• A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány több mint 20 éve foglalkozik iskolákban zavaró viselkedésű gyerekekkel, amihez először a tanárok poroszos szemléletét kellett megváltoztatni.
• Az Amerikából hozott modell legfőbb alapelve, hogy a gyerekek nem azért rosszak az iskolában, mert rosszak akarnak lenni, hanem mert másképp nem tudják kifejezni, hogy valamire szükségük van, valami traumát cipelnek.
• A programot befogadó iskolákban a gyerekek egy nagyon izgalmas pontrendszer segítségével tanulják meg, hogy mi a helyes és helytelen viselkedés, az így gyűjtött képzeletbeli pénzüket pedig az iskolaboltban költhetik el.
• Élménypedagógiai módszerekkel traumagyógyítás is történik, a programnak köszönhetően pedig az iskolákban drasztikusan csökkent a lemorzsolódás és a fegyelmi eljárások száma, de még a tanulmányi átlag is javult.

Egy tldr-ben foglalkoztam azzal, hogy milyen mentális és érzelmi állapotban vannak a magyar fiatalok, és mit tud kezdeni velük a magyar oktatási rendszer. A rövid válasz, hogy: nagyon rossz állapotban és nagyjából semmit. Akit a hosszabb válasz is érdekel, itt tudja elolvasni a teljes cikket.

A probléma kezelésére és a problémákat súlyosbító poroszos iskolarendszer megreformálására többféle megoldás létezik civil oldalról, az egyik ilyen volt az Arany Iránytű program, amelynek kitalálóival podcastot készítettünk. Most egy másik, hasonló alapokon nyugvó, nagyon innovatív iskola programot mutatunk be, amely már hosszú évek óta működik sikeresen több magyarországi iskolában. Ők a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány. A szlogenjük, hogy nincsenek „rosszgyerekek” (NoBadKid), csak meg nem értettek.

Bajt okozó gyerekek

Képzeljünk el egy iskolát, ahova rengeteg hátrányos helyzetű gyerek jár. Sokszor rossz családi háttérből és anyagi körülményekből érkező gyerekek, akiknek nem a legfőbb erényük a tanulás, de a magatartásukkal is rengeteg probléma van.

„Őket angolul úgy mondjuk, hogy troubled és troubling kids, vagyis bajban levő és bajt okozó gyerekeknek. Nem az számít, hogy a gyereknek milyen diagnózisa van, hanem hogy olyan zavaró viselkedést produkálnak, amit másoknak nehéz tolerálni. Nekünk az a célunk, hogy ezek a srácok megtanulják kezelni a saját viselkedésüket, és olyan szintre eljussanak ebben, amikor már nem zavarják a többieket” - magyarázza Gruber Andrea az alapítvány ügyvezetője.

A Pressley Ridge Alapítvány az Egyesült Államokból származó modellel dolgozik. Az amerikai szervezet 1832-ben árvaházként kezdte a működését, de az 1960-as években adoptálták Dr. Nicholas Hobbs Re-ED szemléletét, Re-EDucation of Emotionally Disturbed Children, aminek a keretében foglalkoznak a zavaró viselkedésű gyerekekkel.

Gruber Andrea világéletében fiatalokkal foglalkozott, amikor az Egyesült Államokban megismerkedett ezzel a szervezettel, akik több évig tartó felkészítés után felkérték arra, hogy Magyarországon is valósítsa meg a modellt. A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány elsősorban olyan iskolákat keresett meg, amik már mindent megpróbáltak, hogy kezeljék a problémás gyerekeket, de semmi sem működött. A Pressley munkatársai először egy ferencvárosi iskolában kezdtek el dolgozni 2004-ben, jelenleg négy iskolában van jelen a program, köztük a Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Tóth László Általános Iskolában, a Győri Kossuth Lajos Általánosban, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégiumban.

De az elméleti keretek előtt kezdjük a gyakorlattal. Gruber Andrea a Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Tóth László Általános Iskoláját hozza fel példának, ahol óriási sikereket értek el. Úgy fogalmaz, hogy az alapítvány munkája előtt ez szinte egy „gettóiskola” volt, ahol rendszeresek voltak a verekedések, a bandaháborúk, a rongálás, a rendőrségi ügyek, fegyelmi eljárások és természetesen a lemorzsolódás.

Miután az iskola újonnan kinevezett igazgatója megkereste Grubert, hogy segítsen, három éven keresztül szinte semmi más nem történt az iskolában, mint a tanárok szemléletének megváltoztatása a poroszos iskolarendszerről. Újra elővették a fejlődéslélektan könyveket, rá kellett jönniük, hogy mi működik a gyerekekkel és mi nem. Gruber szerint gyakorlatilag olyan volt ez, mint egy agymosás, hogy más szemüvegen keresztül lássák a tanárok a diákokat.

„Azért ilyen hosszú ez a folyamat, mert a szemléletváltáson túl el kell érni, hogy a pedagógusok nagyon tudatosan reagáljanak bizonyos helyzetekben. Például ha egy gyerek agresszív vagy valamilyen szexuális tárgyú beszólást tesz a tanárának, akkor a tanárnak nem szabad ösztönből reagálnia, még akkor sem, ha rosszul esik neki. Tudnia kell, hogy ez nem róla szól, és azt kell néznie, hogy mi van a diák viselkedése mögött, mi az a kielégítetlen szükséglet, amire választ kell keresni” – mondja Gruber Andrea.

Ezután az amerikai modell alapján elsajátították azt a keretrendszert, amelyen belül a program működik, és ami nem csak a tanároknak, de a gyerekeknek is biztonságot nyújt azáltal, hogy tudják mi fog történni, mi jár következménnyel és mi nem.

Ennek az egyik része, és egyben az első dolog, amit bevezettek ebbe a kecskeméti iskolába, az a reggeli beszélgetőkör, amivel indul a tanítási nap. A beszélgető körben a gyerekeket megkérdezik arról, hogy hogy vannak, van-e valami problémájuk és abban a pedagógus hogyan tudna segíteni. Valamint áttekintik az előttük álló programot és megbeszélik a napirend esetleges változásait is.

Ennek az a célja, hogy a gyerekeket „tanítható állapotba” hozzák, azaz megelőzzék a feszültségből eredő krízishelyzeteket.

A válaszok alapján a pedagógusok le tudják szűrni, hogy olyan jellegű a probléma, amivel azonnal foglalkozni kell, vagy ráér később. Ezt az infót a tanárok egymásnak is átadják, így a felsősök esetében a következő órán a következő tanár is oda tud figyelni a problémával érkezett gyerekre és nem úgy megy be a terembe, hogy minden rendben, lehet nyomatni a tananyagot ezerrel. Ez azt is jelenti, hogy lehet, hogy nem fog tudni a pedagógus órát tartani, hanem problémamegoldó kört kell csinálnia, hogy feloldják a gyerekekben lévő feszültséget.

Abrakadabra

Egy másik nagyon fontos eleme ennek a keretrendszernek a pontrendszer. A gyerekek ugyanis képzeletbeli pénzt, úgynevezett dabrákat (az elnevezés az abrakadabra kifejezésből jön) gyűjthetnek, amik segítségével menő dolgokat vásárolhatnak magunknak az iskolaboltban. Dabrákat többféleképpen lehet szerezni, de veszíteni is lehet, sőt, rezsit is kell fizetni belőle.

Az, hogy miért és mennyi dabra jár, egyéni célok határozzák meg, amelyek lehetnek tanulmányi és magatartásbeli célok. Például, egy gyerek, akinek mindig hiányzik a felszerelése vagy sokszor megzavarja az órát, kitűzheti azt céljául, hogy mindig lesz nála felszerelés vagy nem hangoskodik az órán. Amikor ezeket sikerül elérni, akkor a tanárok dabrával jutalmazzák a gyereket. Ha viszont figyelmeztetés ellenére is megzavarja az órát, akkor nem kapja meg azon az órán a dabráját. Levonás csak akkor jár, ha az iskolai szabályokban megnevezett „legsúlyosabb” dolgok ellen vét a gyerek, például rongál vagy verekszik.

Ezen felül azért, hogy az életre is felkészítsék a gyerekeket, havonta fixen 80 dabrát kell „fizetni” az iskola rezsijére, ha pedig hiányoznak, akkor csak úgy kaphatnak „táppénzt”, ha hoznak orvosi igazolást.

De nem csak jó viselkedéssel, dicsérettel lehet dabrákat szerezni, az iskola a folyosói falitábláin különböző pályázatokat és álláshirdetéseket tesz ki, amiket a gyerekek elvállalhatnak. Ilyen pályázat lehet például a folyosó feldíszítése karácsonyra, de lehet kalandparkba való kirándulásra is pályázni. Ezeket valódi pályázatként kell elképzelni, akárcsak az álláshirdetéseket. Például, ha az iskola gondnokának avarszedésben van szüksége segítségre, akkor kiírnak egy álláshirdetést, amire a gyerek egy formanyomtatvány kitöltésével tud jelentkezni. Ezután részt vesz egy interjún, ahol meg kell indokolnia, hogy miért szeretné ezt a munkát és miért tartja magát alkalmasnak. Majd a fizetésére is ajánlatot kell tennie és megegyezni az állást adó tanárral, hogy mennyi dabrát fizet. Ez elképesztően hasznos lesz a gyerekeknek a későbbi munkavállalás során.

A gyerekek számára a dabrázás nagyon kiszámítható módszer, ennek köszönhetően tudják, hogy mi a helyes viselkedés, miért jár jutalom és mi az, amiért levonás jár. Azt, hogy miért mennyi levonás jár, a tantestület beszéli meg minden hónapban, elsősorban azokra az ügyekre koncentrálva, ami tömegesen problémát jelent. Ilyen volt például korábban az, hogy a gyerekek nem voltak hajlandók ünneplőbe járni az iskolai ünnepségekre. Azonban miután rendszeresen kaptak dabrát azért, ha ünneplőbe jöttek, elkezdték komolyan venni ezt a szabályt, így a tantestület ki is vezette ennek a jutalmazását, mert már csak ritkán fordult elő, hogy valaki nem tartotta be.

Levonás járt viszont a köpködésért, ami az egész iskolát érintő probléma volt korábban. Az egyik leggyakoribb gond pedig még mindig az óra megzavarása.

Ha egy egész osztályt érint a probléma, akkor a gyerekek a saját egyéni céljaik mellett csoportcélt is kitűzhetnek, például azt, hogy figyelnek órán. Erről egy szerződést is írnak a tanárral, amit minden diák aláír és aztán kifüggesztik a falra.

A tanárok azt folyamatosan, százalékos grafikonokon vezetik, hogy ki hol tart a célja elérésében. Ha 80-90 százaléknál járnak, akkor a gyerekkel és a szülőkkel együtt egy új célt fogalmaznak meg, amiért dolgoznia kell a gyereknek. A 80-90 százalékos teljesítés ugyanis azt jelenti, hogy beépült a kitűzött cél a gyerek viselkedésébe. Szintén táblázatokban vezetik azt is, hogy melyik gyereknek hány dabrája van, hol látnak visszaesést, mik a fejlesztendő területek, amiért rendszeresen kap levonást a gyerek. Minden héten pénteken zárja le a pedagógus, hogy kinek, hány dabrája van, ezt a termekben a gyerekek neve mellé ki is függesztik, elkölteni viszont a következő héten tudják csak abban az idősávban, amikor a bolt nyitva van.