Ez a mondat hangzott el az Apor Vilmos Katolikus Főiskola pénteki, alternatív oktatásról szóló konferenciáján, ahova eredetileg Lannert Juditot is várták, de időközben ő lett a leendő oktatási miniszter. A rendszerváltó hangulat azonban így is végig ott volt a levegőben, ki lehetett mondani Soros György nevét, le lehetett írni azt, hogy NER és szidni lehetett a KRÉTA-t. Élményriport egy konferenciáról.

Sok oktatásról szóló konferencián jártam már tízéves pályafutásom alatt, és általában mindegyik úgy kezdődött, majd úgy is végződött, hogy „jó lenne, ha”. Hiába beszéltek órákon át neves szakemberek jó gyakorlatokról, hiába volt lelkes a szakmai közeg, egy kicsit mindig keserű szájízzel mentünk haza ezekről az eseményekről, tudva, hogy az ott elhangzottak sosem jutnak el a döntéshozókhoz, vagy ha igen, egyszerűen lesöprik őket az asztalról.

A pénteki, egész napos konferencia viszont egészen más hangulatban telt, mint az eddigiek, és bár senki sem akart előre inni a medve bőrére, azért sokatmondó, hogy eredetileg ennek a konferenciának az egyik előadója lett volna a leendő oktatási miniszter.

Az első újdonság, ami ezen a konferencián nagyon szembetűnő volt: ott volt a köztévé. A nyomaték kedvéért: a köztévé beszámolt egy alternatív oktatási konferenciáról.

Ez az elmúlt 16 évben egyszerűen elképzelhetetlen lett volna, ugyanis a közpénzből működő köztévén azért nem lehetett közérdeklődésre számot tartó, a közoktatást segítő alternatív pedagógiai módszerekről beszámolni, mert az azt jelentette volna, hogy a hatalom beismeri: változtatni kell az oktatási rendszeren.

A főiskola nagyelőadójában körülbelül 200 ember gyűlt össze, a padsorok, sőt még a lépcsőkre berakott székek is tele voltak.

„A mai nap előadói mind majdnem miniszterek lettek” – mondta Czike Bernadett főiskolai tanár, aki a megnyitóbeszédet tartotta. A mondatot taps követte.

Szintén megtapsolta a közönség azt a mondatát is, hogy „ez most ünnep, mert van remény arra, hogy ténylegesen sikerül változást elérni az oktatásban, és számítani fog a mi szavunk, valamint a jó gyakorlatok”.

Trencsényi László, az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottságának tagja is vastapsot és ujjongást váltott ki a közönségből, amikor előadása elején bemondta a mikrofonba, hogy épp most jött a hír, hogy Gyurkó Szilvia lett a gyermekvédelmi államtitkár.

Végre ki lehet mondani, hogy Soros

Nem fogok most részletesen beszámolni az előadások tartalmáról, mert ezekről a jó gyakorlatokról, alternatív pedagógiai módszerekről itt, itt, itt, itt és itt már írtam. Meg kell azonban említeni L. Ritók Nóra, a berettyóújfalui székhelyű Igazgyöngy Alapítvány alapítójának előadását, amely olyan visszatapsolást kapott, amilyet korábban még nem is láttam konferencián.

L. Ritók szemléletes fotókkal és rajzokkal mutatta be a szegénységben élő gyerekek generációs problémáit, amelyek az iskolába is begyűrűznek, és amelyekről úgy fogalmazott: „a korábbi kormányzatok úgy dobálták el maguktól, mint a forró krumplit”.

L. Ritók Nóra általánosságban ismertette a generációs szegénység tényezőit, de mondandóját végig átszőtte a rendszerváltás hangulata. Ilyen volt például, amikor az Igazgyöngy egyik projektje kapcsán nevetve azt mondta: „most már ki lehet mondani, hogy Soros György alapítványától kaptuk rá a pénzt”.

Elmesélt egy anekdotát arról is, hogy amikor az előző amerikai nagykövet, David Pressman ellátogatott hozzájuk, megkérdezte az ott élőktől, tudnak-e magyar politikai pártokat mondani. Mindenki rávágta, hogy Fidesz. Amikor azt kérdezte, van-e még más, a legtöbben nem tudtak válaszolni, néhányan az MSZP-t említették, mert akkor még létezett. Pressman ezért megkérdezte tőlük, hogy akkor kire szavaznak. A válasz pedig az volt: „arra, akit a tévé mond”.

L. Ritók ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy ezért a tudáshiányért nem szabad az egyént hibáztatni: ezt a rendszer termelte ki, ezért a felelősség is a rendszeré.

Említett néhány megoldandó területet is, ami az új kormány feladata lesz. Az egyik ilyen az oktatási szegregáció, amiről azt mondta:

„Azt az oktatási szegregációt, amit az egyházi iskolarendszer visszaállítása okozott, nem tudom, hogyan fogják megoldani. Annyi megaláztatást, mint amennyit egyházi emberektől hallottam, amikor feszegetni próbáltam ezt a kérdést, sehol máshol nem kaptam” – mondta L. Ritók, utalva arra, hogy az egyházi iskolák épp a legszegényebb gyerekek előtt csukják be kapuikat.

Azt is elmesélte, hogy a választás után vitába keveredett egy rendőrrel arról, szükség van-e iskolaőrökre. L. Ritók „nagyon szeretné, ha eltűnnének”.

A legnagyobb feladatnak pedig a szociális kompetenciák fejlesztését tartja: az együttműködést, az empátiát és hasonló készségeket. Szerinte ezek borzalmas állapotban vannak az után a gyűlöletkampány után, amelyet a kormányzat évekkel ezelőtt ráöntött a társadalomra.

Fel kell robbantani a KRÉTA-t

Szintén muszáj megemlíteni Gloviczki Zoltánnak, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektorának beszédét, amelyben nem csak az előző rendszert kritizálta, de a Tisza Párt programjára is hivatkozott.

„Mindenképpen a választás utánra akartuk megszervezni ezt a konferenciát. Vagy azért, mert már lehet, vagy azért, mert még fontosabb” – kezdte beszédét, amit rögtön taps követett.

Gloviczki arról beszélt, hogy a jövőről való gondolkodás, az iskola reformja és az új célkitűzések természetesen már jóval a választások előtt elkezdődtek. Összegyűjtötte azokat a könyveket és civilek által megfogalmazott javaslatokat, amelyek ezzel foglalkoztak. Ott volt közöttük a Civil Közoktatási Platform 100 pontos javaslata, a Tanítanék Mozgalom javaslatcsomagja, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének oktatási reformja, Lányi András Felforgatókönyv című műve a rendszerváltás forgatókönyvéről, stb.

Meglepő módon Gloviczki idevette a Tisza Párt Működő és emberséges Magyarország programját is, amelyben az oktatás meghatározó elem.

A rektor számításai szerint a fentebb említett programok összesen 36 tételt fogalmaznak meg az oktatási rendszerrel kapcsolatban. Ezek között 25 olyan van, amely strukturális, oktatásirányítási javaslat, és viszonylag könnyen megvalósítható. A nehezebb dió – amely szemléletváltást is igényel – a pedagógiai irányú javaslatok köre: ebből 11 szerepelt a programokban.

Szerepelt bennük 13 „NER-kritika” is, amelyek kifejezetten az előző kormányzattal szemben fogalmaztak meg kifogásokat. Tizenöt olyan javaslat volt, amely már a 2008-as úgynevezett Zöld könyvben is megjelent. A Zöld könyv egy 2008-ban publikált szakpolitikai javaslatcsomag volt, amelynek célja többek között „a magyar közoktatás problémáinak feltérképezése és megújítása” volt.

„Ez azt jelenti, hogy 16 év nem volt elég arra, hogy ezeken a problémákon továbblépjünk. Vagy továbbléptünk, de más szempontból még mindig problémák maradtak” – mondta Gloviczki.

A rektor szerint a legközpontibb elem, amely mindegyik fent említett javaslatcsomagban szerepelt, a „központosítás és a központi kontroll” megszüntetése.

A legfontosabb javaslatok között szerepelt még:

• a tanári bérek értékállóvá tétele és az autonómia növelése,
• a pedagógusképzés és továbbképzés modernizációja,
• a tanulók alapkészségeinek fejlesztése,
• az oktatási teljesítménymenedzsment újragondolása.

És kik azok, akiknek a javaslatai a legnagyobb mértékben megegyeztek másokéival? Íme a dobogósok:

3. Lányi András Felforgatókönyve, amelynek 19 javaslata szerepelt más programokban is.
2. A Tisza Párt programja, amelynek 24 javaslata jelent meg másoknál is.
1. A Civil Közoktatási Platform 100 pontja, amelynek 26 javaslata szerepelt másoknál is.

Gloviczki egyébként nem ebben a sorrendben jelentette be őket: a végére hagyta a Tiszát, hogy „nagyobb legyen a meglepetés”.

Gloviczki szerint a szakemberek – köztük a jelenlévők is – egyetértenek abban, hogy változtatni kell az iskolák központi fenntartásán és az adminisztráción is.

„Fel kell robbantani a KRÉTA-t, és elsöpörni a hamvait” – mondta, mire hatalmas taps tört ki. „Ezt akartam kiprovokálni” – tette hozzá.

Ezután elmesélte, hogy találkozott AZZAL a leendő miniszterrel – Lannert Juditra gondolt –, és a KRÉTA-ról kérdezte. Lannert állítólag azt mondta: nem kell eltörölni, mert akár hasznos program is lehetne, de arra biztosan nem jó, amire most használják: hogy a szülő folyamatosan ellenőrizgesse a gyereket.

Abban is egyetértés van, hogy változtatni kell a teljesítményrendszeren, az iskolaszerkezeten és a tankötelezettségi korhatáron. Gloviczki bízik abban, hogy most egy olyan politikai irányvonal következik, amelyben már nem követeléseket kell megfogalmazni.

„Nem követelünk, nem kérünk és nem javaslunk, hanem szeretnénk közösen gondolkodni!” – zárta gondolatait.

Erről a konferenciáról egészen más érzés volt hazamenni – nekem legalábbis biztosan. Még ha Lannert Judit személyesen nem is volt jelen, az előadók többször hivatkoztak a vele folytatott beszélgetésekre és közös munkákra, és az is többször elhangzott: úgy tűnik, végre „lehet optimistának lenni”.