Miután 2023 decemberében hivatalba lépett Lengyelországban Donald Tusk kormánykoalíciója, több mint egy tucat civil szervezet addigi vezetője került miniszteri, miniszterhelyettesi és felügyeleti pozíciókba, kiüresítve ezzel a civil szektor egyes részeit. Olyan helyzetben történt mindez, amikor égető szükség lett volna az új kormány felügyeletére.

Másfél évvel később Ewa Kulik-Bielińska, a Stefan Batory Alapítvány akkor leköszönő igazgatója egy az OKO.press által is közölt írásában arra világított rá, hogy a civil szervezetekből a kormányzati pozíciókba való átmozgatások „nem eredményeztek új minőséget a szervezetek, a kormány és a parlament közötti kapcsolatokban”. Akkor azt írta, hogy a konzultációs folyamatok nem javultak a korábbiakhoz képest, a szervezeteket pedig továbbra is „kérlelőként, nem pedig partnerként, a tudás és szakértelem forrásaként” kezelik. De a legfontosabb meglátása talán az volt, hogy a kormányzati pozícióban dolgozó egykori kollégákkal szembeni kritikát a civil szervezetekben elnyomja a személyes lojalitás.

A Tisza Párt áprilisi kétharmados győzelme után a kormányváltással ha egyelőre nem is ugyanolyan, de bizonyos pontokban akár a lengyelországihoz hasonló helyzet lehet kialakulóban Magyarországon is. Már ha nem figyelünk oda már most, a nulladik pillanatban.

Gajdos László élő környezetért felelős miniszter például a beiktatása után jelentette be, hogy helyettes államtitkára Sipos Katalin biológus lesz, aki a WWF Magyarország igazgatói székéből ült át a minisztériumba, hogy „a kormányzati munkát választva tudományos és szakmai alapokon újítsa meg a hazai természetvédelmet”. Gajdos úgy fogalmazott, Sipos „személye a garancia a civil partnerségre és arra, hogy döntéseinket kizárólag tudományos alapokon, a gyermekeink jövője érdekében hozzuk meg”.

Egy hónappal a választás után derült ki az is, hogy az új kormányban Gyurkó Szilvia, a Hintalovon alapítvány alapítója felel majd a gyermekvédelemért a Szociális és Családügyi Minisztériumban mint gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkár. Gyurkó 2016-ban alapította a Hintalovon alapítványt, ami szakmai szinten az egyik legelismertebb gyermekvédelmi szervezetté nőtte ki magát.

Nem véletlenül kerestem meg „a gyerekek – politikai célú – szerepeltetése az új kormány működése alatt” munkacímű témámban őket – az alapítványon belül is Stáhly Kata pszichológust, gyerekjogi szakértőt –, hogy válaszokat kapjak a kérdéseimre: milyen véleménnyel vannak, illetve a jövőre nézve milyen ajánlásaik lennének

• a sükösdi tamburás gyerekek Parlamentben való szerepeltetéséről,
• az új miniszterelnök gyerekeinek vörös szőnyeges szerepeltetéséről,
• Bódis Kriszta ózdi Hétes telepen felvett videójáról, amin helyi gyerekekkel szedet(et)t fel szemetet,
• illetve arról az esetről, amikor 2025 decemberében Magyar Péter és Bódis Kriszta faggatott egy mindössze 11 éves gyereket, aki a gyermekvédelemből szökött el.

Az utóbbival kapcsolatos problémákat Diószegi-Horváth Nóra is felvetette véleménycikkében, amiben arról írt, hogy „teljes agyrém, ami a Zsolti bácsi-ügy körül történik”. De ahogy akkor is írta, a közvélemény továbblépett, a gyermekvédelem visszásságaira, az abban élők tarthatatlan helyzetére vetülő fókusz elhomályosult, és természetesen fogalma sincs senkinek arról, hogy a 11 éves gyerekkel mi történt azóta, hogy bárki figyel-e még rá – így az ezzel kapcsolatos kérdések továbbra is állnak.

Bár Bódis Kriszta a bejegyzését kritizáló cikkünk után azonnal törölte a gyerekeket felhasználó videóját, vagyis ebben az esetben látszólag működött a kritika utáni önvizsgálat, fontosnak éreztem az erről való beszélgetés folytatását, ahogy annak a témának a felvetését is, hogy egy, a többség számára felemelőnek tűnő pillanat valóban szükséges volt-e.