jelenleg a kerozinhiány a legkritikusabb, ez valószínűleg mindenkit érinteni fog. Európát különösképp, mivel az európai kerozinexport jelentős része az Öböl-térségből érkezik. A Nemzetközi Energiaügynökség is figyelmeztetett, hogy a készletek szintje akár júniusra a kritikus szint alá eshet, ha nem lesz megfelelő forgatókönyv a kieső mennyiség pótlására.
• A globális energiaárak most még a geopolitikai tényezők miatt változnak intenzíven, de minél tovább húzódik az iráni konfliktus, annál nagyobb az esélye annak, hogy az árak a tényleges hiány miatt fognak emelkedni.
• Oroszország mindenképp nyer a helyzeten, minél tovább húzódik a háború, annál többet.
• Ha a háború belenyúlik a nyárba, akkor valószínűleg minden gazdasági előrejelzést újra kell gondolni, a növekedési várakozások mindenhol romlani fognak. Ezek a mostani, viszonylag optimistább előrejelzések utólag túlzottnak tűnhetnek majd a nyári helyzethez képest.
• Interjú Petras Katinasszal, a RUSI energiapolitikai kutatójával. A londoni központú RUSI (Royal United Services Institute) a világ egyik legrégebbi biztonságpolitikával foglalkozó agytrösztje.

A Lufthansa 20 000 járatot törölt. Pánikreakcióról van szó, vagy racionális döntésről?

A rövid távú járatcsökkentéseket inkább előrehozott üzemanyag-racionalizálásként érdemes értelmezni, nem pánikként. Ha jól emlékszem, a vállalatcsoport azt közölte, hogy a járatcsökkentések októberig tartanak, ezzel körülbelül 40 000 tonna repülőgép-üzemanyagot szeretnének megtakarítani. A lépés a kevésbé jövedelmező rövid távú járatokra koncentrálódik, nem általános, a piacról való visszavonulásról van szó. A Lufthansa esetében nem mondanám, hogy ez a válság vagy a pánik miatt történt, inkább olyan döntésnek tűnik, amit a hormuzi válság előtt hoztak meg.

Hormuz az elmúlt hónapban a nemzetközi figyelem középpontjába került. Milyen hatása lehet hetekben-hónapokban mérve annak, ha a szoros forgalma nem akadálytalan? Egyáltalán, egy ennyire gyorsan változó helyzetben hogyan lehet előrejelezni bármit is?

Az előrejelzés nehéz. Összességében minden attól függ, milyen gyorsan tudja Irán és az USA megoldani a problémát. Ha holnap megegyeznek, hogy újra nyugodtan lehet szállítani a Hormuzi-szorosban, az sem jelenti azt, hogy minden azonnal újraindul. Az LNG- és az olajlétesítményeknek időre van szükségük az újrainduláshoz. Csak hogy egy banális példát említsek, a munkaerőnek fizikailag vissza kell térnie ezekbe a létesítményekbe, és nagy kérdés, hogy a Perzsa-öbölbeli államoknak valóban van-e elég személyzetük, akiket oda küldhetnek. Sok pletyka kering iparági körökben arról, hogy például a világ legnagyobb LNG vállalata, a Qatargas a válság előtti időszakhoz képest csak a munkavállalói 80 százalékát tudná visszaküldeni.

A nyersolaj esetében még nem ennyire durva a helyzet, mert a nyersolajtermelő országoknak van némi tartalékuk, de természetesen minél tovább tart a válság, annál nagyobb kárt szenved a gazdaság.

Mindenképp beszélnünk kell a tengeri forgalomról, ugyanis jelenleg is számos hajó rekedt az Öbölben, és nem tudnak átkelni a Hormuzi-szoroson. A legfontosabb feladat az aknamentesítés lesz, mivel senki sem akar úgy hajózni, hogy bármikor felrobbanhat. Az Egyesült Államok és Irán közötti jövőbeli békeszerződéstől függ, hogyan fog valójában működni az újraindult forgalom a szoroson keresztül, kinek a felségvizein fognak haladni a hajók. Az iráni tárgyalócsoport új útvonalakat javasolt, északabbra és közelebb az iráni partokhoz. De most még ezt sem látjuk. Egy-hat hét közti időre lehet szükség a teljes újraindításhoz, kezdve az LNG-vel, majd a nyersolajjal, végül általánosságban a tengeri forgalommal.

Mi a legrosszabb forgatókönyv, ami megvalósulhat?